Ez a beszámoló gyakorlatilag a beígért folytatása egy előző bejegyzésnek, ami az első közös kocsmatúrák (Co-csmatúra) helyszíneit leltározta. Az első rész ITT olvasható a 9 darab budapesti állomással. Az új merítésben többet ugrálunk Magyarország térképén. A Magyarországi Sörcikkgyűjtők ugyanis az ország sok-sok pontjáról származnak, és mivel én is többfelé fedezek fel kocsmákat és városokat, könnyen találkozhatok egyikükkel-másikukkal. Külön örömömre most már többfelé teljesítettünk közös kocsmalátogatást Budapesten túl is.

No de kezdjük az új listázást a főattrakcióval. Tiszteletbeli meghívott voltam a klub szeptemberi találkozóján is, ami egy sörös bogrács parti volt nem kevésbé nagyszerű helyszínen, mint a Fehér Nyúl Brewery sörfőzdében.

1 – Fehér Nyúl Brewery és Taproom

(sörfőzde és sörbemutató terem)

A Fehér Nyulat 2016 óta követem. A megboldogult Food Truck Udvarban ismerkedtem meg az első sörükkel. Akkor még stílusosan Kísérleti Nyúl néven futottak. Azóta megtörtént az alkímia, megnyílt a saját sörfőzdéjük a Soroksári úton (2017) és jócskán elszaporodtak a nyulak az országban. 

Felhasználói szinten annyi mondok a Fehér Nyúlat (annyira) még nem ismerőknek, hogy kétbázisúak.

1. Megbízható alap sörtimentjük van: APA, IPA, Stout, stb., amikre mindig lehet számítani. Újabban már Pilst is árulnak.

2. Időről-időre jelentkeznek sörcsodákkal.

A Rafa nevű főzetük az én füleim számára a leghangosabb savanyú söre a magyarnak. Számos ajánlást kapok rá másoktól. Nekem mondjuk pont nem az esetem, viszont most én is alkalmat ragadok a saját szubjektív Fehér Nyúl sörjavaslataim felsorolására (figyelem, a „sör=lager” ízlésnek nagyon csúnyákat fogok mondani):

– Szikra: A párját ritkító besorolása Espresso Tonik APA és amilyen perverzül hangzik, annyira jó! Közös munka a sörkoktél mesterműhellyel, a Grabovszky Beertrendinggel. A debreceni Black Sheep kávé hozzáadásával készül. Oldalsávos példánya a sörvilágnak, mégis Magyarország „világsörökségienek” egyik lehetne.

– Baristaut – Maradunk a kávénál, de más sörtípushoz rendeljük. Duplán kávés stoutként ajánlja a főzde.

– Cocoa Milk Stout – Most a stoutnál maradunk, de itt a kávét kakaóra szelídül. Milk Stout kedvelőként ettől felsírsz örömödben! Madagaszkári kakaóbabbal készül.

– Zuboly Sörp –  Füstös stout. (egyelőre egyszeri főzet)

A nedűk nagyszerűségén túl azonban Fehér Nyúlék a címkéik őrült képvilágának köszönhetően egy kulinárvizuális élményt is jelentenek, tehát ha kezetekbe kerül egy üveg, forgassátok körbe és a szemetek is forogni fog.

Közvetlenül a főzdénél volt a buli, a Soroksári útnak már távolabbi, iparibb szakaszán. Itt található a Fehér Nyúl „Taproom” is, ami vendégfogadó helyiség és fogyasztói söntés is egyszerre. Pénteken és szombaton 16:00-22:00 óráig vár. Megéri egyszer kijönni és koncentráltan elmélyedni a kínálatukban. Az ádáz zarándokok jutalma a belvárosiaknál kedvezőbb sörár is.

Az én Kocsmaturista küldetésem leginkább erre a taproomra irányította a figyelmemet. A hangulatosságát kipipálom! Van egy sajátosan jól eső élménye közvetlenül egy sörfőzde mellett sörözésnek. Itt eredendő és nem hozzátákolt az ipari dizájn. A csapterem belterében nincs is durva komplikáció, egyszerű, de ötletes elemekkel (raklap lámpák, raklap bútorok) húzza meg a vonalait. Megvan a maga világa, jól tagolt és jó érzetű közeg. Plusz szakmai kikacsintást jelentenek a malátás zsákok a székeken, ahogy háttér-színjátékként kapcsolódó dinamikus pillanatok is a sörfőzde életéből.

A főzdelátogatás is nagyszerű érzés volt, szakértő szemszögű, de világosan érthető, kulisszatitkokkal, érdekes részletekkel és természetesen tartályból kóstolt sörrel.

A sörfőzde látogatására amúgy bárkinek fel lehet iratkozni a honlapjukon.

Nekünk, a sörcikkgyűjtőkkel kiegészült az élmény a bográcsozással,

házi tehetség (Krapecz Imre) dalra fakadásával,

titkos laposüvegekkel, és csere-berékkel.

Én is hoztam nekik ritkább söralátéteket a felfedező túráimról. És ha azt gondolnátok, hogy nekik nincs cserealapjuk a számomra, a jó hír az, hogy DE. Több sörcikkgyűjtő hívott már el ugyanis a környékükön kocsmázni, ráadásul több városban is. Ezekről emlékezek meg a következőkben:

Győri kocsmák

2. – Lima Pub & Hostel, Győr

A győri Simacsek-Kun Lászlóval (és párjával Gabival) például Győrben a stílusos Limában jártunk, ami egy hostel is egyben Győr belvárosában, jó időben utcai terasszal.

A Lima bohém, kultkocsma stílusú hely, kreatív dizájnnal, rendszeres programokkal, társasjátékokkal, igen jófej csapattal,

nagy és folyamatosan frissülő választékkal helyi és környékbeli sörökből (Vaskakas, Bors, The Mighty Millers, KROIS Brewery) és helyi borokkal és pálinkákkal, házi melegszendviccsel.

A Győrbe látogatóknak is csúnya szóval „kötelezően” érintendő ellenőrző pontnak tartom már csak a hangulata és a kínálata miatt is, de mindazoknak, akik ott laknak vagy rendszeresen járnak a városban, a programjaikat is érdemes figyelni a Facebook oldalukon, mert tele vannak kreatív estekkel, és a sörvilágban szívesen mélybúvárkodóknak is kedveznek sörbemutatókkal, sörfőzők meghívásával. Csak vidámabb tőlük Magyarország kocsmavilága. Így tovább előre, töretlenül. Hajrá!

A kocsmarész nyitva: Kedd-Szerda-Csütörtök: 17:00-23:00, Péntek-Szombat: 17:00-2:00

3. – Tattoine, Győr

Szintén Simacsek-Kun Lászlóval közösen búcsúztattuk el Győrben a rendkívüli Star Wars tematikáján túl ugyancsak sörbarát Tattoine-t is, amiről külön bejegyzés is született. Íme:

Egy messzi-messzi kocsma emlékére – Tatooine, Győr

Kecskeméti kocsmák 

Kecskemétre többszörös visszatérő vagyok. (1. CIKK) Egyre népesebb bandával járjuk az ottani kocsmákat. A Sörcikkgyűjtő Klub egyik tagja, Vaskó Jani Kecskemét környéken lakik és a legutóbbi felfedezéseknél ő is aktívan csatlakozott. Bejártunk együtt három helyszínt.

4. – Kecskeméti Sörterasz

A Kecskeméti Sörmanufaktúra nyári színterén kezdtünk, a Kecskeméti sörteraszon, ami impozáns helyszínen, az amőba alakú és (és szerintem képességű is) főtér végtelen számú csücskének egyikében található és a főtérre is néz, ami Kecskeméten extra élmény, mert sok más főtérhez képest nyáron az egy kész arborétum.

A Kecskeméti Sörmanufaktúra 2016 óta gyárt sört és nagyon örülök, hogy a városuk nevével fémjelezték ezt, így oda-vissza ható ikonikusság körforgásba tudnak lépni Kecskeméttel. Ehhez méltóan el is készítették a város sörét, a barackos sört, ami Hungarikumunkra. a kecskeméti barackpálinkára kacsint. Az ötlet mindenképpen szimpatikus. A sör az én ízlésem szerint lehetett volna valamivel testesebb, de egynek simán jó, és már csak a város előtti cinkos tisztelgésből is mindenképpen ajánlom egyszer megkóstolni. Egyéb kóstolt söreik közül a Stout rendben volt, viszont a kedvencem az APA lett.

Sajnálom, hogy a sörterasz csak nyári, én igen komáltam.

