2018 márciusi és áprilisi látogatások alapján

Olyan, mintha Kassa kocsmavilága nyomott volna egy újraindítás gombot. Egy új vándornak 2018-ban gyorsan szembetűnő lehetett, hogy milyen sok hely számolhat be arról, hogy viszonylag frissen, egy pár éven belül nyílt csupán. Az új kocsmák megítélése a régiekkel szemben erősen más, és (akár szeretik, akár nem,) ezt a különbséget óhatatlanul átélik a vendégek és a városlakók. A régi kocsmázók között ez öngerjesztő beszédtéma. Gyorsan megindul tőle a nyelv. Hasonlóan történik, mint Magyarországon, drasztikusan frissül a kocsmaállomány, csak talán a városméretből is kifolyólag már előbbre tart, mint Magyarország főváros utáni nagyobb városaiban.

Kassai sörözőhelyzet

Feltűnő, hogy arányaiban még több ponton kapható üvegben, és akár csapon a kisüzemi sör. Tíz Kocsmaturista állomásból, ahol megfordultam, nyolcon volt kapható valamilyen kisüzemi sör vagy legalább helyben főzött ház söre vagy ház tanksöre, és még tudták sorolni a hátralévő hasonló sörözőket!

Azt most ne felejtsük el, hogy nem fővárosról beszélünk! Hozzátartozik, hogy Pozsony és Kassa között országos viszonylatban nagy a távolság és viszonylag hosszú a közúti utazás, főleg tömegközlekedéssel, így a 240.000 lakosságán túl Kassa földrajzilag sem él Pozsony árnyékában. Kassa környékének önálló sörforradalma van. Eperjesi házi sörfőzők véleménye szerint miniben Nyugati part-Keleti part szituáció alakult ki. A szlovák söröket érdemes kóstolgatni a sörkedvelőknek, az új hullám már itt is eltávolodott a múlt századi cseh klasszikus vonaltól. Kisebb tradicionális helyi főzdék, mint a Pivovar Golem (CIKK) még mindig csak lagereket főztek ugyan,

de az újak kínálatában már ugyanúgy megtalálhatók voltak a csavarosabb fogások, mint milk stout (tejcukorral erjesztett fekete sör), teás IPA, sőt még a tokaji borvidék szlovák oldalának aszúszőlőjével készült „Tokaj IPA” is. A sörözőkről további részletek a NAGY KASSAI ÖSSZEFOGLALÓBAN lesznek olvashatóak.

Többségében eleve robusztusabb, nagyobb szabású sörözőket találtam: nagyobb méret, több terem, akár több szintes példányok kínálkoznak.

A Dobré Casy nevű modern kisüzemi söröző két szintjének eleve két külön, független bejárata és egy-egy sok sörcsapos pultja volt.

Ezekben a sörözőkben a vendéglős szolgáltatás és ételkínálat rendszerint kerek, bőséges. És ugyan jártam két főleg modern borbár profilú helyszínen, úgy tűnik Kassa is főleg a sörtől hangos. Hozzáteszem, az elhivatottak szerint Kassa arra is büszke lehet, hogy bár saját maga nem része borvidéknek, de szépen koncentrálja környező borvidékek borait. Modern borbárokból a következő kettőt tudom ajánlani az eddigi látogatások alapján. Mindkettő borszaküzlet is egyúttal, de mindkettőben jelen van a mai sör is. 

Dva Dve:

Barrique Pivotéka & Vinotéka:

Kassa régi és új kocsmái a ringben

A régi kassai kocsmai vendéglátásra saját vérmérséklete szerint valaki fejét rázva emlékszik, valaki szimpatizáló nosztalgiával. A belvárosban már nehéz is igazán régi kocsmákat próbálgatni, úgy tűnt, hogy még a helyiek is keresve találják csak őket. Az egyetlen, ami igazán kilógott a színvonalas sorból a piactéren lévő Café – Pub Dominik. 

Bár én ennek a stílusnak is megtalálom a maga romantikáját, tárgyilagosan mégis ez hasonlított leginkább Magyarország rossz hírű régi kocsmáira. Egyszerű berendezés, szűkös kínálat és már reggel részeg vendég, stb. Alighanem ahhoz, hogy nagyobbat merítsek a régi kassai kocsmastílusból, már nekem is kijjebb kell mennem a belvárosból következő körben. A központban is sejlik még néhány példány, de ott ez a fakuló múlt egyre átadja a helyét egy új típusúnak, amire láthatóan van igény és kereslet.

Számomra leginkább az kettős szempont, hogy hogy álljak ezekhez a magyarnál jellemzően nagyobb tömeghelyekhez. Prágában például egyértelműen nem szerettem a nagy vendéglátó tereket, mert nincs bennük belsőségesség élmény, és vendégként futószalagon éreztem magamat. Lehet kategórián belül egyik jobb a másiknál, de eleve nem ebbe a kategóriába vágyok vissza. Kassa azért más, hiába a nagy terek és a sok ember, mivel nincs akkora a tömegturizmus, a vendégek nagy része helyi, „otthon van”. A személyzet is ráérősebb, emberibb, spanolósabb, még „tisztelik” az idegent.

Érezni, hogy Kassa maga is élvezi még az épp új fellendülésben lévő vendéglátását és még nem kényelmesedett bele, nem szállt el. Ez az árakon is látszik. Aki mostanában megy, még jól járhat. Ne is osszátok meg sokan ennek a cikksorozatnak cikkeit, ne kapjanak sokan kedvet, csak elegen! 😉

Én amúgy 2018 tavaszán akár még az elején lehettem ennek az átalakulási folyamatnak, mert a további átalakítások és a felújítások is látványosan zajlottak. 

Folytatása következik…

Hálás vagyok idegenvezetőimnek a kassai napokért, társaságért, történetekért, meghívásokért Veres Timi, történésznek és „Bobo Peboxnak” alias Bognár Péternek, a kassai házi sörfőzők egyesülete (Košická Domovaričská Divízia) elnökének. Köszönöm Haulitus Anikónak, hogy összekötött Timivel.

Kocsmaturista térképen Kassa is

Ha budapesti, magyarországi és európai kocsmatúrával egybekötött városfelfedezések, kocsmaélet és kocsmakultúra beszámolóit olvasnátok rendszeresen, akkor a Kocsmaturista Facebook oldala itt követhető: www.facebook.com/kocsmaturista

A kapcsolódó Facebook csoporthoz itt lehet csatlakozni: www.facebook.com/groups/kocsmaturista

Folyamatosan várom az ötleteket, javaslatokat a meglátogatásra érdemes kocsmákról, izgalmas kocsmaélettel rendelkező városokról, környékekről vagy arról, hogy ti miről olvasnátok szívesen! Írjatok a kocsmaturista@kocsmaturista.hu-ra.

Egyéb szlovákai témák a Kocsmaturistán:

Nyitra (Szlovákia) első látásra – éjjel/nappali kocsmasaláta

Pozsony 15 kocsma után – 1. rész

Pozsony 15 kocsma után – 2. rész

The post Kassa kocsmavilágának alakulása appeared first on Kocsmaturista.

Milyenek az új és régi kocsmák?

Természetesen nem lehet két homogén halmazt alkotni és kettőbe sorolni a jelen letűnő és felbukkanó kocsmáit. Sok az elágazás, sok a részhalmaz, sok a kivétel. A fő irányvonalról fogok csak írni.

Felejtsd el azt, hogy “kocsma kocsma”!

Voltak / vannak azok a kocsmák, amiket sokan ma sajnos, akaratlanul is kártékonyan “kocsma kocsmának” hívnak. Ebben az elgondolásban a kocsma kocsma leginkább a nemcsak régies, de elhanyagolt, igénytelen, sőt koszos olcsó kocsma lenne, egyszerű italválasztékkal, kaja nélkül, gyakran kizárólag alkoholista közönséggel. Ilyen kocsmák bizony léteznek, és ezek szűnnek most meg tömegével. Ráadásuk ilyenekből nem is igazán nyílnak újak. Kár lenne ezeket “kocsmaként kocsmaként” elkönyvelni.

Praktikus eléjük valami negatív jelző a besoroláshoz, ahogy az angolban a “dive bar” (merülő kocsma – nagyjából lebúj) esetében, de ez a negatív jelző semmiképp ne legyen maga a kocsma. Legyen ez szimplán rossz kocsma vagy egyezzünk ki akár a durva “késdobáló” szóképben, de ne egy vendéglátó kategóriát kezeljünk eleve elrendelten negatívként. Egy ország italozóinak klasszikus neve nem maradhat szitokszó, különben az az ország önmagát pecsételi meg. Én magamban alkalmanként még szomorú kocsmáknak hívom a fentieket.

Honnan jöttünk, hova tartunk kocsma kérdésben?

Rossz hírű kocsmák mindig is voltak, amióta kocsma a kocsma, de az hogy ekkora mennyiségben és ilyen túlnyomó többségben felhalmozódtak, mint nálunk a szocialista Magyarország és a friss rendszerváltás utáni idők örökségeként, az már történelmi, egész társadalmi okokban keresendő. Ilyesmiket gyakran lehet máig külvárosokban, kisebb-nagyobb községekben, vasúti és buszpályaudvarok közelében, nagyobb lakótelepek szélén találni. Ahogy az idők változnak, és minden jelenségünk szép lassan változik velük, ezek is kényszerűen megváltoznak. Ez történik most.

Ez a változás több irányból, több helyen és több kocsmafajta irányába történik. Leggyorsabban fővárosi kocsmák és egyetemista városok, nagyobb városok, turistacélpontok központi kocsmái cserélődnek le, alakulnak át. Aztán a változás egyes elemei gyűrűznek kifelé, előbb a fővárosi külső városrészekre, a közepes és kisebb városokra. Vélhetően az előbbi lista (busz pályaudvarok, vasútállomások, községek, falvak, kieső lakótelepek) kocsmái lesznek az utolsók. (Óriási tisztelet itt is a kivételnek) Nem vállalkozom megjósolni, hogy megérjük-e , hogy végigmegy ez a változás.

