The post Kocsmasirató #2: volt egyszer Ellátó Kert (Budapest) appeared first on Kocsmaturista.

Egy belvárosi, hangulatosan sötét zenei próbaterem egy kocsma falai között, ahol különböző muzikális vénájú figurák és formációk pengethetnek és dalolhatnak kedvükre? Akár egyszerre, együtt vagy egymással! Közben a közönség köztük és velük, őket hallgatva szürcsöl és beszélget? Jól hangzik, ugye? És bizony jó is! Terjedjen hát a Vírus Club!

Személyes történetem a Vírus Clubbal

(1424. Kocsmaturista állomás)

Azt mondják, hogy nem tévedhet el az, aki nem készül sehova, én meg azt is mondom, hogy milyen jó, hogy viszont eltévedhet az, aki készül valahova. Miközben egy másik új kocsmát indultam célirányosan felfedezni a „bulinegyedben”, beoldalaztam a forgalmasabb Wesselényi utcáról a csendesebb Nagydiófa utca egy ficakjába diktafonra jegyzetelni. Szerda este 8 óra környékén pislákolásra és mozgásra lettem figyelmes a korábban főként hétvégi zenés éjjeleken-hajnalokon dübörgő Vírus Clubban.

A helyben csillapított kíváncsiágom mögött gyorsan megtudtam, hogy a 9. kerületi Vírus Café (ebben a CIKKBEN olvasható!) klubformátumú leánykocsmája ugyanis gazdát cserélt. A nevet és a főprofilt megtartva Judit és Csaba, anya és fia viszik tovább a bizniszt. Egy dolgos esti kávéval indult a felfedezés, ami mellé ismeretlenül rögvest egy pohár ropit kaptam, csupán pozitív gesztusként.

Na, itt szó szerint vehető lett a mostanában túlhasznált vendéglátós címzés: egy kávé és több… – ugyanis hajnali kettőig maradtam. Első perceimben megérkezett a Patron Rock Band két tagja. Ekkor még csak fél-gyanútlanul magamban munkálkodtam a kávém felett, nem ismervén a Virus koncepciót. Pálma mielőtt a semmiből gitárt ragadott, előtte még az unokájáról beszélt a pultnál.

Eltelt fél óra, és a ház vörös asszonya azt mondta mosolynevetéssel a már negyedik számot záró (most csak) duónak, hogy “hé, próbáról volt szó, de ez már előadás.” Előadás, amit én is nagyon élveztem. Ismert és kevésbé ismert blues dalokkal. Még a nem vidámak is vidámak voltak. Micsoda meglepetés a szelíd szerda esti Budapesten! A sörkoktél-mester Grabovszky szavaival, megint megnyomtam volna a Budapest gombot? Hamarosan a pult mögül Csaba is csatlakozott hozzájuk egy másik gitárral, én pedig megindultam a kérdéseimmel a Virus Club megismerésének és megértésének útján.

Vírus Club: megfertőz!

A Patron Rock Band fele másfelet meghazudtoló átéléssel és lelkesedéssel adta oda magát a mini közönségnek a mini színpadról, de hogy ne várj jót egy olyan frontembertől, aki még azt is fülig érve mosolyogva jelenti be, hogy „késtünk”! Nagyon jól éreztem magamat. Megköszöntem, hogy a zenéjükre még dolgozni is jó és persze a legkedvesebb számokra az idő múlásával én is lecsuktam a laptopot. Judit közben a magaslati gazdaasszony áhítatos mosolyával figyelte a színpadon „gyermekeit”, ahogy Isten figyelhette Ádámot és Évát a bűnbeesés előtt.

 

Judit és Csaba 2018. szeptember óta terjesztik a Vírust. Korábban Angliában (London, Greenwich) éltek, és ott is vendéglátásban dolgoztak. Ötletekkel és inspirációval megtelve tértek haza, és vették át a helyet. Ha csak rájuk nézünk is, könnyen egy brit zenés filmbe képzeljük őket:

A Vírusba sejtelmes, fülledten vörös és fekete színek vezetnek be. A megosztó színpárt az asztalok hangulatvilágítása felvállaltan és szánt szándékkal sugározza tovább. A vörös mindenhol ott van, ahol lehet, a Virus shot málnaszörpjében, a főnökasszony hajában, és a falakon, a díszletben is. De hogy ne érezzük magunkat túlságosan a Piafban, Lemmy Kilmeister, a Motorhead egykori énekese mindjárt ránk mutat szigorú szemmel, és helyre tesz! A fő zenei profil innentől lépésről lépésre, de határozottan mutatja meg magát.

A nyílt próbák örök lehetőségén túl természetesen szervezett zenei programjaik is vannak. Bár az ingyenes próbaterem lenn van, és erre még nyíl is mutat, a tapasztalataim alapján inkább fenn bőgetnek a jelenlévők.

Kihangosítást (PA rendszer), erősítőt, szükség esetén pár hangszert és „lelkesedést” a ház tud biztosítani. A próbák akár hajnali négyig is tarthatnak.

Egyéb tünetek – Mit kaphatsz még el??

A Vírus Club a sajátos, ritka profilján kívül hagyományos kocsmaként is igyekszik domborítani. A sörprofil például kimondottan szimpatikus. Ritkább irányvonalként Pécsi Sört tartanak csapon és üvegben egészen a legújabb fajtákig, de vér-kisüzemi sörös üvegeik is vannak. A MONYO Brewing Co. portfóliót egész szépen lefedték, még aktuális újabb, alkalmibb sörük is kapható volt.

Ezen túl Villányi borok, röviditalok, csocsó, ropi-terítés a fogyasztóknak, szíves hozzáállás, baráti árak és rugalmas nyitva tartás jellemző. Egyedül a kocsmakaját hiányoltam. Aki változatos meglepetés zenére inna valami jót, és nem is snasszot, az itt jól járhat. 

„Ne mindig csak a rock, a rap és a blues.”

Újra vissza a zenéhez! A bekezdés címéből sejthető, hogy fentiek akár rendszeresen kaphatók, de nem véletlen idéztem Juditot, mert az egészen rendkívüli zenei stílusokra is nyitottak. Pl. dudabált is szerveznek, úgyhogy érdemes követni a Facebook oldalukat, hogy mikor mi történik. Akár olyan kombinált programok is megestek már, mint Jótékonysági Pasi-árverés kutyaárvaház javára.

A Vírus Club számomra is az egyik legjobb dolog, amit az utóbbi időben spontán fedeztem fel Budapesten. Mutatja hogy még lehet rejtett tartalék ebben a városban. – Egy koszos kocsma a sehol…de kiállhat és zenélhet! – mondta Csaba. – És lett igény, kajálják, mert nincs ilyen hely Pesten – mondta Judit. Én is nagyon sok sikert kívánok. Azzal a felszólítással is élek, hogy mindenki, aki ezeket a sorokat olvasta, és szívesen hozzájárul a fellépésével, az ötleteivel a Vírus Club, mint zenei keltető felvirágzásához, vagy tudja ajánlani a helyet feltörekvő, ne adj’ isten befutott zenész barátainak, keresse őket bátran!