Remélem lesz egész éves folytatás. Ha értesülök, beszámolok, illetve a jövő évi helyzetről is jelentek. (Javasolt keresőszó: Kecskeméti Sörház)

5 – Delicatesse, Kecskemét

Egy nagyon derék hibrid vendéglátóhely, a régi időket idéző Delicatesse Eszpresszó szintén főtér közelben, 2018-ban 50 éves! Boldog születésnapot! Az Eszpresszó felirat a hetvenes évek stílusában időutazást ígér és ezt valamennyire be is tartja a beltér. 

Leginkább eredeti presszó elgondolásra és a mai is élő olaszos kombinációra építően komplex vendéglátóhely: kávé, sütipult és italozási lehetőség egyben.

Egy egészen kávéházas, kényelmes méretű vendégtérből áll, nagy terasszal a főtér felé és terasszal még az átjáróban is.

A belső rész nem annyira retró, mint hinnénk, de összeáll a jó hangulat. Az itallap minden fontosra kiterjedt, de inkább elterjedt tételekkel bírt. Extraként volt ház pogácsája 80 Ft / darabért. Hangulatfürdőnek, korunkbeli, hazai viszonylatban különlegességként nagyon ajánlom. Ritka típus Magyarországon.

Nyitvatartás: Hétfő-Csütörtök és vasárnap: 7:00-22:00, Péntek-Szombat: 7:00-23:00-ig

6 – Dokk Pub, Kecskemét

A Dokk Pub Kecskemét talán legnagyobb kocsma csomópontjában található több fajtársa sokaságában. Ez a fiatalok egyik népszerű kocsmája, így – úgy tűnik – hétvégén mindig nagyon sokan gyülekeznek itt.

Ezen a helyen nem kell nagyon öregnek lenni, hogy nagyon öregnek érezd magadat. Lett volna a Dokknak amúgy karizmája, de pont egy többszörösen negatív pultos élményem volt itt, amit én nem szeretek úgy felfújni és az egész helyre ráhúzni vizes lepedőként, mint sok bosszús közösségi oldalos értékelő. Mivel voltak eredeti elemei a díszletnek, a berendezésnek, és eleve bírtam ezt a teraszos, családi ház és udvara közegélményt, szívesen adok neki még új esélyt.

Nyitvatartás: Hétfő-Csürtörtök 11:00-02:00, Péntek: 11:00-04:00, Szombat: 18:00-04:00, Vasárnap 18:00-24:00

7. – Zöld Hatos, Tápióbicske

„Hamiclar Barkas” sörcikkgyűjtő pedig a 3000+ fős Pest megyei településre, Tápióbicskére szólított, ami híres történelmi csatahelyszínünk, de jelenkor kocsmavilága szempontjából sajnos nem tudjuk hosszan sörölni érdemeit. Úgy tájékoztattak, hogy egy darab van a településen. A Zöld Hatos dicsőn kitartó példány. Nevéhez híven zöld épület. Családi házas, tágas, több sörpados, fedett terasszal.

Benn kellemes, vidéki kocsmás egyszerűséggel, de takarosa, szépen rendben tartva, igényes fafelületekkel és formavilággal, és kedves, intelligens, fiatal lánnyal a pultban, aki szimpatikus jelenség, aki szívesen látna több nőt és több fiatalt. Menjetek bátran, nem harap a néni és a hely sem.

Nekünk extrém nyitányban volt részünk itt, mert arra érkeztünk, hogy épp úgy száguldott ki egy színes széldzsekis középkorú férfi a kocsmából, szembe velünk nagy hirtelen, mintha a kassza tartalmát ragadta volna sikeresen magához, és már üldöznék. Az úttestnél sem állt meg, majdnem elütötték. Sok mindenre gondoltunk, de felfedték, hogy csak pénzért futott haza. Egy másik vendég megjegyzése szerint ő a ház saját „Üvegtigris Sanyija”.

Azért hívják a helyet Zöld Hatosnak, mert az eredeti tulajdonosa egy olyan nevet szeretett volna, ami kötődik ugyan a magyar kártyához mégsem használják sokan kocsmanévben.

Itt amúgy az Így söröztök ti Facebook oldal szerkesztője is velük volt plusz sztárvendégként.(Az ő inkognitójának örök jele nálam a kérdőjeles szövegbuborék).

Zalaegerszeg

Zalaegerszegen, a szülővárosomban a város saját sörének, a Zeginek bemutatója sem telhetett sörcikkgyűjtők nélkül. A bemutatóra a dunántúli klubtagok közül többen is lejöttek Szombathelyről ketten, Győrvárról is, de valaki még Budapestről is ellátogatott.

A cikk az eseményről olvasható:

Söre lett a szülővárosomnak! – Igyunk ZEGI-t Zalaegerszegen!

Budapesti helyszínek a sörcikkgyűjtőkkel

8. – VALYO Kikötő, Budapest (R.I.P.)

A fenti Fehér Nyúl Brewery sörfőzdei sörcikkgyűjtő bogrács parti után gondoltam még egy egynyári helyszínt megnézek, amit nagyon bántam volna kihagyni. Ez volt a VALYO Kikötő, 2018 Budapestjének egyik legnagyobb slágere. A kecskeméti sörcikkgyűjtő Vaskó Jani ide is velem tartott. A VALYO egy szervezet, amelynek szemléletes neve a Város és Folyó szavak keresztezéséből jött létre. Az ő nevűkhöz fűzödik a #szabadsaghidazas is. A vízparti helyek kihasználását, városi életbe való bekapcsolását tűzték ki célul, ami egy nagyon szimpatikus feladat. Ki nem szeret nyáron vízparton bulizni, iszogatni, beszélgetni vagy csak mélázni?

A VALYO Kikötő a Rákóczi hídon még túl, a pesti oldalon inkább kevésbé meditatív formában mutatkozott be. Igazi vad hippy hangulatot, fesztivál közeget teremtett más polgáribb szabadtéri helyszínekhez képest, mégis kulturált volt. Az emberek nagyon érezték. Bámulatos dunai panoráma, finom grillezett kolbászos balkán hot-dog ajvárral.

Az aznapi zene nekem túl monoton volt, de neki legyen mondva, hogy nagy közönségből csalta elő a táncot még sötétedés előtt. Fenomenális hangulata volt a VALYO Kikötőnek.  Nagyszerű érzés, hogy még átélhettem, és szomorú, hogy ebben a formában ugyanitt nem nyithat ki jövőre. A szervezet céljaihoz méltón teljesen újszerű helyszínt kapcsolt be a városi életbe, és megmozgatta a lakosságot. És itt aztán nem sok szomszédot zavart a szórakozó nép. De azt mesélték, hogy jövőre más tervek vannak a területtel. Remélem ők is megtalálják az ugyanilyen üde folytatást. Ez a hely egy örök fiatalságszérum volt bárkinek.

8. kerületi kocsmatúra a sörcikkgyűjtőkkel

Vaskó Jani az előző Sörcikkgyűjtős cikkben már méltatott Parragh Péternél szállt meg aznap. Parragh Péter (PPP) a klub karitatív hírmondója, és rendszeres kocsmai hírnökként is funkcionál. Mivel fel vagyok iratkozva a házi hírlevelére, én is sok újdonságot merítek a beszámolóiból. Parragh Péterrel megleptük Janit egy kocsmatúrával, ami részemről édes revans volt kecskemétiért cserébe és 8. kerületi ékes helyeket látogattunk végig. Csak-csak sörcikknek számít a kocsma, ha lehet cserélni is.

9 – Krak’n Town, Budapest

Az első állomásunk a Krak’n Town Steampunk Saloon, amelyről már volt egy nagyobb cikkem 2016 év végén:

Ilyen egy sörbemutató 2316-ban! – Rock Me Kapucinus a Krak’n Town-ban

Azóta sok minden változott itt, nekem sem árt majd aktualizálódnom. Ami nem igazán változott, hogy egy pofátlanul csinos, steampunk zsánerstílusú, kettő szintes + galériás, sok sörcsapos (jelen állás 18) színtérről van szó, ami kisüzemi söröző és gasztrókocsma is egyúttal rendezvényekkel és sörestekkel, plusz jó időben körúti terasszal. Itt ültünk mi is az első sörre.

A sörök továbbra is 2 dl és 4 dl kiszerelésben kaphatóak, jellemző kraftsör áron, de nem a legdrágábbak közül valók. 2018 novemberi itallap szerint 2 dl-esek 400-nál kezdődnek, 550 Ft-osból pedig van választék is.

