…avagy ilyen fordulatosan érkeztem életem egyik legjobb kocsmájába:

Kifelé egyszer csak felsejlett az addig domborúan takaros Oliwa városrésznek a szinte már ijesztő oldala. Éjjel, mikor már azt éreztem, hogy itt vége Gdańsknak, a kedves kisvárosi légkört leváltva még felkínálta magát egy külvárosi „gettósan” ható utca. Meg is torpantam, hogy ide is bemenjek-e, de kiderült hogy éppen itt vár rám az éppen keresett, duplán ajánlott kocsma.

A címre érkezve is azt gondoltam, hogy itt már semmi sincs. Aztán két nagyobbforma családi házat távolságtartással, tanácstalanul elég sokáig bámulva a túl oldalról, az elhagyatottabból halkan kiszűrődő zenét kezdtem hallani…

A falon piciben ott állt a „célszalag”, a kocsmanév, Paszcza Lwa, vagyis az oroszlán szája. Benn jókora oroszlánszobor és enyhe jobb kanyar után egy hátsó melléképületben, egy vadóc, nyers külvárosi kocsmakörnyezet tárult fel. Benn az épületben, pedig mintha egy pajtában léptem volna, csak állatok helyett embersokasággal. Nem voltam még Texasban, de ilyesminek képzelném a legjobb helyeit.

Benn óriási buli zajlott, tele főleg fiatalokkal, akik fantasztikus tehetséggel és perzselő energiával táncoltak a színpadról szóló élőzenére. A pultos egy Freddy Mercuris utánérzésű srác, Wojtek volt. Az volt a kedvenc söre, amit én választottam:az Ambertől, a hely nevéhez is illő is „Arany oroszlán”.

A belvárosnál jellemzően jóval kedvesebb vendégeket detektáltam – Gdańskban ez érezhető összefüggés. (. Hárman(!) a csapatból kimentek az esőben az udvaron cigizés közben.

Karakteres figurákból állt a táncos forgatag: a zavarbaejtően kislányos lánytól a Frank Zappa dublőrnek elmenő srácig. 

Nem kérdés, a Pszcza Lwa az egyik elsőre legnagyobb hatású kocsmaféle, ahol valaha jártam (ezt 4883 kocsmánál írom), toplistámra került. Másik legleglegje a még az érdekes sűrű díszletből is külön kitűnő óriási mutáns álomfogó.

TIPP: böngésszétek előre a programjaikat, ha Ti is egy ilyen energibomba eseményre időzítenétek a látogatást.