És hogy mi ez a változás? Új kocsmatípusok jönnek létre.

Gastrokocsma, pl. a CIRMI Gastrokocsma, Szeged (CIKK)

kisüzemi söröző, pl. a KUZIN (CIKK)

Kultúrkocsma, pl. a Logó Üveg, Siófok (CIKK)

,stb. Persze ezek között a határok néha eléggé elmoshatóak, és a sor még folytatható, de a lényeg, hogy ezek a fajták már új szövegkörnyezetbe helyezik a kocsma vagy a kocsmázás szót. A rendszerváltás után egyrészt a (megérthető) „nyugat” majmolás okán, másrészt az aktívan szörnyű kocsmarenomét ellensúlyozandó sorra bárok és pubok nyíltak. Most – bár ellenpélda is van – többen visszanyúlnak cinkosan, bevállalósan a kocsma címkéhez üzletük elnevezésében (pl. Cirmi gasztrokocsma, Kifli és Kocsma, Jazz kocsma) vagy kínálatuk megnevezésében (zip’s kocsmakaják – Miskolc). De vegyünk példának akár olyan további szóképeket, mint romkocsma vagy kocsmakvíz! Ezt mindenképp pártolom, mert ez szintlépés, hírnév javítás lehet és egy több évszázados klasszikust leporolva, nem pedig más országok kocsmaműfaját névleges megmentőül hívva és nevüket átvéve. Itt az ideje új alapokat letenni, új identitást teremteni! Most lehet és kell jól csinálni! Nagy a felelősség az új időknek új kocsmárosain.

A gondolatsor első részébe ennyit szántam, de a gondolkodásnak közel sincs vége. Tervezem a folytatást írásban is arról, hogy kár-e ezekért a régi kocsmákért, tényleg mind olyan rosszak (voltak)-e, vagy maradt azért még bennük még romantika, ahogy a nosztalgikus érzésűek állítják? Milyenek a valódi arányok? Mi az új kocsmaműfajok veszélye? Milyen társadalmi felelősségvállalási szerep adódik a kocsmárosok részére? Milyen új kocsmák buknak meg kényszerűen pár hónap alatt? Milyen kocsmajelenségek gyarapodnak már a belvárosokon kívül is? Kellenek-e kocsmák a kertvárosokba, új lakóparkokba?

Viszont 2018. augusztus 15-én, este 19:00-tól az Ogre Bácsi Söregyetem keretében többek között ezekről fogunk beszélgetni “Maláta” Kovács Gáborral, a serteperte.blog.hu és a Drink Union bloggerével, aki az egykori, 9 évig futó Maláta című sörirodalmi és kocsmakultúrális folyóirat alapítója és főszerkesztője és olyan könyvek társszerzője, mint a Sör mentén (Prága, Budapest, Bécs) sorozat. A kettősünk pikantériája, hogy egymáshoz képest évtizedes csúsztatással végeztük főkocsmajáráunkat. Ő a kocsmatörténelemet is csempész az előadásba, de elsősorban a jelen kocsmáiról fog szólni. Ha szívesen kapcsolódnátok a beszélgetésbe sör és süti mellett, gyertek el az Ogre bácsiba!

A helyszín:

1067 Budapest, Hunyadi tér 11.

Az időpont:

2018. augusztus 15., szerda 19:00

Az esemény:

https://www.facebook.com/events/1828836553876902/

Ogre bácsiról a Kocsmaturistán:

Apu, hogy megy be az a nagy Ogre a kocsma barlangjába? – KOCSMANYITÁS: Ogre bácsi, Budapest

A főképen szereplő kocsma, Neked csak Dezső:

Neked megint csak Dezső! – Próbamegnyitó

The post KOCSMAFORRADALOM VAN! – A kocsmajelenség paradigmaváltása appeared first on Kocsmaturista.

– Neked mi lesz? – Kérdezi még vidáman az előttem álló trikós ötvenestől.

– Nekem elvileg már ki van fizetve – vágja rá félmagabiztossággal az illető.

– Na, nézzük akkor! – Sóhajt Lajos mielőtt bemegyek a WC-re. Amint kijövök, az előző vendég már az utolsó kortynál tart a nagyfröccséből.

 Én kávét kérek. Úgy tűnik, kapom. De Lajos egyszer csak ütni kezdi a kávégépet, nyitott tenyérrel, de nagy erővel, gyakori ismétléssel:

– A jó kurva anyád, rohadj meg! Hogy pusztulj meg, te szemét! Most kell elromlanod?!

Együtt érzek. Én is haragosabb tudok lenni gépekre, mint emberekre. De azért magamban nevetek a szám szegletében. Biztos rajtam is nevetnek mások, ha én csinálok hasonlót.

– Nem tudok adni – tárja ki karjait Lajos mély tehetetlenséggel és elviharzik. Belöki a konyhai lengőajtót: – Menj, nézd meg mi van ezzel a kávégéppel…megint nem működik… – Mondja eddig ismeretlen címzettnek.

Egy hajlott, kis termetű asszony jön.Lajos közben lemegy a lépcsőn a pincébe. Az idős hölgy szelídebben nyúl a géphez.

– Hol a dugója? – Kérdi hangosan. Közben félig hátranéz, rám.

– Neked lesz a kávé? – szólít meg, majd ugyanazzal a levegővel meggondolja magát a tegezésről: Önnek lesz a kávé?

– Nekem – felelem és közben azon gondolkodom, hogy ezzel most tegezem vagy magázom-e magamat, miközben beszorurolok a pultnál egy női „Isten verje meg!” és egy mögöttem a lépcsőn visszatérő férfi „Isten bassza meg!” közé.

– Nem lesz… – folytatná a hölgy is, de megint meggondolja magát, mert a gép működni kezd.

Megkapom a kávét és megemelem a borravaló összegét. Ebben benne van a részvét és az is, hogy nagyon jól érzem magamat.

– Fizetnék!

– Lajos, fizetnének… – kiállt a hölgy, majd Lajos után megy a konyhába, helyet cserélnek. Fizetek, Lajos visszamegy a konyhába:

Iszom a kávét. Az építőmunkások isszák a Sopronit az ebédhez, egyikük Borsodis pólóban, mindezt egyetlen Dreher csap előtt. Itt példátlanul megvalósult a nagyüzemi sörmárkák uniója. Közben mindnyájan hallgatjuk Lajost és a hölgyet a konyhából:

– Hozzál egy Parizert! Mikor mondtam már, hogy hozzál… – üvölt Lajos, pedig már jó a kávégép.

Ekkor bejön egy joviális postás, egyetlen levéllel legyezve magát. A konyhában zajlik tovább a színdarab:

– Ne nevess!

– A kurva anyádat…

Nem is tudom, mire jobb gondolni ilyenkor, arra hogy házasok vagy arra, hogy főnök és beosztott.

A postás rám néz felhúzott szemöldökkel: – Ezt a levelet csak leteszem a pultra, jó? – és már fordulna ki rutinosan, mint aki nem először találkozik itt ezzel, de ehelyett nyílik a konyhaajtó, a postás visszanéz, elmosolyodik, majd így üzen a hátam mögé:

– Jobb napot Lajos!

Ha budapesti, magyarországi és európai kocsmatúrával egybekötött városfelfedezések, kocsmaélet és kocsmakultúra beszámolóit olvasnátok rendszeresen, akkor a Kocsmaturista Facebook oldala itt követhető: www.facebook.com/kocsmaturista

A kapcsolódó Facebook csoporthoz itt lehet csatlakozni: www.facebook.com/groups/kocsmaturista

Folyamatosan várom az ötleteket, javaslatokat a meglátogatásra érdemes kocsmákról, izgalmas kocsmaélettel rendelkező városokról, környékekről vagy arról, hogy ti miről olvasnátok szívesen! Írjatok a kocsmaturista@kocsmaturista.hu-ra.

TÉRKÉPEN AZ EDDIG MEGÉNEKELT KOCSMATURISTA HELYSZÍNEK:

The post Jobb napot Lajos! appeared first on Kocsmaturista.

Miről szól a népszavazás?

Tárgyilagosan idézem: „Egyetért-e Ön azzal, hogy Budapest Főváros VII. Kerület Erzsébetvárosi Önkormányzat Képviselő-testülete Budapest VII. kerület Károly körút – Király utca- Erzsébet körút – Rákóczi út által határolt területén, ÚGY SZABÁLYOZZA AZ ÜZLETEK NYITVATARTÁSI RENDJÉT, HOGY A VENDÉGLÁTÁST FOLYTATÓ ÜZLETEK 24.00 ÓRA ÉS 6.00 ÓRA KÖZÖTT NEM TARTHATNAK NYITVA?”

Ez teljesen tiszta kérdés. Még a témákban újaknak is könnyen kitalálható, hogy egy lakóövezetben kialakuló bulinegyed milyen megütközéseket okoz az ott lakók mindennapi életében. A legkézenfekvőbb zajon túl további vádpont az itt keletkező szemét, a gyakori utcán vizelés és a turistákat megkörnyékező alvilág is.

Kik állnak szemben?

A fő kérdés nem is az, hogy a foglalkozás a témával jogos-e, hanem az, hogy megfelelően képezzük-e le fejben a frontvonalakat. Ott vannak a szegény lakók és szemben a gonosz turisták és bulizó fiatalok, akik velük nem törődve, ne adj Isten direkt az ő kárukra hangosan jól érzik magukat hajnalig? És az utóbbiak mögött az ebből profitáló vendéglátók egy szemétdombnyi bankón tenyerüket dörzsölve, mosolyogva nézik hogy pusztítják el hadseregeik a környéket? Ha ennek a képzelt feketének és fehérnek a sakkjátszmájára vagy halálos küzdelmére vagy kíváncsi, akkor nem érdemes továbbolvasnod! Ha érdekel az összkép továbbárnyalása, akkor tarts velem és nézd meg lejjebb, hogy miről beszélgettünk az Éjszakai polgármesterrel!

Bulinegyed, mint szitokszó?