Krak’n Town nyitva: Hétfő-Péntek: 16:00-24:00, Szombat-Vasárnap 20:00-24:00

Ráadásképp Péter valódi kocsmatudorként mai is látható kocsmarégészeti lelethez is elvezetett bennünket, a Krak’n Town helyén valaha székelő Suszterinas nyomaihoz:

10. – Beer Selection, Budapest

A Beer Selection az egyik személyes kedvencem. Ez gyakorlatilag egy nagy választékú sörszaküzlet a József körúton, helyben fogyasztási lehetőséggel. Elfogult sörkedvelőként itt jól megközelíthető helyen naprakész széles választékot, segítő szaktudást, és jó ár-értékarányt találok. Alaphangon szeretek idejárni, itt megkóstolni az izgalmas újdonságokat, itt sörajándékot válogatni. Kicsit csalás és árulás tőlem ez, mert nem szó szerinti kocsma, mégis remek kocsmaélményeket lehet itt szerezni, alkalom adtán kóbor kocsmakomákba botlani. Főleg, amikor nagyszerű DJ-s szülinapi buli volt. Alkalmanként előfordul egy-egy csapolt sör is. Szép sikertörténet az övéké, ahogy hátsó utcás, egy garázshelynyi kis üzletből kijutottak a körút fényére és többszörös méretűvé tágultak, de már a következő bővülés is indokolt. Maradok őszinte hívük. Zárásra érkezve itt egy poháron marakodtunk.

Nyitva: Hétfő és szombat 14:00-20:00, Kedd-Péntek: 12:00-20:00, Vasárnap: 18:00-20:00

11. – Rizmajer Sörház Blaha, Budapest

Szintén nagykörúti és nagyszabású egyszerre. Több bázisú pártolója vagyok:

1. Budapesti sört árul Budapesten. Csepelen készül, de jól megközelíthető jó helyen kapható.
2. Összességében is egyedi választás a nagy arányban sablonos körúti kocsmák sorában.
3. Jelentős kocsmai megálló egy kevésbé mozgalmas körúti szakaszon.
4. Magyarországon ritka szinten hozza össze az egyszerűbb sörkorcsolyákat és a sörházi fogásokat a sörrel és direkt jó, hogy nem szalad el a speckóbb gourmet irányába, mert pont ezzel hiánypótló. A pogácsától a sörházi lángoson és a hamburgeren át épül fel a grillerezett kecskesajtig és a wiener schnitzelig a menü.
5. Pénztárca-barátabb megoldás az átlag kisüzemi sörözőnél, így plusz rétegeket ér el kisüzemi sörrel.
6. Hiába saját márkasöröző, rendszeresen tart vendégsöröket csapon. 
7. Megmutatja, hogy mindent egyszerűen kezelve, de mégis teljes körűen kínálva és mindenre eléggé odafigyelve mennyire működő helyet lehet összerakni. Nem csoda, hogy mindig sokan vannak.

Itt pedig a megnyitókor írt cikkem olvasható:

A Rizmajer sör elöntötte a József körutat – SÖRHÁZ NYITÁS

Nyitva: Mindennap, 12:00-24:00

12 – Kék Ló, Budapest

A Kék Ló már beljebb, a nagyszerű, de sajnos kocsmátlan Rákóczi téri vásárcsarnok mögött található, a Víg utca sarkán.

Ezt is nagyon ajánlom. Bohém, lökött kultúrhely, rendszeres rendezvényekkel, tematikus partikkal. Kajákkal, sütikkel, kisüzemi és cseh sörökkel (Primátor). Itt látható egy korábbi beszámolóm róla:

A kék ló fia

Jelentem, azóta is nagyon adja. – írtam róla, de FIGYELEM: a Kék Ló 2018 december végén újra költözni kényszerül. A jelen formájában addig látogatható a Víg utca utca 28-ban. Aki még nem volt vagy nem volt eleget, menjen mindenképpen! Én pedig hírt adok a további fejleményekről.

13. – Gólya, Budapest – Hamarosan költözik

A Gólya sajnos szintén költöző madár. Bár többször örömmel látogattam, róluk még nem írtam részletesen, de esélyes, hogy amikor teszem, azt már az új helyről tehetem. 2018 év végéig még a megszokott gólyafészekből, a Bókay utcából muzsikálnak, sokszor szó szerint. Az amúgy nekem szimpatikus VIII. kerületi környékrehabilitációnak áldozatai is vannak. Még jobban bírnám a Corvin sétány projektet, ha csakazértis megmaradhatott volna egyedülálló részeként az az egy kis oda nem illő hófehér vityilló a nagy üvegházak közé préselődve, de nem ilyen mesét írunk. Mennie kell, vélhetően menni fog. (Mindig a Pixar „Fel” című animációs filmje jut eszembe a helyzetről).

Pedig komoly kincs. Természet adta varázzsal rendelkező bohém megálló, többféle művészettől fertőzött falakkal, menüvel, a nagyátlagnál elvontabb figurákkal. Intelligens, barátságos, marasztaló közeg. Itt inni, akár csak itt ülni szelíd, passzív lázadás a kiszámíthatóság démonjai ellen. 

Remélem jó lesz a folytatás is. Menjetek még (tutira) 2018-ban, mielőtt tovarepül: Budapest, VIII. kerület, Bókay János utca 34.

A sörkínálat az utolsó látogatás alapján gyáriakra korlátozódik, de cserébe az árak is barátibbak és van Kőbányai csapon, ami Budapesten egészen ritka.

Nyitva tartás: Hétfő-Szerda: 12:00-24:00, Csütörtök: 12:00-2:00, Péntek: 12:00-4:00, Szombat: 18:00-4:00, Vasárnap: 18:00-23:00

2019-re fel! A címeres sörcikkgyűjtőség éve?

És remélem jó lesz a folytatás a Sörcikkgyűjtökkel is. Jól összefújt minket a szél. Hozzám hasonlóan ők is igazi elvetemült megszállottjai szenvedélyüknek. A fentiek alapján nem csak változatos városokba, hanem változatos típusú helyszínekre is el lehet velük menni. Van előirányozva nagykanizsai, szombathelyi és Budapest XVIII.-XIX. kerületi túra is folytatásnak. Vélhetünk hallunk még róluk, 2019-ben is, amikor a „kocsmáimmal” talán elfuserált módon, de még az is lehet, hogy sörcikkgyűjtő leszek magam is. Ha pedig mégsem, akkor menjünk tovább a járt úton!

Köszönöm minden sörcikkgyűjtőnek a társaságot és az ötletet, ahogy a jövőbeli meghívásokat is és külön köszönöm Kovács Andrásnak  (jobbra) és Bölönyi Józsinak (balra) a Magyarországi Sörcikkgyújtő Klub elnökének és alelnökének a meghívást a szeptemberi találkozóra. 

Térképen a Kocsmaturista és a Magyarországi Sörcikkgyűjtők közös állomásai a két cikkből:

Itt pedig nagy térképen a Kocsmaturista eddig megénekelt állomásai:

Ha budapesti, magyarországi és európai kocsmatúrával egybekötött városfelfedezések, kocsmaélet és kocsmakultúra beszámolóit olvasnátok rendszeresen, akkor a Kocsmaturista Facebook oldala itt követhető: www.facebook.com/kocsmaturista

A kapcsolódó Facebook csoporthoz itt lehet csatlakozni: www.facebook.com/groups/kocsmaturista

Folyamatosan várom az ötleteket, javaslatokat a meglátogatásra érdemes kocsmákról, izgalmas kocsmaélettel rendelkező városokról, környékekről vagy arról, hogy ti miről olvasnátok szívesen! Írjatok a kocsmaturista@kocsmaturista.hu-ra.

A cikk sorozat első része:

Kocsmázz, mint egy Sörcikkgyűjtő! – Hova járnak a profik Budapesten?

Itt pedig hatvani külön kiadás a Bölöny Józsival közös helybéli kocsmalátogatásainkról:

Hatvan kilenc kocsma után

És interjú Bölöny József, sörcikkgyűjtő alelnökkel:

KOCSMAVILÁGI INTERJÚK #1 – Bölöny Józsival, a Sörcikkgyűjtők alelnökével

The post A kocsma sörcikknek számít? – Új kocsmalátogatások a Magyarországi Sörcikkgyűjtő Klubbal appeared first on Kocsmaturista.

Milyennek látod Budapest kocsmaéletét?

Vegyesnek – nevet és kortyol egyet a Labor aktuális premiersöréből. Egyrészt pezsgő és élénk, de eléggé centralizált kocsmakultúráról beszélünk. Másrészt nagyon lassan kúszunk fel a nemzetközi szintre. Lassan ébrednek az emberek. Nemzetközileg ma már minden a minőségi vendéglátás irányába tolódik, még az alacsonyabb szinteken is, de Magyarországon lassabb a folyamat. Gátja az emberek pénztárcája és berögződései.