Vírus Club Facebook oldal: https://www.facebook.com/VirusClub17/ Nyitva: Kedd-Szombat: 18:00-04:00 Nekem csak egy csendes szerda este volt az első alkalom, ami hajnali kettőkor ért véget. Mit mást is mondhattam volna zárásként a háziknak: Thank you for the music!

További képek a Vírus Clubról:

Kocsmaturista térképen a Vírus Club is (középen) együtt a többi állomással: Cím: Budapest, Nagy Diófa u. 17, 1072

Ha budapesti, magyarországi és európai kocsmatúrával egybekötött városfelfedezések, kocsmaélet és kocsmakultúra beszámolóit olvasnátok rendszeresen, akkor a Kocsmaturista Facebook oldala itt követhető: www.facebook.com/kocsmaturista

A kapcsolódó Facebook csoporthoz itt lehet csatlakozni: www.facebook.com/groups/kocsmaturista

Folyamatosan várom az ötleteket, javaslatokat a meglátogatásra érdemes kocsmákról, izgalmas kocsmaélettel rendelkező városokról, környékekről vagy arról, hogy ti miről olvasnátok szívesen! Írjatok a kocsmaturista@kocsmaturista.hu-ra.

Egyéb budapest 7. kerületi helyek a Kocsmaturistán:

BrewDog Budapest – Ez nem skót vicc! – Pro és Kontra

Óbester Borozó – Időtlen pincevigadalom

 

The post Vírus Club! – Nyílt zenei próbaterem egy budapesti kocsmában appeared first on Kocsmaturista.

1. rész – Partner: Beer Freak Chick

Téma: Kisüzemi sörözők

A kisüzemi sörözőkből egyre több van Budapesten, de nem egyforma profillal, kínálattal és szolgáltatásokkal működnek. Jól jöhet az iránymutatás. Rajta!

Ez Beer Freak Chick logója, és jelmondata. Tehát: „Igen, egy lány vagyok. Igen, szeretem a sört.„

Ő pedig maga Beer Freak Chick, polgáribb nevén Sárközi Dinka:

aki Belgiumban, Gentben élő sörrajongó, és sörös élményeiről vezet szenvedélyesen Instagram:

https://www.instagram.com/beerfreakchick/

és Facebook oldalt:

https://www.facebook.com/beerfreakchick/

Már Magyarországon is a vendéglátásban dolgozott, de a sörszerelme igazán belgiumi új életében teljesedett ki. A jelmondatát egy kocsmából kölcsönözte. Örökre! Bár főleg a belga söruniverzumról posztol, aktívan figyelemmel kíséri a magyar söréletet és még hidat is igyekszik képezni köztük. Ha hazalátogat, próbára teszi az új söröket, és az új kisüzemi sörözőket, ahogy arrafelé mondják „craft beer barokat”. Így találkoztunk mi is, addigi csak online ismeretség után a Hops Beer Bar Budapest küszöbén köszönt rám, egy Reczer Collabrew Series sörbemutatón. Ekkor gyorsan lebeszéltük, hogy az elsőnek felkért Reczer Gábor engedélyével mégis vele kezdem meg a Co-csmatúra rovat megújított változatát, és 2018. októberében elindultunk az általa választott sörkocsma-soron.

1. állomás: Ogre bácsi

Dinka azért a 6. kerületi Ogre bácsit választotta elsőnek a budapesti bakancslistájáról, mert réges-régen ugyanezeken a négyzetmétereken dolgozott, az Ogre bácsi közvetett elődjében, a nevezetes Rock Randevúban.

Az Ogre bácsi Beer Freak Chick szerint:

(Dinka gondolatait E/3-ban én „Kocsmaturista” foglalom össze.)

Nosztalgikus élmény volt neki újra ott járni, de nehéz volt elvonatkoztatni az emlékektől. A régi hely a mostani formájában fura, de pozitív volt számára, leginkább a hangulata miatt. Kiemelte a jó söröket, és a pultos Ferinek a kedvességét. Annak pedig külön örült, hogy nem hipster hely.

Az Ogre bácsi a Kocsmaturista szerint

Az Ogre bácsiról a nyitáskor, 2016-ban már írtam ITT, az Ogre Bácsi Söregyetemről meg ITT, így az azóta eltelt idők szellemében írok. Az Ogre bácsi meghatározó élmény-helyszín lett Budapest kisüzemi sörös szférában. Sör-Nyugatnak hívom, mivel rendszeres változatos szakmai előadásaival összefogja a mai sör iránt részletesen érdeklődő, arról szívesen beszélgető, együtt kóstoló közönséget. Közösségformáló!

Én azt hangsúlyozom benne, hogy javára válik, hogy modernizált, takaros, de valamennyire mégis régimódi pincekocsma, így a kisüzemi sört egy nosztalgikus kocsmazsáner hangulatával tálalja, nem pedig valamelyik kötelezően kapcsolt globalizált designsablonnal. Így akár olyan rétegeknek is közelebb hozhatja a mai sörkultúrát, akik nem mennének be egy szupertrendi „craft beer barba”.

Nagy pluszt jelent kocsmakorcsolyaként a kolbásztál, a kézműves perec, alkalmanként a snack kolbász, illetve a szakmailag felkészült, hozzáértő pultosok (többek között a névadó Ogre). Az ugyancsak, hogy a saját sörtimentjük barátságos áron kapható csapról 2, 3 és 5 dl-es kiszerelésben,

de a sörhűtőből és vendégcsapon más főzdék termékei is rendszeresen elérhetőek (üveges egészen sok), gyakran vadonat-naprakész magyar újdonságok, de külföldi sztársörök (például: Mikkeller, Stone) is. Komplex hely, maradjon ilyen és maradjon sokáig! Becses kincse Budapestnek!

Nyitva: Hétfő-Csütörtök 14:00-24:00, Péntek-Szombat: 14:00-01:00, Vasárnap: Zárva

Facebook oldal: https://www.facebook.com/ogrebacsisorozo/

2. állomás – Beer Point Budapest

A nagykörúti Beer Point Budapest eredetileg nem szerepelt Beer Freak Chick bakancslistáján, nem is tudott létéről, de mikor kiderült, hogy az általa szorgalmazott Polyhistor Pub pont bezárt (Isten nyugosztalja), meglepetés alternatívaként ide vittem el. Volt is meglepődés.

A Beer Point Budapest Beer Freak Chick szerint

Meglepte a hely mérete, hogy milyen nagy ahhoz képest, hogy „kraftos”. Azt gondolná egy ilyen helyről, hogy dugig van (mondtam, hogy általában így is van), de örült, hogy nekünk jól jött ki a lépés.

Számára a nagy helyek nem annyira törzshely-kompatibilisek, de ez ennek ellenére pozitív volt számára. Jó zene szólt és a „too much” csípős szósz is különösen maradandó lett neki. Jó söröket ivott itt is és tetszett neki, hogy a pultos srác el tudta mondani, hogy mi micsoda. Azzal zárta az összefoglalóját, hogy pont olyan jó meglepetés volt ez neki, mint amilyeneket külföldön is szeret spontán találni.