A bulinegyed kialakult és elneveztük. Egy új lakáskeresőnek már fel lehet tenni a kérdést: akarsz a bulinegyedben lakni? Sokan mondanák, hogy nem. Ám ha eleve a lakhelyed köré nőtt, alád épült és azóta mint egy parazita éli a saját életét, akkor lakosként könnyen tekinthetsz rá úgy, mint a környék elrákosodására. Ez érthető! A túloldalról viszont a bulinegyed jelenség a mai világban része egy nagyváros kultúrájának, virágzásának, fejlődésének. (Azt később érintjük, hogy ez valóban olyan romlott dolog-e, mint néhányaknak hangozhat). Valahol nálunk is ki kellett alakulnia, és Budapesten a 2000-es évek környékén pont itt alakult ki.

FONTOS: a részlegesen ellenségképpé tett, egy masszaként kezelt bulinegyedeknek is vannak minőségi szintjei, és állítom, hogy Budapesten összességében egy pozitív, színvonalas és változatos bulinegyed alakult ki. Van karaktere, és jelentős felületen villant vonzó kreativitást.

Az El rapido régiség bazár, mexikói étterem és kocsma egy részlete

Hány látogató megy végig csodálkozó szemmel naponta a Szimpla kert romkocsmán és viszi általa még jobban a hírét Budapestnek? Nyilván bőséggel vannak olyanok is, akiknek a nemzetközi viszonylatban olcsó alkohol a főemlék vagy már az se, de ez egy másik kérdéskör. Az viszont nem véletlen, hogy nem a legolcsóbb ivóink telnek meg legjobban turistákkal, hanem az érdekesebbek.

Múltkor kísértem egy olasz srácot három estén át Budapest kocsmáiban. A végén így nyilatkozott: Budapesten az a jó, hogy a kocsmák nem csak kocsmák. Mindenhol van valami a szemnek. A kocsmák látványosságok is. Mindegyik különleges és saját stílussal bír. – Ez szerinte Olaszországban jóval kevésbé jellemző. Kihívásnak éreztem, hogy mutassak neki egy jellegtelen kocsmát, hogy lássa, hogy olyanunk is van.

Önmagában azt kockára tenni, hogy a büszke romkocsma jelenség összetapadt Budapest nevével, hogy fővárosunk a múltján és annak emlékein kívül valami újtól is neves a jelenben, biztosan kevesebben akarnák, mint „szimplán” megoldást a problémára. Kár lenne elvetni azt, hogy létezhet „kettő az egyben megoldás”, ugye? Ezt szorgalmazza az Éjszakai polgármester.

Hú, mi az az Éjszakai Polgármester?

Az Éjszakai polgármester (Night Mayor Bud) egy nemzetközi szinten már működő szerveződés, ami sok külföldi országban sikerrel operál. A célja az, hogy az önkéntelenül, de elkerülhetetlenül létrejövő ellentétet egy nagyváros éjszakai élete és lakossága között mindkettő fél megelégedettségére simítsa el és fenntartható állapotot hozzon létre. A magyarországi non-profit szervezet 2017 őszén alapult. Több neves vendéglátós is csatlakozott, akik többek között a következő helyek üzemeltetői: a Szimpla Kert, a Krak’n Town, az Élesztőház, a Spílerek, az Akvárium Klub, A Grund, a MÜSZI és a Budapest Park. 

Én az Éjszakai polgármester projektvezetőjével, Német G. Dániellel beszélgettem.

Ő fenntarthatósági szakember, nemzetközi tapasztalattal, több országból életvitelszerűvel. Elmesélte, hogy a magyarországi non-profit egyesület egyelőre három belső kerület (VII., VIII., IX.) vendéglátói képviselőit tömöríti. Cél, hogy rövid idővel nagyjából ötven szereplőssé bővüljön a projekt. Érezhetően nem csak egy hangzatos, mutiba készült showműsorról van szó, hanem tényleges hitvallást és cselekvést takar a név. A fenti problémákat egyesével vizsgálják és megoldásokkal pályáznak. Szlogenjük: kulturált éjszakák és éjszakai kultúra.

Talán azt a legfontosabb megérteni, hogy a bulihuligánok viselkedése, éjszakai ordítás, szemetelés, utcánpisálás az a „jó” vendéglátósoknak se öröme. Ennek fenntartása nem hogy nem céljuk, hanem ennek megváltoztatása pont, hogy az ő küldetésük is. Dani szerint ennek a megértése csak a felek közötti párbeszéddel jöhet létre, és a vendéglátósoknak és a lakosságnak nem egymással kellene harcolni, hanem összefogni és szembeszállni a valódi problémával, ami mindnyájukat érinti.

Azt a nem megoldást viszont nem tudják támogatni, hogy minden hely egyöntetűen függetlenül a jellegétől, a minőségétől, a már megtett biztonsági intézkedésitől egyformán zárjon be éjfélkor!

– Az éjszakai élet fontos része a turizmusnak, anélkül nincs város – mondta Dani.

A minőségbiztosítás, mint alternatíva?

Kiemelten fontos, hogy az Éjszakai Polgármester külföldön már bevált példákat készül Magyarországon gyakorlatba iktatni és nem a nulláról kell kísérleteznie. Dani kiemelte, hogy ők nem egy kocsmáros lobbitársaság. A céljuk egy magasabb színvonal megteremtése, egy olyan akár „lematricázható” minőségi vendéglátásé, ami összhangban működik a környezetével.

A gyakorlatban ez olyan követelményeket feltételezne, mint jó hangszigetelés vagy hogy kötelezően engedjék be az utca emberét WC-re. Minél kevesebb hulladékkal dolgozzanak! Ne legyen például felesleges szívószál és csak lebomló, környezetbarát poharat adhassanak ki elvitelre!

A projekt része lenne továbbá a köztéri WC-k elhelyezése, illetve az éjszakai házirend kialakítása, amit a nulláról kellene elültetni az ideérkező turisták fejébe, a reptértől kezdve a szállodán át a kocsmáig mindenhol kezdeményezően képviselni. Kocsmai szinten kísérleteztek már ezzel. Dani arról számolt be, hogy a külföldiek egész jól fogadták ezt, még a leghangosabbak is megértették az összefüggést: ha így viselkedsz, bajba sodrod a helyet, ahol iszol és esetleg be kell zárnia. Ha tetszik, ahol vagy, ne csináld! – A helybéliek ellenben többször „ki vagy te és miért szólsz bele” hozzáállással reagáltak.

Nem csak a turistákkal van a baj

A népszavazás híre óta én magam is kiélezett figyelemmel nézem azokat a jeleneteket, amik problémásnak számíthatnak. Amikor éjjel 21:00-3:00 között járkáltam a bulinegyedben, véletlenszerű mintavételezések alapján kevés kirívó jelenetet tapasztaltam. Bár hallottam, hogy 6:00 körül rosszabb lehet a helyzet. Az én idősávomban ketten pisiltek az utcán, és két ordítást hallottam – mindkettő pont magyar volt. Fordítva sem akarok általánosítani, de a turisták visszaszorítása nem feltétlen oldja meg a helyzetet, hiszen a hazai társasági italozók is tömeget képviselnek, és a lehetőségeik csökkentésével az igényük nem változik meg, csak más felületeket keresnek a kiélésére.

A csendrendelettől rosszabb is lehet a helyzet

Dani elmesélte, hogy nemzetközi tesztek alapján a homogén csendrendelet sosem vált be. Akárhol alkalmazták, végül mindig visszavonták. Ha a helyek tömegesen egyszerre zárnak be, akkor a vendégseregek egyszerre tódulnak az utcára, és az utca olyan lesz, mint a Sziget Fesztivál. Ez még sokkal nagyobb zajjal jár. És nem feltétlenül fognak az emberek hazamenni ekkor. Sokan az utcán maradnak. A zaj, amit a bulinegyedben tapasztalnak a lakók, nem feltétlen az akár hangszigetelt kocsmákból megy fel a lakásba, hanem a vándorláskor, amíg az emberek kinn vannak az utcán. Dani szerint az éjfél utáni kocsmahiány jó eséllyel inkább házibulikba, egyúttal lakóházakban hangoskodásra késztetné a kocsmában gyűlő fiatalokat.

A 80-20 szabály itt is érvényes

Dani fejstatisztikája alapján a turisták 80%-ával nincs probléma, a vendéglátóhelyek 80%-ával nincs probléma, de a 20%, a leggyengébb láncszemek vizes lepedője lenne ráhúzva mindenkire. Egyformán bűnhődne ugyanaz a hely, ami már eddig is sokat tett, hangszigetelésbe invesztált, biztonsági őrt alkalmazott, stb., mint az, ami „szemetül működik”. Dani támogatja, hogy legyen észszerű szabályozás és aki nem tud a szabályok szerint játszani, az zárjon is be! Szerinte is kell bezárni vendéglátóknak. Nem feltétlen az a megrendítő, hogy a minőségtelenebbek elvéreznek, inkább az, hogy a jó helyeknek is meg kell húzni a nadrágszíjat.

Minőségugrás helyett színvonalesés?

Az éjfél után kieső bevételt a túlélőknek is ki kell gazdálkodnia valahogy a túloldalon. Dani leginkább azt feltételezi, hogy vissza kell szorítaniuk a költségeiket, és a spórolás olyan intézkedésekkel járhat, mint hogy le kell építeniük a személyzetüket és a közvetlenül nagyobb bevételt nem, de akár plusz költséget jelentő minőségi programokat. Pedig ezek a programok azok, amik minőségibb réteget hoznak a vendéglátásba. Pedig a bulinegyed dzsentrifikációja már megindult. A folyamatok maguktól mennek végbe. Egyre színvonalasabb helyek nyílnak. Az igazán csak kocsmás zóna behatárolhatóbb, mint a népszavazás által egy kalap alá vett terület.  Saját megfigyelésem, hogy Kazinczy utcai kocsmabezárások után újra nyitott helyek szinte mind gasztróvonalon reinkarnálódtak és a korábban kocsmautca egy gasztróutca arculatát kezdi magára ölteni. Hat új vendéglátóból öt jobban ételre épít. Hasonló példa, hogy a Dob utcában is már éttermek nyitnak vagy ahogy a Wesselényi utcai Szóda először részben, majd egészben átalakult a Gettó Gulyássá. Ennek az automatikus fejlődésnek az ívét is megtörné egy drasztikus korlátozás.

