Új rovattal jelentkezek. Mivel a főfókuszom a budapesti, magyarországi és európai kocsmavilág, időről időre az ebben a témában valamiért jártas embereket fogok megkérdezni a véleményükről, tapasztalatukról. Első beszélgetőpartnerem, Bölöny József, akivel együtt is több kocsmatúrában vettünk már részt. Azon túl, hogy a Magyarországi Sörcikkgyűjtő Klub alelnöke, évtizedekkel ezelőtt stoppal bejárta Lengyelországot és az akkori NDK-t, és a mai napig rendszeresen jár az országban és külföldön sörfőzde-látogatásokat és közben söröző látogatásokat szervezve.
- Milyennek látod Budapest kocsmaéletét?
Változónak. A belső kerületeké nyüzsgő, a külső kerülteké alvó. Az utóbbiakban inkább csak hazaviszik a boltból a sört és megisszák otthon.
- Mit tudsz még elmondani a külső kerületek kocsmaéletéről?
Főleg a XIV., XVI. és XVII. kerületről van tapasztalatom. Ezeket régen is ismertem. A XIV. és XVI. kerületen végigfutó Kerepesi út környéke régen szintén nagyon nyüzsgő volt. Egymást követték a jó sörözők és vendéglők, amik sorban bezártak. Elmúlt a kereslet, megváltoztak a szokások. A nehezebb időszakok magukkal hozták, hogy az emberek kevesebbet költöttek szórakozásra, amit a kocsmák látogatásán is le lehet mérni. A régi kocsmák egyszintes házakban voltak, amiket azóta lebontottak és a helyükön épült új épületekben már nem is adtak helyet vendéglátóhelyeknek. A lehetőségek megritkultak, és a külsőkből beszorult a vendéglátás a belső kerületekbe.
- Milyennek látod a vidék kocsmaéletét?
Vidéken az én ifjabb időmben még nem volt olyan község ahol egy “jó értelemben vett” kocsma ne működött volna. A helyi lakók találkozó helye volt, ahol az ügyes-bajos dolgokat egy fröccs vagy egy pálinka mellett megbeszélték. Elég sok kocsmában jártam a Mátra falvaitól kezdve mindenfelé az országban. Barátságosan el lehetett beszélgetni bárkivel. Azért jártak oda a természetszerű iváson kívül, hogy beszélgessenek, terjedjenek a hírek, hogy üzletek kötessenek. Kuglipályák voltak a jobb sörözők mellett vagy rex asztalok, a falusiakban is, a kisebb városiakban is. Több termesek voltak a kocsmák. Nagyon sok vidéki kocsma megszűnt, a meglévőek lepusztultak. Már nem azért mennek, hogy beszélgessenek. Két típusú vendég van:
- A sietős vendég, aki gyorsan megissza, amit meg akar és elszalad
- Kocsmatöltelék – aki jellemzőn nem nagy költésből minél tovább elül egy kocsmában.
A beszélgetés nem halt ki, de rövidebb. Vidéken még mindig szívesebben beszélgetnek az emberek az idegenekkel is.
- Sok tapasztalatod van külföldről, régebbi és mostani is. Hol tart a magyar kocsmaéletünk külföldhöz képest?
A kocsmaélet külföldön is hanyatlóban van. Angliában, ami a pubok hazája, nem volt olyan sörfőzde, ami nem üzemeltetett volna legalább egy olyan pubot, ahol csak a saját sörét lehet kapni. De kicsiket felvásárolják a nagyok, és ugyanolyan néven adják a sört, de mivel ők a nagy sörözőkre koncentrálnak, a kicsiket bezárják. A régiek helyett újak nyílnak, de azok már mások. Az újak már pizzázóval, étteremmel összekötött kombinált dolgok. Sört persze lehet kapni, de úgy tűnt ezek a kutyának nem kellenek, mert mind pangott az ürességtől. A jól bejáratott nevét is ritkán vitték tovább ismert és híres sörözőknek. Hasonlót Németországban, Csehországban is tapasztaltam.
- Mit tanulhatunk mégis külföldtől?