Bár a nagykereskedelmi árak szinte azonosak, sőt nálunk a legmagasabb az ÁFA, nemzetközi szinten mégis itthon a legolcsóbb az étel és az ital. Ez pedig nem véletlen, hogy például a legénybúcsú turizmust vonzza ide. Berlinben 4-5 Euró egy korsó sörért a normális, és 8-9-nél nézik meg, hogy mire is adják ki azt a pénzt.

És Berlin mennyire reprezentálja egész Európát?

Berlin eleve egy Németországon belüli páneurópai város. Alig találkozol németekkel a pultokban. Jó leképezése a teljes európai vendéglátásnak Berlin, mert egy kulturális központ és ez sokat hozzátesz.

Nézzük meg, hogy Berlin kocsmaéletét milyennek talátod?

Bármit megtalálsz, bármilyen igénnyel is rendelkezel. Például vannak dohányzó és nem dohányzó kocsmák, ami nagy pozitívum. Nagyobb helyeken pedig van elkülönített dohányzó rész.

Vissza kicsit Budapesthez! Milyennek látod a külső kerületek kocsmaéletét?

Az az igazi régről itt maradt világ. Kevés minőségi vendéglátóhely van, ami hajlandó felvállalni, hogy kiköltözzön Budapest külső kerületeibe.

Szerinted jó ötlet lenne minőségi a vendéglátó helyeknek kijjebb is terjeszkedni?

Igen. A Krak’n Town-nal is (2016 nyara) már direkt nem a pezsgő hetedik kerületbe akartam menni. Persze ez a közeli metrómegállóval (Rákóczi tér) nem volt annyira merész választás. De izgalmas lenne a kihívás és mércéje is a helynek, hogy elmennek-e érte tovább az emberek, nem csak átesnek egy másik helyről.

Ilyen egy sörbemutató 2316-ban! – Rock Me Kapucinus a Krak’n Town-ban

(A Krak’n Town most már Szepe nélkül robog tovább)

Az egyáltalán nem centralizált vendéglátásra is nézhetünk példát Berlinben! A Stone Brewing sörfőzde a város déli oldalán, a metró végállomásától még három buszmegállóra húzott fel egy sörgyárat egy lounge-dzsal. Ha nem „mi van közel” alapon akarsz kocsmát váltani, hanem a hangulatod alapján, akkor ezt is bevállalod. Cserébe Berlinben nagyon megy a „Laufbier” (elviteles sör), mert lehet inni az utcán. Vannak a Spätik (éjjel nyitva tartó üzletek), ahol 1-1,5 Euroért vehetsz sört az útra és a kasszánál ott a sörnyitó. Ha szembejönnek veled az utcán nagy társaságok, könnyebb azt megszámolni, hogy kinél nincs sör. Nagy a kultúrája. Amikor kicsit jobb idő van, az emberek azonnal mozdulnak a Laufbier-jeikkel a szabadba, kiülős helyekre vagy csak a parkokba.

Hogy osztják fel a piacot Berlinben az 1-1,5 eurós sörárakkal operáló Spätik és az akár 8-9 eurós söröket áruló kocsmák?

A vendéglátásnak pluszt kell nyújtani, egy szociális teret, amit megfizetnek az emberek és ők ezzel tisztában vannak. Megfizetik, hogy ott ülnek és nem a hidegben mennek a sörükkel.

Ugyanazok az emberek járnak Spätibe, akik később gondolkodás nélkül beülnek több pénzért egy kocsmába. Körömcipős, kosztümös nőket és aktatáskás, nyakkendős férfiakat is látsz az utcán Späti sörrel. Ők ülnek ott aznap később a haverokkal és az öt Eurós sörrel a kocsmaablakban. Magyarországon kasztok vannak, ott mindenki fogyaszt mindent. Viszont ott a legolcsóbb sör is van olyan jó, mint nálunk a Pilsner Urquell. Teljesen más a sörkategóriájuk.

Budapesten tudsz mondani olyan belvárostól kijjebb eső kocsmát, ahova érdemes direktben elzarándokolni?

A XI. kerületben a Pingvin nagyon jó hangulatú, pedig régi.

Melyik külsőbb budapesti kerületben látod a fantáziát a fejlesztésre, betörésre?

A magyarok immobilisak. Mindenki a saját környezetében mozog. Másrészt az is kódolva van az emberekben, hogy valahol nincs élet és ezért mozog mindenki Pesten, Buda pedig lassan indul be. Ha az emberek mentalitása változna, akkor ez megváltozhatna.

Addig új helyszínt bevezetni rengeteg marketingköltségbe kerülne, mert az embereknek nem természetes hogy például Hűvösvölgyben is megtalálják és keressék a kézműves sört.

Los Angelesnél például 60 mérföldre a központtól egy autós bevásárló központban egy 21 csapos hely működik, ahol simán csapfoglalókat is tarthatsz.

Milyennek látod a magyar vidéki kocsmaéletet?

Volt szerencsém pár vidéki kocsmához. Minden évben lejárunk ultizni egy Tolna megyei zsákfaluba, egy tornácos házhoz, és ott el szoktunk menni a helyi kocsmába – de az semmi másról nem szól, mint a tablettás borról és a lehető legolcsóbb sörről. Mindegy hogy mi, csak hasson – falun sokszor döbbenetesen nincs az embereknek pénze, ezért igénye sem.

És mi a véleményed a nagyobb magyar városokról?

Mondjuk Pécsett találsz igényes helyeket, de a lakosságszámhoz képest keveset. Miskolcon például ott a Zip’s, ahol te is jártál, láttad, hogy milyen, és mégsem százon pörög, pedig egy akkora városban egy ilyen helynek simán állandóan tele kellene lennie.

(Pécs és a miskolci Zip’s a Kocsmaturistán: )

Pécs kocsmái – Kocsmaturista adatlap, kedvencek és szöveggyűjtemény

Sörgyár és a sörgyár-gyár – Zip’s és ZIP – Miskolc

Összefoglalva hol tart a kocsmaéletünk/kultúránk külföldhöz képest?

Kezdünk felnőni és egyre inkább látszódik a változás, de nem elég gyorsan. Bár csökkent a reakcióidőnk, én gyorsabb reagálást várnék el.

Mit tanulhatunk először külföldtől?

Gondolkodást! Közember szintjén azt megtanulni, hogy miért kerül ugyanaz a sör egy vendéglátóhelyen ennyibe, egy sarki boltban meg annyiba. A vendéglátósoknak pedig azt kellene megtanulni, hogy az egyik legfontosabb tényező a személyzet és annak képzettsége, betanítása, megtartása és megfizetése. Ez mindennek az alfája és omegája. Bármilyen jó helyet létrehozhatsz, ha a személyzet nem tudja azt képviselni, amit te kitaláltál. Sokan a személyzeten spórolnak, mind létszámban, mind a fizetéssel.

Amerikában három asztalnál több nem jut egy felszolgálóra és náluk a vendégtér is szellősebb. Nálunk a minél nagyobb vendégtér, és a minél kisebb pult a cél. Meg kellene találni a jó arányt!

Melyik külföldi város kocsmaélete a kedvenced?

Nem kérdés, hogy Berlin!

Melyik a kedvenc kocsmád?

A Bei Schlawinchen Berlinben – ez egy igazi kocsma, ahol az egyik pultos korábban törzsvendég volt. – Te annyit lógsz már itt, nem akarsz itt dolgozni? – így történt. Meg eleve 24 órás hely. Találkoztam ott egy olyan kolumbiai sráccal, aki előző nap koncertezett (XVIII. századi zenét játszott), majd koncert után a citerára hasonlító hangszerével megjelent ebben a kocsmában és 24 órával később még mindig ott volt. Mi egy-két óra beszélgetés után javasoltuk neki, hogy lassan haza kellene mennie, amire elköszönt, felállt és hazament.

Melyik Budapesten kívüli magyar város kocsmaélete a kedvenced?

Szegedé. Oda jártam Egyetemre, másoddiplomára és ott volt kocsmaélet. Az első diplomámat Szolnokon csináltam, ahol inkább házibuli volt jellemző.

Milyen számodra az ideális kocsma?

A legfontosabb a pultossal való személyes kapcsolat. Állandó személyzettel dolgozzon a hely, akik hitelesen képviselik. Kell, hogy egy arca legyen egy helynek, annyira, mintha a tulajdonos dolgozna ott. Egy törzsvendéget egy „tulajdonos” tud megfogni. Ha csak befektető vagy és nem találsz olyan alkalmazottat sem, akkor lelketlen helyek tudnak létrejönni.

Milyen a szerepe, haszna a kocsmáknak?

Nagyon fontos szövet a társadalomban. Ha ez a szövet hiányozna, nagyon sérült társadalom jönne létre. A szociális kapcsolattartásban fontos. Külföldön teljesen normális dolog, hogy valaki egyedül bemegy a kocsmába, és leül egy bárpulthoz, ahol még 87 ember leül ugyanúgy egyedül. Így akár egy estés barátságok jönnek létre. Ez szélesíti a tudatot.