 A Beer Point Budapest a Kocsmaturista szerint

Nagyon üdítő, hogy van egy ilyenünk a körúton. Éjjel-nappali villamossal megbízhatóan elérhető egy nagy és változó és változatos kisüzemi sörkínálat a főcsapásirány mentén, szinte villamosmegállóban. Nagyon szükséges volt ez a plusz az Erzsébet körútnak, mert ott igen sok az egymáshoz hasonló kínálatú kocsma. A Beer Point megjelenésében egészen egyszerű, a fali dekoráció főleg a kínált sörök előtt tiszteleg, de mivel ezeket a plakátokat még nem unhattuk meg sok-sok helyen, még jól is esik a szemnek, és rajongói poszterekként hatnak.

Egyedi a kínálatában, hogy egyszerre több nagyüzemi sörgyár kínálatát vegyíti kisüzemi sörökkel. 16 csapjuk mellett sok üveges sörük van, melyek között a kicsik és a nagyon között köztes kapacitást képviselő Pécsi Sör szortiment is jelen van. Külföldi sörök szintén kaphatóak. A kisüzemi kiszerelések 2 és 4 decisek, az árak átlagos mai budapesti kisüzemi söröző árak. Pozitívum, hogy mindig van olcsóbb sörük is, és drágább ínyenc is. A sörtáblájuk mindenkire gondol.

A sörvonalon kívül erősen kiemelem a fenti komplett kocsmasport szintet (biliárd, darts, csocsó, stb.), ami ritka párosítás egy kisüzemi sörös helyhez.

Azt is bekeretezem, hogy másfajta alkoholoktól is roskadoznak a polcaik, és bőséges kocsmakaja étlapjuk is dukál (hamburger, pizza, hagymakarika, kolbász, stb.).

A máskor kóstolt Popeye Piadinájuk az egyik legjobb vegetáriánus kocsmakorcsolya, amivel valaha dolgom volt.

Facebook oldal: https://www.facebook.com/beerpointbudapest/

Nyitva tartás: Hétfő-Szerda: 15:00-1:00, Csütörtök-Szombat: 15:00-3:00, Vasárnap: 15:00-0:00

3. állomás – Hopaholic

A 7. kerületi „bulinegyed” közepén található Hopaholicba viszont már tudatos Beer Freak Chick célállomásként érkeztünk. Mivel ez a mondhatni szakmai szintű sörrajongók számára az egyik legkomolyabb világi sörportál Budapesten, Dinka is teljesen más szemmel nézett rá és beszélt róla, mint bármiről korábban. Sajnos pont balhé volt az utcán, amikor megérkeztünk. Ezzel együtt itt is jól érezte magát. Ha tippelnem kellene, hogy hol töltött volna el egy egész estét, erre tenném a voksomat.

Mivel volt szerencsénk belefutni az alapítóba, a szintén üzemelő nagy előd, a „Csak a jó sör!” kultikus sörbolt atyjába, Kővári Gergelybe, kipróbálhatta az útravalóul (nem tőlem) kapott mágikus kérdést: Van valami jó sörötök?

Én is örökre megjegyzem az arcot, amit kapott válaszul. Érzékenyebb lelkűek inkább bármilyen más kérdéssel próbálkozzanak! 😉

A Hopaholic Beer Freak Chick szerint

– Bár nehéz elvonatkoztatni az utcán a cirkusztól, de ettől még nem tudok rosszat mondani a helyről – kezdte.

Úgy találta, hogy egy sörszentély válogatott közönséggel, ahova nem jön pedig mindenki, de ez nem is feltétlen baj. A pultosokat nagyon jó fejnek és értőnek jellemezte és éltette a nagyon jó választékot. Meglepte, hogy még egy Belgiumban is kicsinek számító sörfőzde kínálatára is rábukkant.

A Hopaholic a Kocsmaturista szerint

Ez a valóban az igazi sörmániákusok temploma. Itt a véletlen megszólított vendégtől is szinte biztosan lehet újat tanulni a sörről. A tudatosság és a sörműveltség átlagon felüli. És ehhez van minden szabva és kimérve. Itt nem csak névlegesen kaphatóak sörkülönlegességek és ritkaságok a világ sok tájáról különböző árkategóriákban, de néha olyan árakon is, amit valóban csak egy lelkes rajongó fizet ki mosolyogva. Ezzel meg szerintem nincs baj.

A megjelenés kellemes. Szokatlan rikító színei önmagukban talán furán hatnának, de ezzel a komisz sörBravo poszteres tiniszoba világgal jól összeállnak. Színvonal emelő színfolt ők az Akácfa utca könnyen kikezdhető utcaképében.

Sörökből valóban nem csak földrajzilag, hanem mennyiségileg is széles a skála, a 10 sörcsapon (<0,25 és 0,33 literes kiszerelés) túl nagyjából 330 üveges sör kapható. Sörkorcsolyákból viszont szerényebb a választék, de azért van mire rányúlni. Kínálkoznak sajtkockák, még pesztós is és elérhető Csehország egyik különösen finom ropogatatnivaló-márkája, a Petr Hobza „crips” (szigorúan nem „chips”), szintén furmányos ízekben, mint a dijoni mustáros változat.

A különleges sörök néha nem csak fajtájukban, ízükben, hanem címkéjükben is különösek. Szerencsére Balázs a pultban volt annyira tapasztalat sörajánló, hogy jobban tudta, hogy mit kérek 330 féle sörből, mint én 3. átnyálazásra. Az eredményt elneveztem CsöcsIPÁ-nak, röviden CSIPÁnak.

Facebook oldal: https://www.facebook.com/hopaholicpub/

Nyitva tartás: Hétfő-Szerda: 16:00-24:00, Csütörtök-Szombat: 16:00-2:00, Vasárnap: Zárva

 Új tanulság a régi kocsmákról

Ezen túrán, ahogy hasonló alkalmakon ezentúl is, igyekszem én is friss szemmel nézni a már ismert kocsmákat és azok összességét is. Új megközelítése lett a régi helyeknek, hogy mindenhol kellően, sőt inkább nagy mértékben szakszerű volt a kiszolgálás, és nemcsak képzetten, hanem személyesen is elhívatott sörrajongókként álltak a témához a pult túloldalán.

Co-csmatúra Beer Freak Chick-kel Kocsmaturista szerint

Érdekes volt megfigyelnem, hogy miben másabbak egy jobban sör- és kevésbé kocsmarajongó túrázó szempontjai. Dinka fókusza minden helyen jóval inkább rajta maradt a sörkínálaton és szakmai asszisztencián, és változó plusz tényezőket mindenütt ennek tetejében, de extraként jegyzett meg, míg az én Kocsmaturista figyelmem jobban megoszlik az italélmény és a kocsma egésze (kaja, megjelenés, plusz szolgáltatások) között.

Dinka amúgy egy jó kocsmatúra-partner, lehet vele sodródni, eltérni a tervtől, továbbmenni is, leragadni is, és sörtémán kívül is jót beszélgetni, ráadásul haverkodós a pultosokkal is, így nagyobb beszélgetések is kialakulnak. Nagy párhuzam, hogy hozzám hasonlóan ő is szünetvizet iszik a sörök között, és még nálam is durvább benne, simán lehajt egy-egy korsóval húzóra.