A magyaroknak a minőségre, a sör megfelelő kezelésére, tárolására, csapolására kellene odafigyelni. Az legyen tökéletes! És a tisztaságra, ami az éttermeinknél elfogadható, de a kocsmáknál, főleg az illemhelyen nem. Pedig ha az tiszta valahol, akkor megbízok mindenben. Az is különbség, hogy külföldön a tulajdonosok jobban részt vesznek az üzemeltetésben, a törzsvendégeket névről ismerik, mindenkihez van egy barátságos szavuk. Ez főleg kis sörözőkre jellemző. Aki már belép a sörözőbe, az vendég. Ha épp nem fogyaszt, akkor leendő vendégként kell kezelni, mindig udvariasnak kell lenni. Ez a magyar vendéglátásból hiányzik.
6. A cseheknél is jellemző az utóbbi? Ők pont a kezdetben mogorva pultosokról nevezetesek, akiknek ki kell érdemelni a megbecsülését?
Régebbi patinásabb sörözőkben lehet észlelni. Ez egy álca, hogy közben automatikusan tehessék a dolgukat, és azt kifogástalanul is teszik. Viszont az álca alatt barátkozási késztetés is lapul. A törzsvendégekkel igazi barátságokat is kötnek, de van egy főleg prágai vonás, hogy sok a csak csodáskodó turista. Akár sörfogyasztási szándék nélkül végigszalad a sörözőn, kattintgat egy párat és megy. Velük szemben nem nyitnak, de a törzsvendégekkel barátságok alakulnak, sőt akár még egy halvány mosoly is kicsúszik a mogorva álca alól. Prága belvárosában viszont már nagyon gépszerű lett az egész. A megnövekedett idegenforgalom kitermelte a gyorsan meggazdagodni vágyó részét a kínálati oldalnak. Ezek lehúzós helyek lettek, az ételekkel is. És lett is probléma az ételekkel, a sör még jó, de már az is romlik. A németeknél, osztrákoknál továbbra is barátságosak maradtak és a minőség is jó.
7. Melyik a kedvenc kocsmád?
Az utóbbi időben a Rizmajer Józsi körúti sörözője, mert eleve jók a sörök, széles a választék és jó elosztású a söröző a maga három szintjével.
A Rizmajer Sörházról bővebben a Kocsmaturistán:
8. Melyik vidéki magyar város kocsmaélete a kedvenced?
Pécs. Egyszer lenn voltunk egy társasággal, kiváló sörözőket találtunk és sok hely is van.
Pécsi kocsmákról bővebben a Kocsmaturistán:
Pécs kocsmái – Kocsmaturista adatlap, kedvencek és szöveggyűjtemény
9. Melyik külföldi ország kocsmavilágát szereted legjobban, miért?
Még mindig Csehországot. Gondolkodtam a németekén, és a szlovákoké se rossz, de a cseh a legjobb. A választék, a minőség és a komplexitás miatt, az említett visszafejlődés dacára.
10.Min változtatnál Budapest/Magyarország kocsmaéletén
Levitetném a sör áfáját, ami indokolatlanul magas, mert nem olyan szeszes ital ez, mint a pálinka
11. Milyen lenne a számodra ideális kocsma?
Házias. Kedves kiszolgálás és vendégfogadás. Jó minőségű ital és étel. Sokat számít, hogy legyen elfogadható harapnivaló, mert ha az ember iszik előbb-utóbb meg is éhezik. Lenne valami ingyenes harapnivaló az asztalon, pl. ropi, amit mindig utántöltenénk, ha elfogy.
12. Mi a szerepe, haszna a kocsmáknak?
Az emberi kapcsolatok. Inni lehet bárhol.
Érden, Bandusz „műhelyében”
Köszönöm a beszélgetést Bölöny Józsefnek. Becses olvasók, ha tudtok javasolni olyan akár nagyvilági, akár lokális kocsmajártas személyt, akivel érdemes és érdekes lehetne (akármilyen szemszögből is) Kocsmavilági interjút készíteni, ne hallgassátok el. Várom a tippeket a kocsmaturista@kocsmaturista.hu-ra vagy a Facebook oldalon keresztül!