Itthon inkább a társasági kocsmázás jellemző. Valakikkel valahova, mert nem alkalmas a lakásunk arra, hogy… – de nem ez kellene, hogy a fő szerepe legyen.

Mit jelent neked a kocsma szó?

Azt érzem a szóhasználatból, hogy a köznyelv lehúzó minősítő jelzőként használja. A vendéglátóhelyek lealacsonyítása.

Szerinted ez a lealacsonyítás tévedés vagy jogos dolog?

Tévedés, mert a vendéglátóhelyeket lehet kategorizálni, de mindegyiknek megvan a maga szerepe.

Ez változik az utóbbi években?

Nem, mert az igazi „kocsma” ma Magyarországon semmilyen evolúción nem megy keresztül.

Hova vezethet ez, hogy az alapkocsmák nem fejlődnek?

Egyrészt jó, hogy vannak alapkocsmák, mert van olyan “igény”, azaz az igény meglétének a hiánya, amit kiszolgálnak. Más “felhasználók” felé pedig egyfajta romantikát képviselnek. Így néha olyanok is bemennek, akik már igényesebben szórakoznak, de jól esik nosztalgiázni…

Csakhogy, főleg nagyvárosokban kétséges, hogy fent tudnak maradni, ha bizonyos evolúción nem mennek keresztül. De ennek úgy kell lezajlódnia, hogy alapjaiban ne változtassa meg a helyet, csak így élhetnek túl. Falvakban ennek nincs jelentősége, ott egyeduralkodók maradnak.

A te progresszív szemléleted, és még a Budapesthez képest is magasabb fordulatszámod átfókuszálása Berlinre nem fog pont hiányozni Budapesten? Nem éri meg Neked hangadónak lenni itt?

Én csak egy porszem vagyok a gépezetben. Sok olyan ember működtet helyeket Budapesten, akik nálam többet letettek az asztalra. Még bőven viszik a lendületet. Budapesten most összefogásra van szükség. Az egyik legfontosabb lépés az Éjszakai Polgármester intézményének a bevezetése. Ezt hárman kezdtük el, azóta sokan csatlakoztak, egy jó kis csapat alakult ki, akik viszik az ügyeket. Az egész projektnek is hasznára válhat az én külföldi tapasztalatszerzésem, az itteni előremutató példák, törekvések megismerése és megosztása az otthoni csapattal.

Tervezel még további helyet nyitni Budapesten is?

Tervezek, jobban mondva részt venni hely kialakításában, összerakásában, de ez még tárgyalási fázisban tart. A budapesti Labor megmarad, csak most kicsit “távirányítással”…

Labor Kraft Beer Bar a Kocsmaturistán:

Egy Szimplán őrült Labor nyílt Budapesten – Mad Scientist KOCSMANYITÁS

Ha budapesti, magyarországi és európai kocsmatúrával egybekötött városfelfedezések, kocsma-élet és kocsmakultúra, kocsmakaja kultúra beszámolóit olvasnátok rendszeresen, akkor a Kocsmaturista Facebook oldala itt követhető: www.facebook.com/kocsmaturista

A kapcsolódó Facebook csoporthoz itt lehet csatlakozni: www.facebook.com/groups/kocsmaturista

Folyamatosan várom az ötleteket, javaslatokat a meglátogatásra érdemes kocsmákról, izgalmas kocsmaélettel rendelkező városokról, környékekről vagy arról, hogy ti miről olvasnátok szívesen! Írjatok a kocsmaturista@kocsmaturista.hu-ra!

TÉRKÉPEN A KOCSMATURISTA MÁR MEGÉNEKELT HELYSZÍNEI:

Egyéb Kocsmavilági Interjú:

KOCSMAVILÁGI INTERJÚK #1 – Bölöny Józsival, a Sörcikkgyűjtők alelnökével

The post KOCSMAVILÁGI INTERJÚK #2 – szepével (Szűcs Péter, Labor) – Budapest és Berlin kocsmahelyzete appeared first on Kocsmaturista.

Nagyon szuper törekvés, hogy a Sörszövetség fókuszba helyezi ezt a jelenséget, és elgondolkodtatja az embereket arról, hogy a sörkorcsolya, létező és indokolt eleme a gasztronómiámnak, és nem csak szűk keretek között lehet gondolkodni róla. Az, hogy volt egy hangot kapó verseny, ahol ráadásul magánszemélyek ugyanúgy indulhattak, mint vendéglátóhelyek, gondozza a témát: gondolkodásra, alkotásra késztet. A verseny még egy totál nyitott dolog, és bármi kisülhet belőle a végén. A győztesválasztás és kihirdetés azonban már egy állásfoglalás is, közvéleményformáló. Nagyon kíváncsi voltam az eredményre, mert a sörkorcsolya téma nekem is szívügyem, a kocsmákban állandó fókuszom.

A Sörszövetség külön mozgalma a Sör mi több, ami a sörkorcsolya győztest három sörkategóriához kereste: búzasör, lagersör és barnasör. Az öt fős zsűriben, mint később megtudtam, személyes ismerőseim is voltak (a Serteperte és a Sörbúvár blogok részéről). Így döntött a banda a kategórianyertesekről:

Lager sör mellé nyert sörkorcsolya: Juhtúrós-sajtkrémes padron paprika – baconbe göngyölve. –  Telitalálatosan hangzik, csupa jóságból, és szimpatikusan egyszerű! Elkövetője a Pizza Monkey! Képesen szólva:

Búza sör mellé nyert sörkorcsolya: Banánkenyér lime-os kecskesajt krémmel, korianderes paradicsom lekvárral és füstölt lazaccal – Összefut a nyál a számban, amikor olvasom, de az én képzettársításomban ez több szempontból is inkább a fine dining kategória irányába mozdul. Ettől függetlenül meg fogom kóstolni? Naná! Tettes a régi kocsmaismerősöm, a Krak’n Town. Így fest a műalkotás:

A Krak’n Townról írt korábbi soraimat itt olvashatjátok. (Változott azóta):

Ilyen egy sörbemutató 2316-ban! – Rock Me Kapucinus a Krak’n Town-ban

Barna sör mellé nyert sörkorcsolyák holtversenyben:

Sörrel karamellizált sertésoldalas, cékla chipsszel. Tudom, hogy mind az oldalas, mind a cékla népszerű étel annak ellenére, hogy személyesen sajnos egyiket sem szeretem. Paradicsommal megdobálni ér ezért, azt viszont szeretem. Ehelyett inkább mesélje majd el valaki a fenti hozzávalók hódolói közül, miután összehasonlításai alappal felvértezve megkóstolta, hogy szerinte is megérdemelte-e a zsűri elismerését. Teremtője az Agóra Bisztró Szolnokról. Látványra ilyen:

Ám történetesen a hurkát sem szerettem, mielőtt a kétszer is megénekelt MALTeR BeerStro-ban meg nem kóstoltam. Őket választották meg a másik elsőnek a következő tétellel: véres hurka göngyölt tésztában, reszelt cékla salátával – hasonló formában nyert, mint ahogy megszerettem, úgyhogy itt bevallottan elfogult vagyok. Bár a kritikus cékla itt is jelen van reszeléssel sokat finomítva,  de nagy szerencsére nem az én ízlésemről szól ez az esemény. Viszont ha már személyesség, ezt személyesen is ajánlom. Meg is mutatom:

Korábbi cikkeim a MALTeR BeerStroról (Szintén változott azóta):

Közép-Európa kocsmakajái ide gyűljetek! – KOCSMANYITÁS: MALTeR Sörétterem, Budapest

Megkötött a MALTeR – új év, új kocsmakaják, új italkultúra

Mindenkinek, akik kíváncsi, hogy kik döntöttek zsűriként a kérdésben: Gulyás Dóra, a Sörszövetség titkára, az ötletgazda, Horváth Balázs, a Chef & Pincér magazin főszerkesztője, Kovács Gábor sörblogger, Sápi Róbert sörsommelier, valamint Vásárhelyi István sörgasztronómus.