Ahogy én is, ő is önállóan korlátozza az alkoholfogyasztását és alkoholpontokat ad magának és számon tartja őket, nem éli fel őket akármire. Mondása: A sörök olyanok, mint az emberek nem mindegyikre érdemes pazarolni az idődet.

Co-csmatúra a Kocsmaturistával Beer Freak Chick szerint

„Én nagyon élveztem a kocsmatúrát, jót ettünk ittunk, beszélgettünk, megismertem pár új helyet szóval abszolút pozitív. Tudom, hogy ez nem túl irodalmi forma, de hát te vagy a szakember  Aznap este biztosan frappánsabban jött ez ki a kis sörivó számon  Szerintem klassz este volt, ráadásul a világ legkényelmesebb kanapéján aludtam.”

The post Co-csmatúra #1: Beer Freak Chick-kel, a belgiumi magyar sörlánnyal appeared first on Kocsmaturista.

(1425. Kocsmaturista állomás)

A BrewDog Budapest a BrewDog jelenség felől közelítve

A BrewDog skót sörfőzde neve egyértelműen a leghangsúlyosabb név a mindmáig terjedő és forrongó európai sörforradalomban. A korai sörforradalmárok sokszor foglalták ezt aranyba, Magyarországon is, és csoportosan tisztelték bálványként a legismertebb sörüket, a Punk IPÁ-t.

A sztorit 2007 óta írják. Ma már teljesen máshova bökhető a BrewDog jelenség a sörvilági rendek ábráján. Felfutásának éveiben a hozzáköthető életérzés valóban „punk”, szubkulturális volt, az új világ jelképszerű víziója. Mára a BrewDog tudat jóval többeket ért el. A legismertebb újszövetségi sörös logó lett az utca embere számára is, ami a legtöbbet köszön vissza Európa országaiban és már nemcsak fővárosok szintjén, és azóta meghódította Amerikát is.

A sörfőzde és a termelés kinőtte magát, megjelent a nagyáruházak polcain és saját márkás méretes, globálisan terjedő BrewDog barok formájában is. Az Egyesült-Királyságban közel 40, továbbá nemzetközi szinten is több, mint 20 márkasörözőjük működik már. A közép-kelet-európai régióiban Budapesten nyílt az első BrewDog Bar. A BrewDog a magyar kisüzemi sörvilág nemzetközi aktivitásai (pl. Beer Week in Budapest) miatt eleve jó kapcsolatot ápolt a budapesti sörélettel és közvetett források szerint szívesen is vertek itt tanyát.

A BrewDog Budapest Budapest oldaláról megközelítve

2018 novemberében járunk, egy aktív átalakulásban lévő magyar kocsmapiacon. Budapesten szinte két hetente nyílik egy újvilági italmérő, amiről lehet beszélni. Ezeknek különböző erejű jelentősége és visszhangja van. A BrewDog Budapest nyitása más, mint a többi. Ez valamennyire Budapestnek is (leg?)inkább nemzetközi piaci hír. Soha nem látott mértékben és módon beszél róla a sörvilági szakma és a közönség.

Sokféle szemszöge lehet ennek (másoktól foglalok össze):

• A nagykutyák letették a névjegyüket Budapesten.
• Büszkék lehetünk, hogy miénk az első Brew Dog Bar Közép-Kelet Európában.
• Mérföldkő az eltökélt sörrajongóknak, hogy itt vannak végre.
• Ez nem is a miénk, pofátlanság ennyiért ennyiért adni egy sört!
• Ez csak a külföldieknek szól.

A téma feldolgozás nem független attól, hogy konkrétan mit is boncolgatunk, egy sörözőt vagy egy jelenséget? Azt szeretnénk eldönteni, hogy akarunk-e majd személyesen odajárni vagy nem, vagy azt azt, hogy jó-e, hogy Budapestnek már van egy ilyen helye? Mivel Budapest sörvilágban valóban szélső érték alapult, én is a szokásosnál jobban megforgatom a témát:

BrewDog Budapest, mint egy söröző a budapestieknek?

Budapesten, főleg működésük telített, központi területén, elég sok újhullámos kisüzemi söröző működik, több közülük széles nemzetközi kínálattal, tehát van és eleve volt alternatíva. A BrewDog Budapest alaphangon tudatos BrewDog rajongóknak jó választás, akik imádják kedvencük söreit direkt csapról inni nagy választékban. Azoknak, akit rendszeresen érdekelnek kifejezetten ennek a sörfőzdének az újdonságai, különlegességei. És ha mégis kikacsintanának egy-egy kör erejéig, akkor helyben is tudnak progresszív magyar sörhöz jutni. Azok, akiknek a BrewDog rajongás miatt, ez mégis alternatíva nélküli keret, valószínű vállalják a kapcsolódó ártöbbletet is. Ezen kívül persze mindenki, aki eddig csak kíváncsi volt, itt egyben nagyot meríthet.

Aki nem speciálisan BrewDog vadászó, de tudatos sörkülönlegesség imádó, annak már meglehettek a környéken a maga templomai, ahol rendszeresen juthat nemzetközi sörkuriózumokhoz csapról vagy üvegben. Ezen sörözők több csapolt külföldi sztársöréhez képest a BrewDog sem extrém kiugró áron kínálja a portékáját. Magyarországi sörök tekintetében viszont már egyre elégedettebbek, többen akár büszkék is lehetünk a kínálatra bőség és összetettség tekintetében is. Olyan rétegzett, szerteágazó, és egyre több helyen elérhető (Budapest belvárosában főleg) sörpaletta épült fel, ahol az ár-érték függvényében sokan megtalálhatják a maguk optimális választásait, örömteli kísérletezés módszerével. „Jó” magyar sörből pedig főleg lehet olcsóbbat találni mindenkinek, akinek ez szempont. Tehát, aki most ismerkedik a kisüzemi sörök világával, nem kell ekkorát ugrani, hogy meghatározó élményekhez jusson! Én elismerem a BrewDog világhódító útját, de a megkóstolt új sörök nekem többségében kevésbé voltak átütő ingerek jópár magyar sörújdonsághoz képest. Ezt nem objektív szaktudással, csak személyes ízléssel felvértezve mondom, de engem is meglepett ez az eredmény, mert például a korábban próbált Dead Pony Clubot imádtam. Az én ízlésem csak egy a sok közül, ez senkit se tartson vissza, de személy szerint eddig nem tudom mellé tenni azt, hogy amennyivel többe kerülnek, számomra annyival extrábbak is. (A BrewDog Budapestben 435 Ft / deciért kaphattam egy decit a kínálat leginkább vonzó (és nem a legdrágább) söréből, míg ugyanazon a héten Budapest szintén „trendi”, szintén belvárosi helyein 225-360 Ft-ért egy-egy decit az adott helyek épp legérdekesebb (és nem a legolcsóbb) magyar kisüzemi söreiből, de 360 Ft / deciért kínáltak máshol egy másik szintén magasan elismert külföldi sörfőzdétől is egy olyan portert, amit legszívesebben megtartanék szájíznek az imádság perceire.