Jó, de ki nem sz@rja le?

Mielőtt még áttérnék én is abba, hogy a lakóknak a vendéglátás, a turizmus érdekeit, pláne mások egyéni érdekeit kellene nézni a saját helyett / mellett, szívesen tanúsítok megértést, mert jut. Olvasom és hallom gyakran, hogy felemelkedtek a négyzetméterárak, adják el a lakásukat és menjenek és vegyenek máshol kettőt és örüljenek. Logikus példa, de én is tudom, ki szereti, ha más mondja meg, hogy mit csináljon vagy hogy érezze magát? Ki szereti, ha elűzik a szeretett környékéről? Ki szereti ha komfortérzetét korlátozzák? Nem másnak kell szívességet tenni, megérteni kell, egyéni hatásvizsgálatot végezni. Amit valahol elveszünk, az valahonnan hiányozni fog. Nem az lenne az eredmény, hogy egy csapásra megváltozik minden, és nem csak előnyöket fog hozni. Ha hosszabb távon a turizmus visszaesésével fog járni, akkor ahogy a nemzetközi példák is mutatják, fentről is visszavonulót fújhatnak. Dani elmondta, hogy a problémával előbb szembesült és a megoldásban elöljáró városok végül mind visszavonták a csendrendeletet. Nekik ki kellett próbálni, hogy tudják, hogy nem működik, nekünk nem muszáj.

Nem velünk történik először! Nem egy esetleges budapesti sajátosság ez. A turisták szabadságon vannak nagyvárosokban és igenis akarnak éjfél után szórakozni. A VII. kerületi lakossággal először történik, de a világ már taposott utat a fejlődéshez. Egy fejlődő nagyváros ne szolgáljon ki valamit, amire amúgy van igény? Ugyanúgy nem hangzik jó megoldásnak, mint az, hogy kiskirályként szolgálja ki azokat, akik itt hagyják a pénzüket. Meg kell találni és alkamazni a kulturált megoldást. Gyerekcipőben járunk a kérdésben, ez nyilvánvaló. Senki nem hibáztatható azért, hogy egy új helyzetet nem kezeltünk elsőre jól. Ez együtt jár azzal, hogy Budapest nagyvárosiasodik – ezt jól kell behangolni, és nem huszárvágással kinyírni.

Dani: Most még van kivel beszélgetni és megoldást kitalálni vendéglátói oldalról, de ha bezárnak a mostani helyek és új vendéglátósokkal kezdik újra és meggyengült túlélőkkel, akkor visszakerülünk a folyamat silányabb szakaszára és onnét kell újrakezdeni és a problémák is korábbi pontról indulnak újra.

A többet költő turisták jövője

Gyakran lehet olvasni, hogy a többet költő turistákra lenne jobban szükség, akik a vendéglátás magasabb tartományaiban vesznek részt. Ezt nehéz elképzelni a gyakorlatban. Mintha a bulituristák eddig a más típusú turisták elől vették volna el az amúgy korlátolt budapesti férőhelyeket? Ellenkezőleg, a buliturizmus közvetett hatásai (is) Budapest egyéb értékeit is nagyobb nemzetközi fókuszba helyezték. Évek óta nagyon gyakran beszélgetek külföldiekkel, akik a legalját kivéve, mind elmennek a fürdőinkbe, megkóstolják a nemzeti ételeinket, megnézik a Várat, a Bazilikát, a Hősök-terét, sőt a Vajdahunyad várát és a következő kocsmán kívül további kulturális programra, étteremre is tippet kérnek. Később felnőtt(ebb)ként térnek vissza vagy jövőre a szüleikkel, gondolván, hogy Budapest nekik is tetszene. Nagyon sok a remek történet.

Miért a turizmus egyik formájának a visszaszorítása nyitna nagyobb teret a másik formájának? Az is fejlődik, építkezik, felkészül, és eredményeket mutat fel. Ráadásul például a Szimpla kertben, ami – ki nem hiszi  járjon utána – példásan kulturált nemzetközi szórakozás központja, egyre több középkorú és idősebb vendég is tetten érhető. Nekem látványos a pár évvel korábbihoz képest. A fent említett újonnan nyílt színvonalasabb egységek pedig eleve vegyesebb közönséget inspirálnak.

Az egész napos közösségi helyeké a jövő

Dani szerint megfelelő irányítás mellett minőségibb kultúra jön létre. A legnagyobb sikert Amszterdamban az egész napos közösségi helyek programjának licence hozta. Egyértelmű összefüggéseket mutattak ki az intenzív éjszakai élet és az innováció között. Az éjszakában a közönségek működnek. Itt jönnek össze az emberek sablonoktól függetlenül és lehet innovatív dolgokról beszélgetni – mondta. Ha ugyanez a hely nappal is rendelkezésre áll, napszaknak megfelelő szolgáltatással, akkor az éjszakai vendégek nappal is szívesen visszatérnek. Erre jó példa már most a Madách utcában a Központ.

Az éjszakai helyek nappali szolgáltatásainak, minőségének, tágabb közösségi térré alakulásának fejlesztési ideje részletekben már Magyarországon is elkezdődött. A már ismert romkocsmabéli vasárnapi piacokon túl, megtudtam, hogy például nyugdíjas kedvezmény is jár a Szimpla kertben. Sőt volt már kutyavásár is, mégse Buda. Ugyanígy biciklis programokat is szerveznek. A Budapest Parkban egészen sikeres szelektív hulladékgyűjtést vezettek be. A Grundon nappal gyerekprogramokat tartanak vagy előadások önismeretről, pszichológiáról, környezetvédelemről és fenntarthatóságról.

Zárszó, de még nem záróra

A változás megérett. Nem is próbálom megmondani, hogy ki mit csináljon. Nyilván a hozzáállásom nem pártatlan, ez biztosan érezhető, de remélem elvakultan elfogultnak sem tűnik. Abban is bízom, hogy hangosan gondolkodva vagy az Éjszakai polgármestert közvetítve tudtam a témát új megvilágításba is helyezni. A megoldás időszerű. Jó tudni, hogy elindult Budapesten is egy olyan kezdeményezés aktívan, ami külföldön már sikereket ért el. Legyen jó a vége!

Köszönöm Szűcs Péter szepének CIKK (Labor – CIKK), hogy összehozott az Éjszakai polgármesterrel

Az Éjszakai polgármester honlapja: http://nightmayorbud.hu/

Ha budapesti, magyarországi és európai kocsmatúrával egybekötött városfelfedezések, kocsma-élet és kocsmakultúra, kocsmakaja kultúra beszámolóit olvasnátok rendszeresen, akkor a Kocsmaturista Facebook oldala itt követhető: www.facebook.com/kocsmaturista

A kapcsolódó Facebook csoporthoz itt lehet csatlakozni: www.facebook.com/groups/kocsmaturista

Folyamatosan várom az ötleteket, javaslatokat a meglátogatásra érdemes kocsmákról, izgalmas kocsmaélettel rendelkező városokról, környékekről vagy arról, hogy ti miről olvasnátok szívesen! Írjatok a kocsmaturista@kocsmaturista.hu-ra!

TÉRKÉPEN A KOCSMATURISTA MÁR MEGÉNEKELT HELYSZÍNEI:

The post Mielőtt a budapesti bulinegyedről szavaznál! – Találkozás az Éjszakai polgármesterrel appeared first on Kocsmaturista.

Mindazoknak, akik ezen háborognak: Én úgy hordom a kalapomat, mint Te a frizurádat. Nem érdekel, hogy Neked ezt nem kellene tudni. Nem kérdeztél meg. Nem mentség az, hogy mit gondolsz a fejedben lévő összefüggés szerint. Az a Te fejedben van! Nem mentség az, hogy hány embert tudsz magad mellé állítani. Én nem vagyok közülük való! Nem érdekel, hogy milyen okafogyott, esetleg számodra is ismeretlen, homályos eredetű szabályra mutogatsz, amit nélküled és nélkülem hoztak létre. Azt én sehol nem írtam alá és soha nem fogadtam el. Te igen?

A kalaplevétel eredete

A kalaplevétel szokásának eredetét több korig is visszavezetik. Nem végeztem mindent lefedő kutatást, de több forrásból utánaolvastam a témának. A leggyakrabban a lovagkorra hivatkoznak, amikor a páncélos lovagok a megérkezésükkor a sisakjuk levételével jelezték békés szándékukat. Más írás az ókori egyiptomi időkre referált, amikor pedig a kopaszra nyírt rabszolgák a rabszolga mivoltukat az uruk felé a fejfedő alatti kopasz fejük feltárásával jelezték. Vannak még más eredeteztetések is. Viszont mindegyiknél gyakrabban megfigyelhető fórumokban, hogy az emberek nem tudják ennek a szabálynak az eredetét, csak használják. Ezzel még semmi baj, de ha már tudatlanul meg is követelik egymáson, azzal van. Magában nem minden hagyomány érték!

Új idők, új kalapok

Hadd formáljuk újjá a világot, ha ideje van! Ismerjünk, de ne feltétlenül ismerjünk el lejárt érvényű szokásokat! Önmagában ez nem tiszteletlenség. Az teszi azzá, hogy valaki így akar gondolkodni róla. Ma már más szerepe van a fejfedőknek. Önként választott stíluselemek is, mint a tetoválás. Úgy nézel ki, ahogy választod. Ezt hadd döntsd el Te! Nagyon sok öltözködés, hajviselet, stb. nekem sem tetszik. De szerencsére nem tapad hozzájuk illemszabály, így véletlen sincs hozzá ál-felhatalmazásom, ha ebbe kéretlenül beleszólok. Ha meg akarom mondani, hogy nem tetszik, a véleményemet kell felvállalnom, nem egy szabályra mutogatnom.