Számomra a legűtősebb jelentősége ennek az eseménynek a közönségi továbbgondolkodás és a magyar kocsmaéletre gyakorolt jótékony nyomás lehetne. A legnagyobb változást az okozná a kocsmavilágunkban, ha olyan helyeken, ahol eddig nem volt sörkorcsolya, egyszer csak lenne. A fenti példák sok kisebb (de jó) kocsma lehetőségeihez, sőt akár vendégköre számára lehetnek magasra tett léc és nem mindenhol funkcionálnak kapudrogként. Ám azt hasznosabb meglátni abban, hogy milyen messze vannak a legáltalánosabb sörkorcsolya képzettársításoktól, hogy nyugodtan lehet kreatívkodni, és kilépni a keretből. Csak nem muszáj mindenkinek ilyen messzire menni. Akár két egyszerű dolog párosításával is lehet kedveskedni a vendégeknek, és érdemes is. Alig van annál feleslegesebb kocsmaasztal-bontó tényező, mint amikor azért kell továbbmenni vagy elmenni egy kedves kocsmából, mert nincs harapnivaló.

Fotók: Sör mi több.

Amint a fenti sörkorcsolya receptek olvashatók lesznek a Sör mi több oldalán, belinkelem őket.

Ha pedig rendszeresen olvasnátok budapesti, magyarországi és európai kocsmakultúráról, különböző városok kocsmaéletéről, kedveljétek és kövessétek a Kocsmaturista Facebook oldalát!

Térképen a Kocsmaturista eddig megénekelt helyszínei:

The post Várható sörkorcsolya-hullámveszély? – A Sörszövetség zsűrijének nyertesei appeared first on Kocsmaturista.

Mielőtt belekezdenék a tételezésbe, feldobom azt – ami számomra is kérdés volt -, hogy ez az irány kizárólag jó-e. Nem válnak ettől túlságosan „viselkedős” művelődési ház termekké a kocsmák a maguk eredendően felszabadult, fesztelen légkörének rovására? A visszaidézés során erre is keresem a választ:

Hétfőn a FIVOSZ Gasztroklubbal kezdődött a hosszú sor, a Krak’n Town Steampunk Saloon-ban. A Fiatal Vállalkozók Országos Szövetsége tematikus előadásokat és kapcsolatépítési lehetőséget biztosított a gasztro üzletág résztvevőinek. Az előadások a jövedéki termékek szabályozási kérdéseiről, azon belül az alkoholról szóltak haladóknak és kezdőknek (pl. hova ne tervezz kocsmát nyitni), illetve a környezettudatos „zöld” vállalkozások működéséről.

A kötetlen, beszélgetős szakaszt egybekötötték a Panyolai Pálinkák kóstolójával. Úgy láttam, hogy az esemény rendeltetésének megfelelően jól sikerült. Én oldalágról érkeztem blogisztikusként, de így is történt olyan találkozás, ami által elméletben és talán gyakorlatban is sikerült hozzátennünk egy kicsit egymás életéhez. Ez volt a legfehérgallérosabb rendezvény mind közül, de a kedélyes kocsmahangulat végül itt sem csorbult.

Kedden egy olyan helyre érkeztem meg újra, ahol a Kocsmaturistáskodásom nagyon korai, ötödik körében jártam még 2015 novemberében. Ez az Öszvér „pálinkamúzeum és sörpince„, egy kellemes légkörű, otthonos betérő a hatodik kerület belső részén. Egy családi vállalkozás, rengetegféle pálinkával, magyar kocsmákban viszonylag ritkább import sörökkel, cseh és magyaros kajákkal, tálakkal, zsíros kenyérrel. Az esemény, amit a figyelmembe ajánlottak pedig a Lunczer pálinkaház pálinkakóstolója volt, előadással, beszélgetéssel.

Az utóbbi hónapokban sok sörös előadáson, eseményen vagy csak párbeszédben vettem részt, és rengeteget tanultam, de a pálinka témájában jóval faragatlanabb maradtam máig, ezért nagyon vonzott a lehetőség. A képben maradás érdekében a kocsmatúráimon nem iszom pálinkát, se más röviditalt, mert felvállaltan rosszul viselem és hirtelen elalvással torolnám meg magamnak a mennyiségi fogyasztásukat. Így két centjével kóstolgatni, falatozással kísérve viszont még nekem is biztonsági játék volt.

A Lunczer pálinkaház kosdi (Pest megye) gyártású prémiumpálinkákat kínál. Négy szelídebb tételt kortyoltunk kezdetnek, 40-50% körüli alkoholszázalékkal, de csak ínyencségeket: piros ribizli, aranyalma, málna és meggy kombó, és végül egy öt szilvából készült pálinkát. A levezetés már 60% feletti párlatokból állt, vackor és a kajszi. Azok sem tűntek veszedelmesnek a körözöttes és a kolbászos bagettkarikák és a pogácsák ölelésében. Az előadás jó volt, főleg a viszonylag kezdők számára, sok szakmai fortély és sztereotípiaszaggatás hangzott el. Azt gondolom, hogy a kóstolóval, csipegetéssel, programmal együtt jó üzletet köt és összetett élményt szerez, aki befizet egy ilyen kóstolóra. A végével ott maradtam még egy sörre beszélgetni a spontán mellém rendelt szomszédaimmal, ami szintén remek élmény lett.

Szerdán visszatértem a sörhöz, amiből elméletben sem elég nekem soha! Pedig emlékszem, amikor életem első sörös előadását hallgattam egy főzdében, annyira nem tudtak lekötni, hogy biztos lettem benne, hogy én ezentúl csak iszom, de ez a téma részleteiben engem nem érdekel. Aztán a 2015-ös Oktoberfest Budapest egyik sátrában tört meg a jég örökre, majd Katona Csaba előadásainak nyomán kezdtem el zabálni a témát. Szerdán egy eddig személyesen még meg nem tapasztalt előadót, „Maláta” Kovács Gábort hallgattam meg az Ogre bácsi új sörkultúrális rendezvénysorozatában.

Ő volt az egykori, legendás Maláta, sörirodalmi és korcsmakulturális folyóirat (1992-2001) alapítója, jelenleg „sörantropológus”, a Serteperte és a Drink Union bloggere. Ő is számomra új szemszögekből, új sörtörténelmi idők és terek érintésével közelítette meg ezt a végtelen témát. Többek között az alkoholtilalom Amerikájából jutottunk el az újra búzasört főző 1965-ös Németországon át a mai magyar kézműves sör-helyzet taglalásáig. Az előadás stílusából ki kell emelnem, hogy hatásosan laza, érezhetően szenvedélyes volt, és kisugárzott belőle a hosszú szakmai évek – főleg egy átlagos sörismerő számára már enciklopédiás – tudása. Nagyon pártolom az Ogre bácsinak ezt a előadássorozatát, aminek keretében már Katona Csaba is porondra lépett, és ahogy láttam, folytatódik a Sörbúvár PIF-jével, és ki tudja hol áll meg…

Csütörtökön zenés irányba hajlottam el. A már kétszer megénekelt MALTeR Sörétteremben volt az I. Pest Jam. A MALTeR a neves előd, a többek között Seress Rezsőt jegyző Kispipa étterem nyomdokain kezdettől fogva célul tűzte és már eddig is gyakorolta a zenei esteket. A mostani Jam viszont nekik is újdonság volt.

Az Acoustic Project közreműködésével szervezték. Ez a csapat több bandát, énekest, zenei stílust fog össze és inspirál interneten és élőben egyaránt. Szabad, akár rögtönzött fellépéseknek és zenészek és énekesek összehangolásának egymásutánja.

Egy örömzene-est a spontaneitásánál és sok zenész bevonásánál fogva meglepő, kiszámíthatatlan következményeket is hozhat, például néha egészen pohárrepesztően hangos kiénekléseket. Én a változatosságával együtt nagyon élveztem ezt a bulit. Némelyik fellépő döbbenetesen tetszett. Hatalmas hangulat és teltház volt. Még sok ilyet!

Pénteken tripláztam. Először is pótoltam az „Y Gen” Y generációs képzőművészeti kiállítást a Marionett Craft Beerhouse-ban, aminek a megnyitójáról sajnos lemaradtam, pedig az söresttel volt egybekötve. „Celebpletyka” jön: Az egyik kiállító, Kuizs Lilla ugyanis az ország egyik kraftsörös First Lady-je, a Mad Scientist sörfőzdés Szilágyi Tamás felesége. Három művész munkái kerültek falra, Lilláé és két MOME-s animáció szakos hallgatótársáé, Tőkés Annáé és Bányai Zsuzsannáé. Művészetük örömömre vált. A kifejező az egyik jelző, ami közösen jutott róluk eszembe. Beszéljenek a képeik:

Ez a kép különösen megtalált, kalapos is és kocsmás is.

Külön kiemelem a bemutatkozó anyagukból, hogy Anna sörözés közben ismerte meg művésztársait. A Marionett Craft Beer House, ahol most először jártam, kiválóan alkalmas kiállításokra a sok falfelület miatt, és azért is, mert a miliője eleve megidézi egy kortárs galéria hangulatát. Aki fut, még eléri a kiállítást.