Én ezzel együtt nem fogok olyat írni, hogy hogy gondolhatják. Majd az idő igazolja, hogy jól gondolták-e, ahogy azt is, hogy valóban milyen típusú vendégek lesznek és kik vagy milyen társaságok lesznek akár a visszatérők. Az árak objektív mérlegen vannak. Az élményt pedig mindenki, aki kíváncsi, tegye magának szubjektív mérlegre! Ellensúlynak személyesen is éltem át az enyémmel ellentétes hozzáállást. Szlovákiai házi sörfőzők, akik kitartó régi BrewDog rajongók, direkt elzarándokoltak a nyitásra. Az egyikük a következő közös állomásainkon harmadszor is Punk IPA-t ivott a helyi kínálattal szemben, miután több magyar sörbe is belekóstolt. Emellett elég nagy volt az egyetértés a megnyitó vendégei között a Dog G decijével mért, 17%-os imperial stout szuperlatívuszait illetően is.

Hozzáteszem, a BrewDog Budapest nem kezel kicsi vagy nagy kiszerelést. Szívesen adnak kóstolót a pultnál bármiből, hogy jól dönts, de általuk elrendelten köteleznek el 3 vagy 4 decire a választott sörből (a decinként kínált tételeket kivéve).

BrewDog Bar Budapest, mint kapudrog-díler külföldieknek a magyar sörhöz?

Sefcsik Marcit, a Fenékig blog egyik szerkesztőjét, a Beer Week in Budapest egyik szervezőjét is megkérdeztem a helyről, és válasza elgondolkodtatott. Azon kívül, hogy örül, hogy a sörfőzde, amin „felnőtt” és távolról csodált, most itt van Budapesten, azt is vélelmezte, hogy mivel a BrewDog egy nemzetközileg ismert húzómárka, így ide azok a külföldiek is betérnek majd, akik nem feltétlenül kutatnák az új magyar sörözőket. Ám ha már ott vannak, jó eséllyel magyar sört is kóstolnak, és ha ízlik nekik, tudatosan keresik majd fel a többi helyet is. Ez a gondolatmenet ésszerű és szimpatikus volt nekem is.

Valóban lehet színvonalmérő akár félig-meddig tudatos turista szemmel, hogy Budapesten is van egy BrewDog Bar. És egészen addig, amíg csak Budapesten érhető el a régióban, a szlovák vendégekhez hasonlóan a környező országok egyéb BrewDog rajongóitól várható ide célzott sörturizmus.

A BrewDog Budapest egyéb részletei

Megjelenés

Én inkább bírtam. Sokféle stílust szeretek, de mindegyikben azt szeretem, amikor merészen, végletekig önmaga. A BrewDog egészen „amerikásnak” hat. Mivel én ott még nem jártam, amerikai filmek megfelelő snittjeiből emlékszem csak hasonló érzetű, hasonlóan nagyszabású bárokra. Még a pamlagos, boxos részek is vele járnak. Inkább sötét, de jól játszik a megvilágításokkal. Visszafogott mennyiségben, de hangsúlyosan vannak színes neon elemek, mik jól mutatnak.

A WC világa egy külön elborult Csodaország.

Nem a párját ritkító egyediség, inkább a stílusának jól kevert arányai állnak jól neki: tökös, urbánus, férfias. Hozzáteszem, hiába voltam több BrewDog Bar városban kocsmázni, pont BrewDog Bárból nekem is ez volt az első. Ha a második-harmadik nagyon fog hasonlítani, az már csak töredéklelkesedést kap ugyanezért.

Ételek, egyéb italok

Az étlapot csak végigfutottam, ami alapján a kínálat leginkább a hamburgerre, megátalkodott gourmet hot-dogokra épít (utóbbi pl. chorizoval.) Helyiként lendületesen motiváltnak vagy kíváncsinak kell lenni, hogy az utóbbit 3000 Ft feletti áron kipróbáljuk. A hamburger valamennyivel, de az már nem egész kategóriát ugróan drágább a magasabbra pozicionált gourmet burgerezők kínálatánál. 2990 Ft-tól kezdődnek. A snackjeik már 880 Ft-ért kaphatók. Kiindulva a megkóstolt édesburgonya minőségéből és mennyiségéből, ígéretesként gondolok a további, nem próbált menüre.

Kerek a kínálat. Spontán teszem hozzá, hogy van pl. csirkeszárny és cézár saláta is, ahogy sok minden más is. Bár a kocsmakaja menü a nemzetközi hálózat alapján állt össze, új perspektívát jelenthet a napi menü és a séf ajánlat, ahol már a tájjellegű konyha is megmutatkozhat.

A kávé is normál bulinegyed árakon fut. Alkoholos italok tekintetében leginkább a prémium whiskey-k domborítanak, melyekből kóstolósorral is készültek. Teljes itallap van kimért és üveges borokkal (a környék menőbb borbárjainak árszínvonalán, sőt történetesen az egyik borbáros által válogatva), pezsgővel és változatos röviditalokkal, koktélokkal. Az utóbbiak árai nem igazán rugaszkodnak el a trendibb környező helyek árképzésétől.

A 24. csapról cider, a 25. csapról pedig az alkoholmentes magyar gyömbérsör márka, a GYÖMBÍR folyik. A kezdő (tizenvalahány fajtából álló) üveges sörkínálat pedig idővel egyre duzzadni fog. Kezdetnek BrewDog és a magyar Mad Scientist és FIRST Craft Beer & Co. sörei sorakoznak.

További perspektívák

Azon kívül, hogy a BrewDog Budapest az anyakutya minden újdonságát és újítását követni és bemutatni törekszik, heti programként készülnek vendégcsap-foglalókkal is. A) héten egy külföldi B) héten pedig egy magyar főzde foglalja majd el a vendégcsapokat. Hamarosan beáll az új leosztás is eszerint. Az állandó és alkalmi BrewDog kínálat, az aktuális magyar sörök és a heti program sörei között fog megosztani a retro mozitábla stílussal prezentált menü. Azt gondolom, hogy a külföldi csapfoglalók rendszeres extra vonzerőt jelenthetnek a hazai sörrajongóknak is.

A BrewDog Budapest elképzelt utóélete

A BrewDog Budapest nyitása azon szélső jelzők helyett, hogy jó vagy rossz, egészen biztosan érdekes. Kocsmaélet-figyelőként mindenképpen. Olyan, mint egy nagy követ dobni a kisebb kavicsoktól már gyűrűző tó vízébe. Nem marad következmény nélkül. Új próbája Budapest helyi közönségének és Budapest idegenforgalmának is. Vannak kérdések, amiket egyelőre magamban teszek fel, de figyelem a válaszokat.