Házőrző kutyák és hagyományőrző emberek

Miért tartunk és tartatunk be szabályokat, amiket látszólag ránk kényszerít a múlt? Ugye nem kutyák vagyunk, akiket idomítanak és aztán aszerint viselkedünk? Nem azt mondom, hogy dobjunk el minden hagyományt! Csak gondolkodjunk! Ha nem értünk valamit, akkor kérdezzünk vagy járjunk utána! Ha értelemre találtunk egy szabályban, használjuk! Ha nem, ne! Ezek után van okunk mindkettőre. A hatáskörünk azonban legyünk mi magunk. Nyárspolgár-őrséget tartani nem kell!

Leveszem a kalapomat és mégsem tisztellek?

Nem tisztellek, mert nem veszem le a kalapomat? Te nem tisztelsz engem, hogy egy összefüggés-táblázat egy cellájaként kezelsz! Ha a hagyomány arról szól, hogy az egyik ember korlátozza a másikat a szabadságában, a jó érzésében, az ízlésében, a szokásaiban, akkor a hagyomány is bekaphatja! A hagyomány legyen egy kedves, jó érzésű dolog, ami összeköt és nem szétválaszt embereket. A „Te házad, a Te szabályaid” – oké, legyen! Nem biztos, hogy akarok a Te szabályaid szerint játszani, csak hogy a házadban lehessek. Nem biztos, hogy neked hiányozni fogok. Nem biztos, hogy nekem hiányozni fog a Te házad.

Nemcsak hogy jelenthet mást is a valóság, mint a táblázatodban, jelentheti egyenesen az ellenkezőjét is. Nálam, ha valakinek mégis leveszem a kalapomat, pedig nincs okom rá, nem a tisztelet jele, hanem a bizalmatlanságé. Nem bízom benne, hogy az illető képes rugalmasan gondolkodni. Nem bízom benne, hogy a rugalmatlan gondolkodásmódja szerint majd nem torolja meg valahogy az ellenszegülésemet és nem kerülök hátrányba miatta.

Talán nem tűnik nagy ügynek ez a téma, de engem érdekel. Mert érdekel, ami felé mutat, hogy az emberek a korlátaikra büszkék és azokat kérik számon egymáson. Én nem ezt az irányt szánnám az emberiségnek.

Ha amúgy budapesti, magyarországi és európai kocsmatúrával egybekötött városfelfedezések, kocsma-élet és kocsmakultúra, kocsmakaja kultúra beszámolóit olvasnátok főleg, akkor a Kocsmaturista Facebook oldala itt követhető: www.facebook.com/kocsmaturista

A kapcsolódó Facebook csoporthoz itt lehet csatlakozni: www.facebook.com/groups/kocsmaturista

Folyamatosan várom az ötleteket, javaslatokat a meglátogatásra érdemes kocsmákról, izgalmas kocsmaélettel rendelkező városokról, környékekről vagy arról, hogy ti miről olvasnátok szívesen! Írjatok a kocsmaturista@kocsmaturista.hu-ra!

TÉRKÉPEN A KOCSMATURISTA MÁR MEGÉNEKELT HELYSZÍNEI:

Egyéb írások a Kocsmaszociológiában:

A kocsma leghangosabb vendége

Az új modoros kocsmák kora is lejárt?

A kocsmai elhatárolódás optimális mértéke?

The post Kalapban a kocsmában, kalapban a lakásban appeared first on Kocsmaturista.

Milyennek látod Budapest kocsmaéletét?

Vegyesnek – nevet és kortyol egyet a Labor aktuális premiersöréből. Egyrészt pezsgő és élénk, de eléggé centralizált kocsmakultúráról beszélünk. Másrészt nagyon lassan kúszunk fel a nemzetközi szintre. Lassan ébrednek az emberek. Nemzetközileg ma már minden a minőségi vendéglátás irányába tolódik, még az alacsonyabb szinteken is, de Magyarországon lassabb a folyamat. Gátja az emberek pénztárcája és berögződései.

Bár a nagykereskedelmi árak szinte azonosak, sőt nálunk a legmagasabb az ÁFA, nemzetközi szinten mégis itthon a legolcsóbb az étel és az ital. Ez pedig nem véletlen, hogy például a legénybúcsú turizmust vonzza ide. Berlinben 4-5 Euró egy korsó sörért a normális, és 8-9-nél nézik meg, hogy mire is adják ki azt a pénzt.

És Berlin mennyire reprezentálja egész Európát?

Berlin eleve egy Németországon belüli páneurópai város. Alig találkozol németekkel a pultokban. Jó leképezése a teljes európai vendéglátásnak Berlin, mert egy kulturális központ és ez sokat hozzátesz.

Nézzük meg, hogy Berlin kocsmaéletét milyennek talátod?

Bármit megtalálsz, bármilyen igénnyel is rendelkezel. Például vannak dohányzó és nem dohányzó kocsmák, ami nagy pozitívum. Nagyobb helyeken pedig van elkülönített dohányzó rész.

Vissza kicsit Budapesthez! Milyennek látod a külső kerületek kocsmaéletét?

Az az igazi régről itt maradt világ. Kevés minőségi vendéglátóhely van, ami hajlandó felvállalni, hogy kiköltözzön Budapest külső kerületeibe.

Szerinted jó ötlet lenne minőségi a vendéglátó helyeknek kijjebb is terjeszkedni?

Igen. A Krak’n Town-nal is (2016 nyara) már direkt nem a pezsgő hetedik kerületbe akartam menni. Persze ez a közeli metrómegállóval (Rákóczi tér) nem volt annyira merész választás. De izgalmas lenne a kihívás és mércéje is a helynek, hogy elmennek-e érte tovább az emberek, nem csak átesnek egy másik helyről.

Ilyen egy sörbemutató 2316-ban! – Rock Me Kapucinus a Krak’n Town-ban

(A Krak’n Town most már Szepe nélkül robog tovább)

Az egyáltalán nem centralizált vendéglátásra is nézhetünk példát Berlinben! A Stone Brewing sörfőzde a város déli oldalán, a metró végállomásától még három buszmegállóra húzott fel egy sörgyárat egy lounge-dzsal. Ha nem „mi van közel” alapon akarsz kocsmát váltani, hanem a hangulatod alapján, akkor ezt is bevállalod. Cserébe Berlinben nagyon megy a „Laufbier” (elviteles sör), mert lehet inni az utcán. Vannak a Spätik (éjjel nyitva tartó üzletek), ahol 1-1,5 Euroért vehetsz sört az útra és a kasszánál ott a sörnyitó. Ha szembejönnek veled az utcán nagy társaságok, könnyebb azt megszámolni, hogy kinél nincs sör. Nagy a kultúrája. Amikor kicsit jobb idő van, az emberek azonnal mozdulnak a Laufbier-jeikkel a szabadba, kiülős helyekre vagy csak a parkokba.

Hogy osztják fel a piacot Berlinben az 1-1,5 eurós sörárakkal operáló Spätik és az akár 8-9 eurós söröket áruló kocsmák?

A vendéglátásnak pluszt kell nyújtani, egy szociális teret, amit megfizetnek az emberek és ők ezzel tisztában vannak. Megfizetik, hogy ott ülnek és nem a hidegben mennek a sörükkel.

Ugyanazok az emberek járnak Spätibe, akik később gondolkodás nélkül beülnek több pénzért egy kocsmába. Körömcipős, kosztümös nőket és aktatáskás, nyakkendős férfiakat is látsz az utcán Späti sörrel. Ők ülnek ott aznap később a haverokkal és az öt Eurós sörrel a kocsmaablakban. Magyarországon kasztok vannak, ott mindenki fogyaszt mindent. Viszont ott a legolcsóbb sör is van olyan jó, mint nálunk a Pilsner Urquell. Teljesen más a sörkategóriájuk.

Budapesten tudsz mondani olyan belvárostól kijjebb eső kocsmát, ahova érdemes direktben elzarándokolni?

A XI. kerületben a Pingvin nagyon jó hangulatú, pedig régi.

Melyik külsőbb budapesti kerületben látod a fantáziát a fejlesztésre, betörésre?

A magyarok immobilisak. Mindenki a saját környezetében mozog. Másrészt az is kódolva van az emberekben, hogy valahol nincs élet és ezért mozog mindenki Pesten, Buda pedig lassan indul be. Ha az emberek mentalitása változna, akkor ez megváltozhatna.

Addig új helyszínt bevezetni rengeteg marketingköltségbe kerülne, mert az embereknek nem természetes hogy például Hűvösvölgyben is megtalálják és keressék a kézműves sört.

Los Angelesnél például 60 mérföldre a központtól egy autós bevásárló központban egy 21 csapos hely működik, ahol simán csapfoglalókat is tarthatsz.

Milyennek látod a magyar vidéki kocsmaéletet?

Volt szerencsém pár vidéki kocsmához. Minden évben lejárunk ultizni egy Tolna megyei zsákfaluba, egy tornácos házhoz, és ott el szoktunk menni a helyi kocsmába – de az semmi másról nem szól, mint a tablettás borról és a lehető legolcsóbb sörről. Mindegy hogy mi, csak hasson – falun sokszor döbbenetesen nincs az embereknek pénze, ezért igénye sem.

És mi a véleményed a nagyobb magyar városokról?

Mondjuk Pécsett találsz igényes helyeket, de a lakosságszámhoz képest keveset. Miskolcon például ott a Zip’s, ahol te is jártál, láttad, hogy milyen, és mégsem százon pörög, pedig egy akkora városban egy ilyen helynek simán állandóan tele kellene lennie.

(Pécs és a miskolci Zip’s a Kocsmaturistán: )

Pécs kocsmái – Kocsmaturista adatlap, kedvencek és szöveggyűjtemény

Sörgyár és a sörgyár-gyár – Zip’s és ZIP – Miskolc

Összefoglalva hol tart a kocsmaéletünk/kultúránk külföldhöz képest?

Kezdünk felnőni és egyre inkább látszódik a változás, de nem elég gyorsan. Bár csökkent a reakcióidőnk, én gyorsabb reagálást várnék el.

Mit tanulhatunk először külföldtől?