Este később ajándék söröket mentem beszerezni a Cake and Beer-be, ahol épp a sokadik Beeroda sörkóstolás volt. A Beeroda amúgy egy jópofa kreatív vállalkozás. Sörtematikájú, sörrel kapcsolatos csapatépítő élményeket szervez más cégek számára. Ez az esemény viszont jelentkezés-alapú és innét-onnét érkező sörkedvelőket kovácsolt össze.

Ismertem fel arcot a két nappal azelőtti eseményről és angol beszédet is elcsíptem. A ceremóniamester, Dobi Zoli pedig első blikkre egy erre született figura. Mintha mindenki legvidámabb kollégája lenne. Lefogadom, hogy beépül az összes csapatba.

Épp különleges holland sörök voltak porondon. Zoli az egyikből nekem is csúsztatott egy kortyot.

Az utolsó esemény volt mind közül a leginformálisabb, nekem mégis talán a személyreszólóbb: az „Utazó fiatalok kocsmája” című lelkes civil kezdeményezés. Legjobban a fiatalságom vitatható a kritériumok közül, de rendszeres utazó és címeres kocsmautazó is vagyok. Talán sejtettétek. Ott volt a helyem! Wessetzky Péter, 23 éves online marketinges, az utazós blogok kedvelője. A backpacker.hu első három kedvelője között volt. Rendszeresen jár a Tudatos fiatalok Közösségébe. Most először szervezett saját eseményt, ami nem várt nagy érdeklődést hozott. Bár ténylegesen eljönni az időzítés okán kevesebben tudtak, de annál nagyobb szimpátia és támogatás övezte.

Érdekes beszélgetéseket lehetett folytatni olyanokkal, akiket összekovácsolt az utazás szeretete. Péter laza légkört akart, ezért is választott kocsmát helyszínül. A Rákóczi úti Stifler Bar-ban gyűltünk össze, ami amúgy is látványosan tele volt péntek este.  Nekem külön öröm volt, hogy Magyarországon lakó külföldiek, átmenetileg itt élő digitális nomádok is megjelentek.

Magyarokon kívül volt amerikai, iráni és olasz résztvevő is. A végén fájó szívvel pont egy olyan lánnyal váltottuk egymást, aki a dél-amerikai kutatásairól írt könyvet (Dr. Hajdu Zsanett – A trópusok ajándékai). Csak biztatni tudom Pétert a folytatásra. És, mivel felmerült a kérdés, hogy vajon tartott-e vissza további jelentkezőket a „kocsma” szó az esemény nevében, a fenti példákkal bátorítanám, mutatván, hogy mi mindenre jó egy kocsma.

A kezdeti kérdésemre a saját válaszom is pozitív: a kocsmaélmények kiegészülnek és nem lecserélődnek az ilyen események által. Hétféle program egy hétre: sörkóstoló, pálinkakóstoló, gazdasági előadás, képzőművészeti kiállítás, zenés est, sörtörténeti előadás, tematikus csoporttalálkozó… Szép menü! Keretükben és utánuk pedig érdekes emberek érdekes beszélgetései. Az apropó nagyobb teret, indokot kínál a természetes ismerkedésekre, a kocsma pedig tökéletes helyszínt biztosít hozzá. Nyerő párosítás! Egyre aktívabb ez a széna. Budapesten ma már bőségzavar is felléphet egy-egy este. Az online sajtóban pedig látom, hogy vidékre is egyre nagyobb számban jutnak hasonló események. A kocsmák és az ott megrendezett események egymást gazdagítják, és nem nehezedik el vagy válik modorossá a kötetlen légkör, mégis messze felülemelkednek a „kocsma” szótól még zavarba jövő népek csak „köpködős”, „késdobálós” képzettársításain. Ez a jövő már jelen! Itt az új tavasz!

Ha extra tartalmat is olvasnátok budapesti, magyarországi és európai kocsmákról és környezetükről, kedveljétek és kövessétek a Kocsmaturista Facebook oldalát!

The post A kocsmarendezvények tavaszi virágzása Budapesten appeared first on Kocsmaturista.

Személyes prológus: Érdekes és fontos számomra a magyar kisüzemi sör (bármelyik megnevezésén). Egyrészt 2013-ban kezdtem őket a nulláról lelkesen figyelni és kóstolgatni, és azóta vagyok kedvelője és drukkere ennek az irányzatnak (szakértője nem!). Másrészt a kocsmák szempontjából is jelentős kapcsolódási pont a világuk, mert azt látom, hogy Budapesten az utóbbi idők érdekes nyitásai, átalakulásai, új fejlődési irányai így vagy úgy, de szinte mind kapcsolódnak ezekhez a sörökhöz. Vidék is egyre jobban rááll a hullámukra, legutóbb például Kecskeméten tártam fel egy szuper helyszínt a főszereplésükkel Szakkör néven.

Képválogatás következik a fent említett eseményről Gál Ágnes (Frappa Magazin), Bölöny József (Magyarországi Sörcikkgyűjtő Klub) képeiből és sajátokból: 

Az Alltech Craft Brews and Food Fair sörversényének nyertesei a Krak’n Townban a díjátadáson kívül nyilatkoztak a történetükről, a hátterükről, a küldetésükről is rövid blokkokban.

Íme a nagydíjas Horizont Sörök csapata. Eredményük: egy aranyérem, két ezüst (Vanilla Milk IPA és Gentle Bastard) és egy bronz (American Pale Ale). Kérdésemre Máté a csapatból elmesélte, hogy a dublini esemény is lazán és kötetlen, jó hangulatban telt.

A Fűtőház Sörfőzde érdeme a fenti aranyon kívül egy ezüstérem is (M63 Bulldog) – Fotó Bölöny József

Szilágyi Tamásnak a Mad Scientist-től shivává kellett volna változnia (<Katona Csaba, sörtörténész poénja), hogy az összes díjat meg tudja tartani: két ezüst (Saison 15 – belga típusú saison és Jam 72 – amerikai IPA) és három bronz (Tokyo Lemonade – belga búzasör, Biére de Miel – belga farmhouse style ale és Puppet Master – american amber ale)

A HopTop Brewery mind a négy nevezett sörével érmet szerzett: egy ezüstérem: Midnight Express (stout) és három bronzérem: Uluru (szűretlen búzasör), Green Zone (Amerikai IPA), Double Check (Imperial IPA).

A Synthesis Brewing Kézműves sörfőzde három díjat kapott: Egy ezüst (Western Eagle, West Coast IPA) és 2 bronz: Meggyes Gyümölcsös és Hidegkomlós Ale.

A Hopfanatic-kal megújulva visszatérő Kiss Tamást ezüsttel díjazták a 12 hónapig érlelt 11%-os Birthday Hopping, Triple India Pale Ale-ért. Nem kóstoltam még, de egészen „ijesztően” hangzik.

A Mecénás Sörműhely a Gravity, ír stout-tal szerzett szintén ezüstérmet.

A 2014-es alapítású MONYO Brewing Co. már volt az év sörfőzdéje is idehaza. Most a Black Alligator, saison és a Boris the Blade 2016, orosz Imperial Stout hozott nekik két elismerést, bronz színben.

Fotó: Bölöny József

Az Etyeki Sörmanufaktúra a Kaspar Dupla IPA és a Balatazar Imperial Stout söreivel két bronzérmet gyűjtött:

A Távoli Galaxis miatt számomra személyes Charlie féle csokigyárat jelentő RothBeer másik két sörével aratott bronzfokozatú tetszést: Wee Heavy, erős skót ale-lel és a Gingermeister, felsőerjesztésű gyömbéres mézes sörrel.

Be kell vallanom, hogy a felsorolt sörök típusai inkább csak nagy vonalakban elég iránymutatók nekem, a alkategóriákban én nem vakkóstoló, hanem vaktapogatózó lennék még, de kifejezetten élvezem ezt a fázist. Fél-laikusként szuper tapasztalat, hogy mennyire sokféle egyedi élményt nyújtottak ezek a sörök, amiket az „érmes kóstoláson” ki is próbálhattunk. A Krak’n Town szilárd halmazállapotú vendéglátása is örömömre szolgált. A válogatásuk újabb jó tapasztalatot adott a brit pubkajáikkal.

A végére külön kiemelem, hogy a nyertes sörfőzdék között három darab is csupán 2016-ban indult élesben (Fűtőház, Mad Scientist, HopTop). Eleinte persze jött bennem is a kínálkozó felhördülés, hogy a mennyiségük talán a minőség rovására fog menni, de a valódi kóstolások során inkább rajongó lettem. Mivel ez csak egy fogyasztói élmény, ezért személyre is szóló pozitív megerősítés nekem, hogy egy 28 fős zsűri is pozitívan érzett és ítélt. Így nem csak feltétlen csak a saját – unalomig ismételt slágerzenékkel és nátrium-glutamáttal is könnyen stimulálható –  ízlésemről van szó.