Képek a Megnyitóról

Facebook oldal: https://www.facebook.com/brewdogbudapest/

BrewDog honlap: https://www.brewdog.com/

Cím: 1061 Budapest, Anker köz 1-3

Nyitva tartás: Vasárnap-Kedd: 10:30-1:00, Szerda-Csütörtök: 10:30-2:00, Péntek-Szombat: 10:30-4:00

Kocsmaturista térképen a BrewDog Budapest:

Itt pedig korábbi interjú szepével, a BrewDog Budapest egyik tulajdonosával:

KOCSMAVILÁGI INTERJÚK #2 – szepével (Szűcs Péter, Labor) – Budapest és Berlin kocsmahelyzete

szepe másik helyeinek bemutatói, a Labor Budapest és a Labor Berlin, Mad Scientist márkakocsmák:

Egy Szimplán őrült Labor nyílt Budapesten – Mad Scientist KOCSMANYITÁS

Miért menj magyar kocsmába Berlinben? – Megnyílt a Labor Berlin is Mad Scientist sörökkel

The post BrewDog Budapest – Ez nem skót vicc! – Pro és Kontra appeared first on Kocsmaturista.

Miről szól a népszavazás?

Tárgyilagosan idézem: „Egyetért-e Ön azzal, hogy Budapest Főváros VII. Kerület Erzsébetvárosi Önkormányzat Képviselő-testülete Budapest VII. kerület Károly körút – Király utca- Erzsébet körút – Rákóczi út által határolt területén, ÚGY SZABÁLYOZZA AZ ÜZLETEK NYITVATARTÁSI RENDJÉT, HOGY A VENDÉGLÁTÁST FOLYTATÓ ÜZLETEK 24.00 ÓRA ÉS 6.00 ÓRA KÖZÖTT NEM TARTHATNAK NYITVA?”

Ez teljesen tiszta kérdés. Még a témákban újaknak is könnyen kitalálható, hogy egy lakóövezetben kialakuló bulinegyed milyen megütközéseket okoz az ott lakók mindennapi életében. A legkézenfekvőbb zajon túl további vádpont az itt keletkező szemét, a gyakori utcán vizelés és a turistákat megkörnyékező alvilág is.

Kik állnak szemben?

A fő kérdés nem is az, hogy a foglalkozás a témával jogos-e, hanem az, hogy megfelelően képezzük-e le fejben a frontvonalakat. Ott vannak a szegény lakók és szemben a gonosz turisták és bulizó fiatalok, akik velük nem törődve, ne adj Isten direkt az ő kárukra hangosan jól érzik magukat hajnalig? És az utóbbiak mögött az ebből profitáló vendéglátók egy szemétdombnyi bankón tenyerüket dörzsölve, mosolyogva nézik hogy pusztítják el hadseregeik a környéket? Ha ennek a képzelt feketének és fehérnek a sakkjátszmájára vagy halálos küzdelmére vagy kíváncsi, akkor nem érdemes továbbolvasnod! Ha érdekel az összkép továbbárnyalása, akkor tarts velem és nézd meg lejjebb, hogy miről beszélgettünk az Éjszakai polgármesterrel!

Bulinegyed, mint szitokszó?

A bulinegyed kialakult és elneveztük. Egy új lakáskeresőnek már fel lehet tenni a kérdést: akarsz a bulinegyedben lakni? Sokan mondanák, hogy nem. Ám ha eleve a lakhelyed köré nőtt, alád épült és azóta mint egy parazita éli a saját életét, akkor lakosként könnyen tekinthetsz rá úgy, mint a környék elrákosodására. Ez érthető! A túloldalról viszont a bulinegyed jelenség a mai világban része egy nagyváros kultúrájának, virágzásának, fejlődésének. (Azt később érintjük, hogy ez valóban olyan romlott dolog-e, mint néhányaknak hangozhat). Valahol nálunk is ki kellett alakulnia, és Budapesten a 2000-es évek környékén pont itt alakult ki.

FONTOS: a részlegesen ellenségképpé tett, egy masszaként kezelt bulinegyedeknek is vannak minőségi szintjei, és állítom, hogy Budapesten összességében egy pozitív, színvonalas és változatos bulinegyed alakult ki. Van karaktere, és jelentős felületen villant vonzó kreativitást.

Az El rapido régiség bazár, mexikói étterem és kocsma egy részlete

Hány látogató megy végig csodálkozó szemmel naponta a Szimpla kert romkocsmán és viszi általa még jobban a hírét Budapestnek? Nyilván bőséggel vannak olyanok is, akiknek a nemzetközi viszonylatban olcsó alkohol a főemlék vagy már az se, de ez egy másik kérdéskör. Az viszont nem véletlen, hogy nem a legolcsóbb ivóink telnek meg legjobban turistákkal, hanem az érdekesebbek.

Múltkor kísértem egy olasz srácot három estén át Budapest kocsmáiban. A végén így nyilatkozott: Budapesten az a jó, hogy a kocsmák nem csak kocsmák. Mindenhol van valami a szemnek. A kocsmák látványosságok is. Mindegyik különleges és saját stílussal bír. – Ez szerinte Olaszországban jóval kevésbé jellemző. Kihívásnak éreztem, hogy mutassak neki egy jellegtelen kocsmát, hogy lássa, hogy olyanunk is van.

Önmagában azt kockára tenni, hogy a büszke romkocsma jelenség összetapadt Budapest nevével, hogy fővárosunk a múltján és annak emlékein kívül valami újtól is neves a jelenben, biztosan kevesebben akarnák, mint „szimplán” megoldást a problémára. Kár lenne elvetni azt, hogy létezhet „kettő az egyben megoldás”, ugye? Ezt szorgalmazza az Éjszakai polgármester.

Hú, mi az az Éjszakai Polgármester?

Az Éjszakai polgármester (Night Mayor Bud) egy nemzetközi szinten már működő szerveződés, ami sok külföldi országban sikerrel operál. A célja az, hogy az önkéntelenül, de elkerülhetetlenül létrejövő ellentétet egy nagyváros éjszakai élete és lakossága között mindkettő fél megelégedettségére simítsa el és fenntartható állapotot hozzon létre. A magyarországi non-profit szervezet 2017 őszén alapult. Több neves vendéglátós is csatlakozott, akik többek között a következő helyek üzemeltetői: a Szimpla Kert, a Krak’n Town, az Élesztőház, a Spílerek, az Akvárium Klub, A Grund, a MÜSZI és a Budapest Park. 

Én az Éjszakai polgármester projektvezetőjével, Német G. Dániellel beszélgettem.

Ő fenntarthatósági szakember, nemzetközi tapasztalattal, több országból életvitelszerűvel. Elmesélte, hogy a magyarországi non-profit egyesület egyelőre három belső kerület (VII., VIII., IX.) vendéglátói képviselőit tömöríti. Cél, hogy rövid idővel nagyjából ötven szereplőssé bővüljön a projekt. Érezhetően nem csak egy hangzatos, mutiba készült showműsorról van szó, hanem tényleges hitvallást és cselekvést takar a név. A fenti problémákat egyesével vizsgálják és megoldásokkal pályáznak. Szlogenjük: kulturált éjszakák és éjszakai kultúra.