Gondolkodást! Közember szintjén azt megtanulni, hogy miért kerül ugyanaz a sör egy vendéglátóhelyen ennyibe, egy sarki boltban meg annyiba. A vendéglátósoknak pedig azt kellene megtanulni, hogy az egyik legfontosabb tényező a személyzet és annak képzettsége, betanítása, megtartása és megfizetése. Ez mindennek az alfája és omegája. Bármilyen jó helyet létrehozhatsz, ha a személyzet nem tudja azt képviselni, amit te kitaláltál. Sokan a személyzeten spórolnak, mind létszámban, mind a fizetéssel.

Amerikában három asztalnál több nem jut egy felszolgálóra és náluk a vendégtér is szellősebb. Nálunk a minél nagyobb vendégtér, és a minél kisebb pult a cél. Meg kellene találni a jó arányt!

Melyik külföldi város kocsmaélete a kedvenced?

Nem kérdés, hogy Berlin!

Melyik a kedvenc kocsmád?

A Bei Schlawinchen Berlinben – ez egy igazi kocsma, ahol az egyik pultos korábban törzsvendég volt. – Te annyit lógsz már itt, nem akarsz itt dolgozni? – így történt. Meg eleve 24 órás hely. Találkoztam ott egy olyan kolumbiai sráccal, aki előző nap koncertezett (XVIII. századi zenét játszott), majd koncert után a citerára hasonlító hangszerével megjelent ebben a kocsmában és 24 órával később még mindig ott volt. Mi egy-két óra beszélgetés után javasoltuk neki, hogy lassan haza kellene mennie, amire elköszönt, felállt és hazament.

Melyik Budapesten kívüli magyar város kocsmaélete a kedvenced?

Szegedé. Oda jártam Egyetemre, másoddiplomára és ott volt kocsmaélet. Az első diplomámat Szolnokon csináltam, ahol inkább házibuli volt jellemző.

Milyen számodra az ideális kocsma?

A legfontosabb a pultossal való személyes kapcsolat. Állandó személyzettel dolgozzon a hely, akik hitelesen képviselik. Kell, hogy egy arca legyen egy helynek, annyira, mintha a tulajdonos dolgozna ott. Egy törzsvendéget egy „tulajdonos” tud megfogni. Ha csak befektető vagy és nem találsz olyan alkalmazottat sem, akkor lelketlen helyek tudnak létrejönni.

Milyen a szerepe, haszna a kocsmáknak?

Nagyon fontos szövet a társadalomban. Ha ez a szövet hiányozna, nagyon sérült társadalom jönne létre. A szociális kapcsolattartásban fontos. Külföldön teljesen normális dolog, hogy valaki egyedül bemegy a kocsmába, és leül egy bárpulthoz, ahol még 87 ember leül ugyanúgy egyedül. Így akár egy estés barátságok jönnek létre. Ez szélesíti a tudatot.

Itthon inkább a társasági kocsmázás jellemző. Valakikkel valahova, mert nem alkalmas a lakásunk arra, hogy… – de nem ez kellene, hogy a fő szerepe legyen.

Mit jelent neked a kocsma szó?

Azt érzem a szóhasználatból, hogy a köznyelv lehúzó minősítő jelzőként használja. A vendéglátóhelyek lealacsonyítása.

Szerinted ez a lealacsonyítás tévedés vagy jogos dolog?

Tévedés, mert a vendéglátóhelyeket lehet kategorizálni, de mindegyiknek megvan a maga szerepe.

Ez változik az utóbbi években?

Nem, mert az igazi „kocsma” ma Magyarországon semmilyen evolúción nem megy keresztül.

Hova vezethet ez, hogy az alapkocsmák nem fejlődnek?

Egyrészt jó, hogy vannak alapkocsmák, mert van olyan “igény”, azaz az igény meglétének a hiánya, amit kiszolgálnak. Más “felhasználók” felé pedig egyfajta romantikát képviselnek. Így néha olyanok is bemennek, akik már igényesebben szórakoznak, de jól esik nosztalgiázni…

Csakhogy, főleg nagyvárosokban kétséges, hogy fent tudnak maradni, ha bizonyos evolúción nem mennek keresztül. De ennek úgy kell lezajlódnia, hogy alapjaiban ne változtassa meg a helyet, csak így élhetnek túl. Falvakban ennek nincs jelentősége, ott egyeduralkodók maradnak.

A te progresszív szemléleted, és még a Budapesthez képest is magasabb fordulatszámod átfókuszálása Berlinre nem fog pont hiányozni Budapesten? Nem éri meg Neked hangadónak lenni itt?

Én csak egy porszem vagyok a gépezetben. Sok olyan ember működtet helyeket Budapesten, akik nálam többet letettek az asztalra. Még bőven viszik a lendületet. Budapesten most összefogásra van szükség. Az egyik legfontosabb lépés az Éjszakai Polgármester intézményének a bevezetése. Ezt hárman kezdtük el, azóta sokan csatlakoztak, egy jó kis csapat alakult ki, akik viszik az ügyeket. Az egész projektnek is hasznára válhat az én külföldi tapasztalatszerzésem, az itteni előremutató példák, törekvések megismerése és megosztása az otthoni csapattal.

Tervezel még további helyet nyitni Budapesten is?

Tervezek, jobban mondva részt venni hely kialakításában, összerakásában, de ez még tárgyalási fázisban tart. A budapesti Labor megmarad, csak most kicsit “távirányítással”…

Labor Kraft Beer Bar a Kocsmaturistán:

Egy Szimplán őrült Labor nyílt Budapesten – Mad Scientist KOCSMANYITÁS

Ha budapesti, magyarországi és európai kocsmatúrával egybekötött városfelfedezések, kocsma-élet és kocsmakultúra, kocsmakaja kultúra beszámolóit olvasnátok rendszeresen, akkor a Kocsmaturista Facebook oldala itt követhető: www.facebook.com/kocsmaturista

A kapcsolódó Facebook csoporthoz itt lehet csatlakozni: www.facebook.com/groups/kocsmaturista

Folyamatosan várom az ötleteket, javaslatokat a meglátogatásra érdemes kocsmákról, izgalmas kocsmaélettel rendelkező városokról, környékekről vagy arról, hogy ti miről olvasnátok szívesen! Írjatok a kocsmaturista@kocsmaturista.hu-ra!

TÉRKÉPEN A KOCSMATURISTA MÁR MEGÉNEKELT HELYSZÍNEI:

Egyéb Kocsmavilági Interjú:

KOCSMAVILÁGI INTERJÚK #1 – Bölöny Józsival, a Sörcikkgyűjtők alelnökével

The post KOCSMAVILÁGI INTERJÚK #2 – szepével (Szűcs Péter, Labor) – Budapest és Berlin kocsmahelyzete appeared first on Kocsmaturista.

Budapest, IX. kerületében,  a Tompa utca és a Mester utca első szakaszának környékén azon kaptam magamat, hogy egyre több kocsmaélmény jegyzetébe írom bele, hogy „intelligens munkaidő utáni kocsma”, mígnem rájöttem, hogy ez alapvetően egy intelligens munkaidő utáni környék. Vizsgáljuk csak meg a jelenséget a Macskafogó Söröző meglátogatása kapcsán!

A Macskafogó Söröző otthona – Tompa utca, a kis Ráday

A Tompa utca egy csökkentett forgalmú, díszköves, szépen parkosított utca a budapesti IX. kerület közepén, a fő, éjjel-nappali villamosvonal mentén.  Én – ahhoz friss budapestiként – már nem láthattam azt a kort, amikor ez a terület még „gettó” volt. A szomszédos Mester utcával és az összekötő mellékutcákkal együtt már rehabilitált területként ismerhettem meg, így befejezett módban. Ezen a környéken sok a színes új építésű ház (mégse ingerszegény) és a rendbe tett klasszikus. Szinte egy új építésű negyed jött létre. És hol volt akkor még Corvin sétány? A Tompa utca volt pár év fővárosi élet után az egyik legkellemesebb, sokáig feltáratlan belvárosi meglepetés. A híres Ráday gasztroutca kis tesójaként tekintettem rá. 2008-2010 környékén sokat jártam erre barátokkal, még születésnapot is kezdtem ott ünnepelni, a már akkor is meglévő Macskafogóban, aminek imádtam, hogy kényelmes terasza nyílik erre a szép utcára.

A Macskafogó Söröző maradt

(514. budapesti állomás, 1029. állomás)

Az azóta csak jobban fellendült budapesti vendéglátásban a Tompa utca csak még inkább megtelt vendéglátó helyekkel, és alkalmi jövés-menés ellenére szuper zarándokhelyeket foglal magában (Kola, Tompa Angyal, Chili Bár, Mezcal – csakhogy egy levegővel említsek néhány már próbált helyet). A Macskafogó Söröző szépen tartja magát, és bár voltak tulajdonosváltások, a név maradt. Hirtelen leírtam, hogy, aki nem tudná – de van olyan aki nem tudja? – hogy a Macskafogó az egyik legikonikusabb magyar rajzfilm (Ternovszky Béla, 1986). A mai napig idézzük! Több vendéglátóhely kapta róla a nevét már csak Budapesten is (hamarosan írom a másodikról is a cikket, egy héten belül látogattam őket).

A Tompa utcai Macskafogót 2017-ben új külsővel, de nagyjából a régi jó hangulattal találtam. A felhasznált anyagok pedig magukban nem nyújtanának ehhez különleges alapot. Minden faanyag steril, csiszolt, nagyon világos, de jól van feldobva, ezáltal fellazítva. Egyrészt nevéhez hűen Macskafogós falfestményekkel, másrészt sportkocsmás zászlókkal, sálakkal, poszterekkel.

Az én kedvencem a focihálóban függőágyként ringatózó labda a pult felett.

Ami viszont az alapjaitól rendben van, az az elrendezés. A két terem közül az elsőben, a magasasztalok szinte piknikpléd módjára tudják maguk köré gyűjteni a közönséget. Csapatépítően közel vannak egymáshoz. Ha akarsz, akkor ülsz a bárszékeken mellettük, ha azt akarsz, akkor „talponállva” nosztalgiázol.  Jó hír, hogy a székek kényelmesek, a pultnál is. És most jön a lényeg! Az egy 2017-es alkalmamból azt vontam le, hogy leginkább harmincasok-negyvenesek járnak ide.