Gratulálok és további sok sikert mindegyik résztvevőnek!

Panaszmegelőző: Akikről nem volt rendezvényképem, azok nem csúf diszkriminációm áldozatai, róluk most nem jutott nekem sem.

A következő napokban még egy újabb sörös kitérővel hagyom el a főtémámat, de olyannal, aminek nagyon örülök, mert Berlin és annak kocsmái is érintettek lesznek általa.

Ha pedig extra tartalmat is olvasnátok budapesti, magyarországi és európai kocsmákról és környezetükről, kedveljétek és kövessétek a Kocsmaturista Facebook oldalát!

The post A Dublin Craft Beer Cup magyarországi díjátadója appeared first on Kocsmaturista.

A Krak’n Town hírének felsejlése óta vonzza az érdeklődésemet. Korábban, a győri Kocsmaturistáskodásomból visszafelé volt szerencsém Zolitól, egy steampunk rajongó telekocsi sofőrtől érdekességeket megtudni erről a stílus-irányzatról. Így meghallván, hogy ebben a design-ban készül egy kézműves sörös gasztrokocsma Budapest VIII. kerületében, mentem, ahogy lehetett. Nagy levegős stílus-értelmezés-sűrítményem: egy kitalált, örök viktoriánus korra kiterjesztett „gőzgép-technológia hajtotta” disztópikus társadalmi vízió, ami megjelenésében is az 1800-as éveket idézi, és annak technológiai jellegzetességeit (pl. fogaskerekek, fémkarok, léghajók) ötvözi a kor lakberendezési és öltözködési irányzataival (kiemelkedően például ékszerek terén).

Hajszálon múlt, hogy a Krak’n Town lett számomra az első helyszín (441. állomás, egyúttal a 295. budapesti állomás) a túrámon, ahol élesben is szembenézhettem ezzel az ábrázolással. Májusban Prágában ugyanis csak elbuszoztam az ottani, szintén nagyon élénken vibráló steampunk szentély mellett. Így viszont minden rácsodálkozásom a Krak’n Town-é lehetett, ami már belépés előtt megindult.

A Kék lóról írva már kifejtettem, hogy mekkora drukkere vagyok a Rákóczi tér egykor hírhedt, ma már látványosan felkapaszkodott és vendéglátói vonalon is egyre pulzálóbb környékének és szerencsére a fejlődése töretlenül előremutató. (Kíváncsian várjuk szemben az új Rizmajer sörözőt!) Azonnali lelkesedésemet váltotta ki a már az utcaképet is felturbózó (<fontos!) két kis fém-kráken (polipszabású mitikus szörny) a bejáratnál.

Aztán odabenn folytatódott mindez a még nagyobb krákennel, a léghajókkal, a lámpákkal, a tapétákkal, a képkeretekkel, a színekkel, a világításokkal, az összhatással.

A design-kedvelőknek abszolút megéri a részleteibe is veszni, mert egy felszínesebb rátekintés talán nem is annyi ponton különbözteti meg a csak trendi és jóval szegényebb koncepciójú kocsmáktól, mint ahány ponton egy teljes körbejárás után ténylegesen eltér. Csak önmagában a WC-je akkora vizuális élmény, mint sok helyen a teljes kocsmadesign.

A sörcsapok nyitáskor is szimpatikus számban voltak jelen, és bár elegendő éhséggel eddig még nem időztem ott, de már kilestem, hogy az étlap is sok érdekességet tartalmazott mind kedvencek, mind újdonságok frontján. Ahogy hallottam az utóbbit nem csak nekem, hanem főként – a Magyarországon egészen ritkás – angol pub kajákra építenek kínálatot. Maradt volna itt alapból is mit felfedezni, de nem rég megnyílt a terebélyes alsó szint is, aminek én Krak’n helyett Krakow (<beszámoló hamarosan) alapon lemaradtam a bemutatójáról pár hete.

December 22-én is jó volt érkezni, mert akkor debütált a magyarhertelendi Kapucinus sörfőzde az első IPA-jával.

Kicsit előbb értünk oda, így volt idő megbámulni a sörcsapok számát 24-re bővítő új közeget. Elég megkapó lett ez is, szellősen asztal-parcellázott, bandázásra, szocializálódásra is elég teret hagyó, szinte gasztro-piacos elrendezésű vendégtérrel,

de kiegészülve hangulatos, intimebb tapétás sarokkal,

és figyelemfelhívó új falfestménnyel a lépcsőfordulóban.

A fémkalitkákkal tetőzött új pultban Grabovszkyt, a sörkoktél-zsonglőrt üdvözölhettük , aki mutatósan pirosló, őrülten jó fej Eszter kolléganőjével uralta az eseményt.

A Krak’n Town-ban egyébként ahogy magának a helynek, úgy minden dolgozónak is van egy történetbe ágyazott szerepe, de hadd meséljen ennek alapjairól többet helyettem Villányi Gergő barátom a Frappa Magazinba írt koprodukciós cikke.

Én ugrok is 2316-ba a Krak’n Town fiktív történetének idejébe, ahol már Grabovszky is főszereplője az eseményről rendezvényre továbbírt kocsmakrónikának. Most például megérkezett egy újabb adag rejtélyes sörszállítmány a steampunk saloon-ba, egy bányamerénylet terhelő bizonyítékait bújtatva.

A Kapucinus Sörfőzde eredetije 1994 óta létezik, és a Baranya megyei Magyarhertelenden működnek. Termékeiket egy-kettő, a hetedik kerületi Kalapban (<kedves név számomra) történt kóstolás után az legutóbbi Főzdefeszten ismertem meg behatóbban.  Ekkor találkoztam Késmárky Attilával is a főzde éléről, aki az azóta is kedvenc Kapucinus sörömet, a Frau Luthert kóstoltatta meg velem. Megtudtam, hogy Attila alkalomadtán tart sörtémájú előadásokat is, de a későbbi meglepetést ekkor még nem tártam fel, hogy az ikonikus sörfőző valójában a felesége, egyúttal háromgyerekes anya, Kata.

Online ugyan szembejött ez a bejegyzés az érdekesen hangzó Nők a sör körül című blogjáról, de épp egy virtuális tovarohanás közepette. Viszont hamarosan be is mutatták a sörmester-asszonyt, aki Corvinus Egyetem sörfőző mester szakán végzett. Rendre a környezet designjához szabott frizurával jelent meg. Minden krákent is levenne így az összes lábáról.

Alapvetően olyan közvetlen és mosolygós, mindenről alázattal mesélő volt, mintha egy kedvességért fizetett hostess-szel beszélgetnék, és nem pedig egy országosan számottevő kínálatú sörfőzde very first lady-je lenne. 

Az első IPA-juk bemutatására Attila vette át a szót. A felkonferálása oly távol állt a szárazságtól, mint egy jó korsó sör. Mintha – hűen az új termék nevéhez (Rock Me Kapucinus) – egy színpadi rockkoncert előszavait hallgattuk volna.

A stíluson túl megmaradt, hogy ötféle komlóval készült, és cél volt, ne legyen túl keserű, inkább könnyedebb, és az 5,9%-os mértéktartó alkoholtartalmában is volt szándékosság. Persze azért már nem ez az IPA a felelős, ha én másik két sörüket is köré ittam. Amúgy egyértelműen beteljesítette a rendeltetését, örömömre vált.

Később bemutatták a sörplakáthoz modellt álló srácot is, akivel tribütként saját magához meg is rázattuk a haját. Én Esztert a pult mögül is rábírtam egy női visszavágóra. Egy jó hangulatú, bandázós sörbemutató kerekedett ki, vidám elő-karácsony, amivel szép számban sikerült sörérdeklődőket és kocsmakedvelőket összerántani, és még a tágas új pinceterem is látványosan fel tudott telni.

Maradtam is volna, de szólított tovább az utam az Illuzió karácsonyára, és még az aznap nyílt Beer Point-ba is belestünk, de előtte mind Krak’n Town, mind Kapucinus sörfőzde fronton sikerült újabb jó élményeket szerezni, és legalább a felfedezni valók se értek véget, se itt, se ott.

Krak’n Town Facebook oldal: https://www.facebook.com/krakntown/?fref=ts

Cím: 1085 Budapest, József körút 31A

Nyitvatartás: 12:00-24:00

Kapucinus Sörfőzde Facebook oldal: https://www.facebook.com/kapucinusbeer.hu/?fref=ts

The post Ilyen egy sörbemutató 2316-ban! – Rock Me Kapucinus a Krak’n Town-ban appeared first on Kocsmaturista.