Talán azt a legfontosabb megérteni, hogy a bulihuligánok viselkedése, éjszakai ordítás, szemetelés, utcánpisálás az a „jó” vendéglátósoknak se öröme. Ennek fenntartása nem hogy nem céljuk, hanem ennek megváltoztatása pont, hogy az ő küldetésük is. Dani szerint ennek a megértése csak a felek közötti párbeszéddel jöhet létre, és a vendéglátósoknak és a lakosságnak nem egymással kellene harcolni, hanem összefogni és szembeszállni a valódi problémával, ami mindnyájukat érinti.

Azt a nem megoldást viszont nem tudják támogatni, hogy minden hely egyöntetűen függetlenül a jellegétől, a minőségétől, a már megtett biztonsági intézkedésitől egyformán zárjon be éjfélkor!

– Az éjszakai élet fontos része a turizmusnak, anélkül nincs város – mondta Dani.

A minőségbiztosítás, mint alternatíva?

Kiemelten fontos, hogy az Éjszakai Polgármester külföldön már bevált példákat készül Magyarországon gyakorlatba iktatni és nem a nulláról kell kísérleteznie. Dani kiemelte, hogy ők nem egy kocsmáros lobbitársaság. A céljuk egy magasabb színvonal megteremtése, egy olyan akár „lematricázható” minőségi vendéglátásé, ami összhangban működik a környezetével.

A gyakorlatban ez olyan követelményeket feltételezne, mint jó hangszigetelés vagy hogy kötelezően engedjék be az utca emberét WC-re. Minél kevesebb hulladékkal dolgozzanak! Ne legyen például felesleges szívószál és csak lebomló, környezetbarát poharat adhassanak ki elvitelre!

A projekt része lenne továbbá a köztéri WC-k elhelyezése, illetve az éjszakai házirend kialakítása, amit a nulláról kellene elültetni az ideérkező turisták fejébe, a reptértől kezdve a szállodán át a kocsmáig mindenhol kezdeményezően képviselni. Kocsmai szinten kísérleteztek már ezzel. Dani arról számolt be, hogy a külföldiek egész jól fogadták ezt, még a leghangosabbak is megértették az összefüggést: ha így viselkedsz, bajba sodrod a helyet, ahol iszol és esetleg be kell zárnia. Ha tetszik, ahol vagy, ne csináld! – A helybéliek ellenben többször „ki vagy te és miért szólsz bele” hozzáállással reagáltak.

Nem csak a turistákkal van a baj

A népszavazás híre óta én magam is kiélezett figyelemmel nézem azokat a jeleneteket, amik problémásnak számíthatnak. Amikor éjjel 21:00-3:00 között járkáltam a bulinegyedben, véletlenszerű mintavételezések alapján kevés kirívó jelenetet tapasztaltam. Bár hallottam, hogy 6:00 körül rosszabb lehet a helyzet. Az én idősávomban ketten pisiltek az utcán, és két ordítást hallottam – mindkettő pont magyar volt. Fordítva sem akarok általánosítani, de a turisták visszaszorítása nem feltétlen oldja meg a helyzetet, hiszen a hazai társasági italozók is tömeget képviselnek, és a lehetőségeik csökkentésével az igényük nem változik meg, csak más felületeket keresnek a kiélésére.

A csendrendelettől rosszabb is lehet a helyzet

Dani elmesélte, hogy nemzetközi tesztek alapján a homogén csendrendelet sosem vált be. Akárhol alkalmazták, végül mindig visszavonták. Ha a helyek tömegesen egyszerre zárnak be, akkor a vendégseregek egyszerre tódulnak az utcára, és az utca olyan lesz, mint a Sziget Fesztivál. Ez még sokkal nagyobb zajjal jár. És nem feltétlenül fognak az emberek hazamenni ekkor. Sokan az utcán maradnak. A zaj, amit a bulinegyedben tapasztalnak a lakók, nem feltétlen az akár hangszigetelt kocsmákból megy fel a lakásba, hanem a vándorláskor, amíg az emberek kinn vannak az utcán. Dani szerint az éjfél utáni kocsmahiány jó eséllyel inkább házibulikba, egyúttal lakóházakban hangoskodásra késztetné a kocsmában gyűlő fiatalokat.

A 80-20 szabály itt is érvényes

Dani fejstatisztikája alapján a turisták 80%-ával nincs probléma, a vendéglátóhelyek 80%-ával nincs probléma, de a 20%, a leggyengébb láncszemek vizes lepedője lenne ráhúzva mindenkire. Egyformán bűnhődne ugyanaz a hely, ami már eddig is sokat tett, hangszigetelésbe invesztált, biztonsági őrt alkalmazott, stb., mint az, ami „szemetül működik”. Dani támogatja, hogy legyen észszerű szabályozás és aki nem tud a szabályok szerint játszani, az zárjon is be! Szerinte is kell bezárni vendéglátóknak. Nem feltétlen az a megrendítő, hogy a minőségtelenebbek elvéreznek, inkább az, hogy a jó helyeknek is meg kell húzni a nadrágszíjat.

Minőségugrás helyett színvonalesés?

Az éjfél után kieső bevételt a túlélőknek is ki kell gazdálkodnia valahogy a túloldalon. Dani leginkább azt feltételezi, hogy vissza kell szorítaniuk a költségeiket, és a spórolás olyan intézkedésekkel járhat, mint hogy le kell építeniük a személyzetüket és a közvetlenül nagyobb bevételt nem, de akár plusz költséget jelentő minőségi programokat. Pedig ezek a programok azok, amik minőségibb réteget hoznak a vendéglátásba. Pedig a bulinegyed dzsentrifikációja már megindult. A folyamatok maguktól mennek végbe. Egyre színvonalasabb helyek nyílnak. Az igazán csak kocsmás zóna behatárolhatóbb, mint a népszavazás által egy kalap alá vett terület.  Saját megfigyelésem, hogy Kazinczy utcai kocsmabezárások után újra nyitott helyek szinte mind gasztróvonalon reinkarnálódtak és a korábban kocsmautca egy gasztróutca arculatát kezdi magára ölteni. Hat új vendéglátóból öt jobban ételre épít. Hasonló példa, hogy a Dob utcában is már éttermek nyitnak vagy ahogy a Wesselényi utcai Szóda először részben, majd egészben átalakult a Gettó Gulyássá. Ennek az automatikus fejlődésnek az ívét is megtörné egy drasztikus korlátozás.

Jó, de ki nem sz@rja le?

Mielőtt még áttérnék én is abba, hogy a lakóknak a vendéglátás, a turizmus érdekeit, pláne mások egyéni érdekeit kellene nézni a saját helyett / mellett, szívesen tanúsítok megértést, mert jut. Olvasom és hallom gyakran, hogy felemelkedtek a négyzetméterárak, adják el a lakásukat és menjenek és vegyenek máshol kettőt és örüljenek. Logikus példa, de én is tudom, ki szereti, ha más mondja meg, hogy mit csináljon vagy hogy érezze magát? Ki szereti, ha elűzik a szeretett környékéről? Ki szereti ha komfortérzetét korlátozzák? Nem másnak kell szívességet tenni, megérteni kell, egyéni hatásvizsgálatot végezni. Amit valahol elveszünk, az valahonnan hiányozni fog. Nem az lenne az eredmény, hogy egy csapásra megváltozik minden, és nem csak előnyöket fog hozni. Ha hosszabb távon a turizmus visszaesésével fog járni, akkor ahogy a nemzetközi példák is mutatják, fentről is visszavonulót fújhatnak. Dani elmondta, hogy a problémával előbb szembesült és a megoldásban elöljáró városok végül mind visszavonták a csendrendeletet. Nekik ki kellett próbálni, hogy tudják, hogy nem működik, nekünk nem muszáj.