Intelligens dumák és témák repkednek a légterében. A látható fogyasztás sem kisfröccs és nagy tüske kombináció. Azért merek általánosítani, mert a könyék szinte összes kocsmájában – tisztelet a kivételnek – ezt tapasztaltam. Az ok talán az, hogy intelligens emberek lakják és lakják be a környéket, hiszen sok lakás és sok munkahely is van errefelé. A terület jó alternatíva ideköltözni, vásárolni, bérelni, mert nem kell csúcs-belvárosi árakat fizetni, mégis tökéletes, központi zóna. A vendéglátósok hisznek ebben a kerületrészben, mernek ide nyitni, mert folyamatosan vannak járókelők, van élet. Ritka az ilyen igazi lakótartomány Budapesten, ami már nincs tele turistákkal, mégis központi, mégis mozgalmas. A Nagykörúton kívüli világ legizgalmasabb és egyszerre legletisztultabb része Újlipótváros mellett egyelőre ez a környék. Jelen állás szerint, a VI. és a VII. kerület is gyorsabban kifullad ennél kifelé tartva. Az ennél kiesőbb új építésű házas területeken szinte nincsenek kocsmák Budapesten. Pedig hallottam ott lakóktól, hogy hiányolják. 

Szomszédsági kocsma és munkaidő utáni kocsma, ha megvalósul…

A Tompa utca környéke bizonyítja, hogy a szomszédsági kocsmák új építésű házas területeken működhetnek és összetartják a közönséget: az ott dolgozókat, az ott lakókat. Jó hallani, amiről és ahogyan beszélnek, hogy bár a klasszikus kocsmaéletét élik az emberek, de nem a szocializmus éveinek hírhedt kocsmaminőségén. A Macskafogó Söröző jó példa volt erre: leteszik az emberek a lantot és mennek megbeszélni a többiekkel, hogy mi történt, a nagyvilági dolgokat, kisvilági dolgokat, félvilági dolgokat, intelligensen. Nők is jönnek, ahogy múlik az idő és akár háttal a meccsvetítésnek beszélgetnek.

– Cica, van otthon kukorica konzerv? – kérdezi hangosan az egyik vendég az bejárattól a pultnál ülő párját. – Erre a jelenlévők felkapják a fejüket és együtt nevetnek, hogy rímel meg egyáltalán.

Az árak rendben vannak, egy jó utca igényes kocsmájához. A finom Irsai Olivér bor decije 250 körül futott. Bár a pultban én egy akkoriban kezdő sráccal találkoztam, aki olyan barátságos és oldott volt, mintha mindig is itt dolgozott volna, és elég felkészültnek mutatkozott a választékból is, ami, ahogy láttam ki is terjedt mindenre.

A különböző alkoholok szépen, serlegek módjára kategóriánként sorakoztak a polcokon. Nem ritka pia-gourmet vonal, a sörök például a Heineken/Soproni kínálatából kerültek ki, de a lényeget így is mindenből lefedik. Ami viszont szinte extra manapság a kategóriában, ki is hozzák az italokat az asztalhoz. 

Kocsmanyávogás

Személyes indításomnak még nagyon tetszett, hogy itt nem satírozzák a kocsma szót, nem akarnak felkapaszkodni egy feleslegesen szépített álmagásságba, mert ők egy jó kocsma, ezért jók kocsmának. Kocsmának hívják a pult mögül, kocsmának hívják a pult előtt, miközben egy orvos beszél egy nyakkendőshöz. Ilyenkor kellene odavinni a kocsma szóra fújongókat, kútba dobni a sztereotípiákat.

Macskafogó Söröző Facebook oldal: https://www.facebook.com/MacskafogoSorozo/ Macskafogó Söröző cím: 1094 Budapest, Tompa utca 15/A Térképen a Macskafogó Söröző:

Ha budapesti, magyarországi és európai kocsmatúrával egybekötött városfelfedezések, kocsma-élet és kocsmakultúra, kocsmakaja kultúra beszámolóit olvasnátok rendszeresen, akkor a Kocsmaturista Facebook oldala itt követhető: www.facebook.com/kocsmaturista

A kapcsolódó Facebook csoporthoz itt lehet csatlakozni: www.facebook.com/groups/kocsmaturista

Folyamatosan várom az ötleteket, javaslatokat a meglátogatásra érdemes kocsmákról, izgalmas kocsmaélettel rendelkező városokról, környékekről vagy arról, hogy ti miről olvasnátok szívesen! Írjatok a kocsmaturista@kocsmaturista.hu-ra.

A Macskafogóhoz közeli kocsmák beszámolói a Kocsmaturistán:

Cafe Mézes Söröző – Kicsi utca kiskocsmája, mégis nagy a karizmája

Műhely Pub – Gyári munkás Csodaország kocsmásítva

Nana – A megőrzött társadalmi élettér

MÁSOKNÁL UGYANEZ: Macskafogó a Kocsmablogon: http://kocsma.blog.hu/2012/01/02/macskafogo_2001      

The post Macskafogó Söröző Budapesten, avagy Isten áldja a Tompa utcát! (IX. kerület) appeared first on Kocsmaturista.

Amúgy nagyon jót szórakoztam rajta, be is indította a reggelt kapásból. Sok dologra helyeseltem magamban, hogy igen, pont így van meg ez már nagyon nem kéne...nem is lesz nagy DE fordulat ebben az írásban, mert én is azt gondolom, hogy bárminek a túlhasználata, túltolása, túlpátoszosítása egy idő után érthető ellenérzéseket vált ki. Ezt meg kellene érezni, és abbahagyni a jó ponton. Ehelyett azonban a farvízen beúszás a jellemző meg a mohóság, a végtelen másolás az émelyítő túlzás mértékéig. Amikor már önkéntelen homlokráncolást kiváltóan ciki valamit sokadszor is ugyanúgy csinálni, megfogalmazni és mégis eredetiként hangsúlyozni és várni ugyanazt a pozitív visszhangot, ami – jogosan – csak az első pár úttörőnek járt ki.

A pici “de” ott van, hogy a felsorolt és kifigurázott dolgok nem feltétlen rosszak magukban, vagy nem voltak azok, amikor divatba jöttek vagy visszajöttek. Akkor azok voltak lázadók, valamilyen másik sablonból kitörők, akár értékét visszahozók. A másolók másolóitól lesznek ezek a dolgok általában cikik, mert az elsők még jól csinálják, jól értik, jól tálalják. Nem is az elsők azok, akik túlárazzák, túlhangsúlyozzák, túljutalmazzák magukat.

Mindig a divatkövető és nem a divatdiktáló a majom.

Sok dolgot szeretek én magában, modoros felhang nélkül a felsorolt és betámadott tételek listájában. Tudok hozzájuk állni jótékony kritikával, nem akarom elpusztítani őket, csak jobb helyükön kezelni. Emellett nagyon örülnék, ha sokan, akik most nyitnak kocsmát, akik most adnak fel álláshirdetést, akik most kreálnak a kocsmában új vendégkommunikációt, szembesülnének a felhasználók (=vendégek) tudatosságának mértékével, és ők is hasznos mértékben elgondolkodnának egy-egy rosszkor rosszul utánzás előtt és legalább olcsóbb lenne a hülyének nézés vagy ne az lenne drága. Aranyellentmondás, hogy a múlt, aminek (pl. vendéglátós) stílusjegyeit a jövő ikonikusként tartja majd számon, pont attól lehet súlyos, hogy kellő mennyiségben létezett egykor, de azt, hogy ez már fárasztó is volt, túl sok is volt, csak a jelen emberei élték át.

Másik írások a Kocsmaszociólógiából:

A kocsma leghangosabb vendége

A tinédzserek közterületen ivásának menőségi szabályai

A kocsmai elhatárolódás optimális mértéke?

The post Az új modoros kocsmák kora is lejárt? appeared first on Kocsmaturista.

Neked sem lehet teljesen mindegy, hogy milyen kocsmára nyitsz ajtót. Mi van, ha épp olyanra, amire illik a fenti állítás? Visszacsukod és igazolva a saját döntésedet továbbmész, esetleg még két percig kitárgyalod a partnereddel, hogy mit is láttatok a gyors körültekintés pillanataiban? Máris elhatárolódtatok ti is. Nem a kocsmázástól, de annak egy fajtájától. A szociális ívást egészen odáig le lehet csupaszítani, amikor az aluljáró kövén ketten összevesznek a pillepalackos tablettás bor soron következő kortyán. Ezzel szemben még óriási a népi elhatárolódás. Extrém kevesen éreznék, hogy de csatlakoznék, de lennék az ő „kocsmájuknak” része. Az ettől elhatárolókat általában kevésbé hibáztatjuk. Aztán lehet „felfelé” lépkedni az életképek létráján, és a dohány bolt mellett munkaszünetben fél-dekásokat menüben szlopáló fogyasztókon és a kisbolt körüli dobozos sörös gyűlésen át egyszer csak megérkezünk az alapkocsmákhoz.

Sokféle kocsmában járok a folytatásom kocsmatúrámon, de a legszélsőségesebbnek a pillanatképei jól az emlékezetembe égtek. Mélyen szomorú snittek láthatók emberek életéből. Az egész felé mutató megrendítő részletek. A kilátástalanság árnyéka. A pohárba, mint az élettel való egyetlen kapcsolatba kapaszkodó szikkadt arcú figurák, és bánatosan kérdő vagy kiüresedett tekintetek. Aki elhatárolódik, sokszor ettől határolódik el. Mindegy, hogy hogy beszél róla, inkább-nem-is-nézhetem együttérzéssel vagy undorral, ítélettel, akár gúnnyal, de elhatárolódik. És bizony egy kocsma megszabja a saját határait, hogy erre biztosít és tart-e fenn teret. Ez is egy megoldás, erre is van igény. Ez is egy kocsma, csak nem az egyetlen fajta kocsma. Én már csak azért is, bemegyek ilyen kocsmákba is, hogy szembenézzek az ember sokféleségével, akár az alkohol árnyoldalának következményeivel, és nézzem a teljes palettát. Nem egy idealizált képet akarok csak látni és fenntartani az amúgy összességében kedvelt kocsmavilágból, hanem mindazt, amit az magába foglal.

