A legtöbb mesélő a sok régi kocsma bezárását sajnálta. Egykor állítólag 72 kocsma volt a városban, a látogatásomkor 23 legalább felében kocsmázáskompatibilis helyszínt tártam fel. A főprofilban étterem, de sörözőként is nagyon számottevő Buffaló Sör és Ételbárt sajnos elvesztettük, pedig ott kétszer is jártam és nagyon tetszett. 22-ről azonban újra 23-ra kerekedhet az állomány azzal, hogy 2022 április közepén megnyílt a fenti GinGin. 

A tömeges régi kocsmabezárás pedig már a Covid és a válság előtt is egész országos jelenség volt, ezt nem lehet Kazincbarcika számlájára írni, de teljesen megértem, mindenkinek a magáé hiányzik. A legnagyobb kazincbarcikai hiányérzetet két régebben bezárt hely, a Csónakázó-tó melletti romantikus emlékű Sörkert és a zenei élet (rock és diszó) korabeli központjai, a szomszédos Diamond és Sport vívták ki. Sajnos ezeket már nem lehet visszahozni, de én elég nagy összehasonlítási alappal azt mondthatom, hogy Kazincbarcikán a 22-23 itató a városmérethez mai viszonylatban dicsőnek számít. 

A spontán megkérdezettek vagy megnyilatkozók különösen becsülték a valamivel kiemelkedő fiatalosabb vagy az átlagosnál színvonalasabb kocsmákat: a legtöbben a Papó Sörözőjét és a Borháló Borsodot dícsérték, de kiemelték a HBH-t, a Belvárosi Kávéház – Sörözőt és a Viktória Kávéház Sörözőt, sőt a Mátyás Király Sörözőt is. Szintén többeknek volt kedves a Vén Diófa, a Taki, a Kabala és a Szivárvány. Sőt extra alternatívaként még a Don Bosco Sportközpont kávézója, a Caffe Pianta is kétszer szóba került, amit én még csak nappali üzemmódban próbáltam.