A kocsmáknak is van kasztrendszere, amiben persze van elágazás, de igenis van benne alsóbb és felsőbbrendűség is. Nem hivatalos ez, tagadhatjuk is, de tudjuk, hogy van. Valahol mindenki meghúzza a határt, hogy milyen kocsmába megy szívesen. Az a fontos, hogy ne a kocsma szónak húzzuk meg a határt, hanem az adott kocsmának. Ahogy egyesével döntünk ember és ember szimpátiája között, pont úgy dönthetünk kocsma és kocsma szimpátiája között is. Innét még nagyon messze vezet az út „felfelé”, akár túl magasra is, ahol ismét megjelenik az elhatárolódás új formája, amint megérkezünk a „sznob kocsmák” légkörébe.

Ha éltetem a kocsmáktól elhatárolódóknak a gondolatot, hogy ne tegyék, nem azért csinálom, mert bennem nincs elhatárolódás, csak felülbírálásra biztatok, hogy jó helyen húztuk-e meg a saját határvonalunkat. A kocsma fogalma nem ok az elhatárolódásra, az egyén, a közösség és a közeg lehet az, akivel konkrétan nem akarunk azonosulni, nem egy sokféle, sokrétű kategória. Keressük magunknak a kocsmai elhatárolódás optimális mértékét! Talán létezik.

A képek csak díszlet, nem képviselnek konkrétumokat.

Ha rendszeresen olvasnátok budapesti, magyarországi és európai kocsmákról és környezetükről, kedveljétek és kövessétek a Kocsmaturista Facebook oldalát!

A Kocsmaturista eddig megénekelt helyszínei:

Egyéb írások a Kocsmaszociológia rovatban:

A kocsma leghangosabb vendége

A tinédzserek közterületen ivásának menőségi szabályai

The post A kocsmai elhatárolódás optimális mértéke? appeared first on Kocsmaturista.

1. Milyennek látod Budapest kocsmaéletét?

Változónak. A belső kerületeké nyüzsgő, a külső kerülteké alvó. Az utóbbiakban inkább csak hazaviszik a boltból a sört és megisszák otthon.

2. Mit tudsz még elmondani a külső kerületek kocsmaéletéről?

Főleg a XIV., XVI. és XVII. kerületről van tapasztalatom. Ezeket régen is ismertem. A XIV. és XVI. kerületen végigfutó Kerepesi út környéke régen szintén nagyon nyüzsgő volt. Egymást követték a jó sörözők és vendéglők, amik sorban bezártak. Elmúlt a kereslet, megváltoztak a szokások. A nehezebb időszakok magukkal hozták, hogy az emberek kevesebbet költöttek szórakozásra, amit a kocsmák látogatásán is le lehet mérni. A régi kocsmák egyszintes házakban voltak, amiket azóta lebontottak és a helyükön épült új épületekben már nem is adtak helyet vendéglátóhelyeknek. A lehetőségek megritkultak, és a külsőkből beszorult a vendéglátás a belső kerületekbe.

3. Milyennek látod a vidék kocsmaéletét?

Vidéken az én ifjabb időmben még nem volt olyan község ahol egy “jó értelemben vett” kocsma ne működött volna. A helyi lakók találkozó helye volt, ahol az ügyes-bajos dolgokat egy fröccs vagy egy pálinka mellett megbeszélték. Elég sok kocsmában jártam a Mátra falvaitól kezdve mindenfelé az országban. Barátságosan el lehetett beszélgetni bárkivel. Azért jártak oda a természetszerű iváson kívül, hogy beszélgessenek, terjedjenek a hírek, hogy üzletek kötessenek. Kuglipályák voltak a jobb sörözők mellett vagy rex asztalok, a falusiakban is, a kisebb városiakban is. Több termesek voltak a kocsmák. Nagyon sok vidéki kocsma megszűnt, a meglévőek lepusztultak. Már nem azért mennek, hogy beszélgessenek. Két típusú vendég van:

• A sietős vendég, aki gyorsan megissza, amit meg akar és elszalad
• Kocsmatöltelék – aki jellemzőn nem nagy költésből minél tovább elül egy kocsmában.

A beszélgetés nem halt ki, de rövidebb. Vidéken még mindig szívesebben beszélgetnek az emberek az idegenekkel is.

4. Sok tapasztalatod van külföldről, régebbi és mostani is. Hol tart a magyar kocsmaéletünk külföldhöz képest?

A kocsmaélet külföldön is hanyatlóban van. Angliában, ami a pubok hazája, nem volt olyan sörfőzde, ami nem üzemeltetett volna legalább egy olyan pubot, ahol csak a saját sörét lehet kapni. De kicsiket felvásárolják a nagyok, és ugyanolyan néven adják a sört, de mivel ők a nagy sörözőkre koncentrálnak, a kicsiket bezárják. A régiek helyett újak nyílnak, de azok már mások. Az újak már pizzázóval, étteremmel összekötött kombinált dolgok. Sört persze lehet kapni, de úgy tűnt ezek a kutyának nem kellenek, mert mind pangott az ürességtől. A jól bejáratott nevét is ritkán vitték tovább ismert és híres sörözőknek. Hasonlót Németországban, Csehországban is tapasztaltam.

5. Mit tanulhatunk mégis külföldtől?

A magyaroknak a minőségre, a sör megfelelő kezelésére, tárolására, csapolására kellene odafigyelni. Az legyen tökéletes!  És a tisztaságra, ami az éttermeinknél elfogadható, de a kocsmáknál, főleg az illemhelyen nem. Pedig ha az tiszta valahol,  akkor megbízok mindenben. Az is különbség, hogy külföldön a tulajdonosok jobban részt vesznek az üzemeltetésben, a törzsvendégeket névről ismerik, mindenkihez van egy barátságos szavuk. Ez főleg kis sörözőkre jellemző. Aki már belép a sörözőbe, az vendég. Ha épp nem fogyaszt, akkor leendő vendégként kell kezelni, mindig udvariasnak kell lenni. Ez a magyar vendéglátásból hiányzik.

      6. A cseheknél is jellemző az utóbbi?  Ők pont a kezdetben mogorva pultosokról nevezetesek, akiknek ki kell érdemelni a megbecsülését?

Régebbi patinásabb sörözőkben lehet észlelni. Ez egy álca, hogy közben automatikusan tehessék a dolgukat, és azt kifogástalanul is teszik. Viszont az álca alatt barátkozási késztetés is lapul. A törzsvendégekkel igazi barátságokat is kötnek, de van egy főleg prágai vonás, hogy sok a csak csodáskodó turista. Akár sörfogyasztási szándék nélkül végigszalad a sörözőn, kattintgat egy párat és megy. Velük szemben nem nyitnak, de a törzsvendégekkel barátságok alakulnak, sőt akár még egy halvány mosoly is kicsúszik a mogorva álca alól. Prága belvárosában viszont már nagyon gépszerű lett az egész. A megnövekedett idegenforgalom kitermelte a gyorsan meggazdagodni vágyó részét a kínálati oldalnak. Ezek lehúzós helyek lettek, az ételekkel is. És lett is probléma az ételekkel, a sör még jó, de már az is romlik. A németeknél, osztrákoknál továbbra is barátságosak maradtak és a minőség is jó.

      7. Melyik a kedvenc kocsmád?

Az utóbbi időben a Rizmajer Józsi körúti sörözője, mert eleve jók a sörök, széles a választék és jó elosztású a söröző a maga három szintjével.

A Rizmajer Sörházról bővebben a Kocsmaturistán:

A Rizmajer sör elöntötte a József körutat – SÖRHÁZ NYITÁS

       8. Melyik vidéki magyar város kocsmaélete a kedvenced?

Pécs. Egyszer lenn voltunk egy társasággal, kiváló sörözőket találtunk és sok hely is van.

Pécsi kocsmákról bővebben a Kocsmaturistán:

Pécs kocsmái – Kocsmaturista adatlap, kedvencek és szöveggyűjtemény

       9. Melyik külföldi ország kocsmavilágát szereted legjobban, miért?

Még mindig Csehországot. Gondolkodtam a németekén, és a szlovákoké se rossz, de a cseh a legjobb. A választék, a minőség és a komplexitás miatt, az említett visszafejlődés dacára.

       10.Min változtatnál Budapest/Magyarország kocsmaéletén

Levitetném a sör áfáját, ami indokolatlanul magas, mert nem olyan szeszes ital ez, mint a pálinka

       11. Milyen lenne a számodra ideális kocsma?

Házias. Kedves kiszolgálás és vendégfogadás. Jó minőségű ital és étel. Sokat számít, hogy legyen elfogadható harapnivaló, mert ha az ember iszik előbb-utóbb meg is éhezik. Lenne valami ingyenes harapnivaló az asztalon, pl. ropi, amit mindig utántöltenénk, ha elfogy.

       12. Mi a szerepe, haszna a kocsmáknak?

Az emberi kapcsolatok. Inni lehet bárhol.

Érden, Bandusz „műhelyében”

Köszönöm a beszélgetést Bölöny Józsefnek. Becses olvasók, ha tudtok javasolni olyan akár nagyvilági, akár lokális kocsmajártas személyt, akivel érdemes és érdekes lehetne (akármilyen szemszögből is) Kocsmavilági interjút készíteni, ne hallgassátok el. Várom a tippeket a kocsmaturista@kocsmaturista.hu-ra vagy a Facebook oldalon keresztül!

Ha rendszeresen olvasnátok budapesti, magyarországi és európai kocsmákról és környezetükről, kedveljétek és kövessétek a Kocsmaturista Facebook oldalát!

Térképen a már megénekelt kocsmák:

The post KOCSMAVILÁGI INTERJÚK #1 – Bölöny Józsival, a Sörcikkgyűjtők alelnökével appeared first on Kocsmaturista.