Nem velünk történik először! Nem egy esetleges budapesti sajátosság ez. A turisták szabadságon vannak nagyvárosokban és igenis akarnak éjfél után szórakozni. A VII. kerületi lakossággal először történik, de a világ már taposott utat a fejlődéshez. Egy fejlődő nagyváros ne szolgáljon ki valamit, amire amúgy van igény? Ugyanúgy nem hangzik jó megoldásnak, mint az, hogy kiskirályként szolgálja ki azokat, akik itt hagyják a pénzüket. Meg kell találni és alkamazni a kulturált megoldást. Gyerekcipőben járunk a kérdésben, ez nyilvánvaló. Senki nem hibáztatható azért, hogy egy új helyzetet nem kezeltünk elsőre jól. Ez együtt jár azzal, hogy Budapest nagyvárosiasodik – ezt jól kell behangolni, és nem huszárvágással kinyírni.

Dani: Most még van kivel beszélgetni és megoldást kitalálni vendéglátói oldalról, de ha bezárnak a mostani helyek és új vendéglátósokkal kezdik újra és meggyengült túlélőkkel, akkor visszakerülünk a folyamat silányabb szakaszára és onnét kell újrakezdeni és a problémák is korábbi pontról indulnak újra.

A többet költő turisták jövője

Gyakran lehet olvasni, hogy a többet költő turistákra lenne jobban szükség, akik a vendéglátás magasabb tartományaiban vesznek részt. Ezt nehéz elképzelni a gyakorlatban. Mintha a bulituristák eddig a más típusú turisták elől vették volna el az amúgy korlátolt budapesti férőhelyeket? Ellenkezőleg, a buliturizmus közvetett hatásai (is) Budapest egyéb értékeit is nagyobb nemzetközi fókuszba helyezték. Évek óta nagyon gyakran beszélgetek külföldiekkel, akik a legalját kivéve, mind elmennek a fürdőinkbe, megkóstolják a nemzeti ételeinket, megnézik a Várat, a Bazilikát, a Hősök-terét, sőt a Vajdahunyad várát és a következő kocsmán kívül további kulturális programra, étteremre is tippet kérnek. Később felnőtt(ebb)ként térnek vissza vagy jövőre a szüleikkel, gondolván, hogy Budapest nekik is tetszene. Nagyon sok a remek történet.

Miért a turizmus egyik formájának a visszaszorítása nyitna nagyobb teret a másik formájának? Az is fejlődik, építkezik, felkészül, és eredményeket mutat fel. Ráadásul például a Szimpla kertben, ami – ki nem hiszi  járjon utána – példásan kulturált nemzetközi szórakozás központja, egyre több középkorú és idősebb vendég is tetten érhető. Nekem látványos a pár évvel korábbihoz képest. A fent említett újonnan nyílt színvonalasabb egységek pedig eleve vegyesebb közönséget inspirálnak.

Az egész napos közösségi helyeké a jövő

Dani szerint megfelelő irányítás mellett minőségibb kultúra jön létre. A legnagyobb sikert Amszterdamban az egész napos közösségi helyek programjának licence hozta. Egyértelmű összefüggéseket mutattak ki az intenzív éjszakai élet és az innováció között. Az éjszakában a közönségek működnek. Itt jönnek össze az emberek sablonoktól függetlenül és lehet innovatív dolgokról beszélgetni – mondta. Ha ugyanez a hely nappal is rendelkezésre áll, napszaknak megfelelő szolgáltatással, akkor az éjszakai vendégek nappal is szívesen visszatérnek. Erre jó példa már most a Madách utcában a Központ.

Az éjszakai helyek nappali szolgáltatásainak, minőségének, tágabb közösségi térré alakulásának fejlesztési ideje részletekben már Magyarországon is elkezdődött. A már ismert romkocsmabéli vasárnapi piacokon túl, megtudtam, hogy például nyugdíjas kedvezmény is jár a Szimpla kertben. Sőt volt már kutyavásár is, mégse Buda. Ugyanígy biciklis programokat is szerveznek. A Budapest Parkban egészen sikeres szelektív hulladékgyűjtést vezettek be. A Grundon nappal gyerekprogramokat tartanak vagy előadások önismeretről, pszichológiáról, környezetvédelemről és fenntarthatóságról.

Zárszó, de még nem záróra

A változás megérett. Nem is próbálom megmondani, hogy ki mit csináljon. Nyilván a hozzáállásom nem pártatlan, ez biztosan érezhető, de remélem elvakultan elfogultnak sem tűnik. Abban is bízom, hogy hangosan gondolkodva vagy az Éjszakai polgármestert közvetítve tudtam a témát új megvilágításba is helyezni. A megoldás időszerű. Jó tudni, hogy elindult Budapesten is egy olyan kezdeményezés aktívan, ami külföldön már sikereket ért el. Legyen jó a vége!

Köszönöm Szűcs Péter szepének CIKK (Labor – CIKK), hogy összehozott az Éjszakai polgármesterrel

Az Éjszakai polgármester honlapja: http://nightmayorbud.hu/

Ha budapesti, magyarországi és európai kocsmatúrával egybekötött városfelfedezések, kocsma-élet és kocsmakultúra, kocsmakaja kultúra beszámolóit olvasnátok rendszeresen, akkor a Kocsmaturista Facebook oldala itt követhető: www.facebook.com/kocsmaturista

A kapcsolódó Facebook csoporthoz itt lehet csatlakozni: www.facebook.com/groups/kocsmaturista

Folyamatosan várom az ötleteket, javaslatokat a meglátogatásra érdemes kocsmákról, izgalmas kocsmaélettel rendelkező városokról, környékekről vagy arról, hogy ti miről olvasnátok szívesen! Írjatok a kocsmaturista@kocsmaturista.hu-ra!

TÉRKÉPEN A KOCSMATURISTA MÁR MEGÉNEKELT HELYSZÍNEI:

The post Mielőtt a budapesti bulinegyedről szavaznál! – Találkozás az Éjszakai polgármesterrel appeared first on Kocsmaturista.

Tegyük le fejben a Mad Scientist Labor alapköveit:

1. Szimpla kert – 2002-ben nyílt romkocsma. Volt idő, hogy szinte hazajártam oda. Sosem untam meg. Sokszor kérdezik meg, hogy melyik a kedvenc kocsmám Budapesten. Az elsők között sorolom a Szimplát. Akármennyire sztereotípia, akármennyi turistás, jól működik és számomra sem tudott elveszni a varázsa. A templomom!
2. Mad Scientist – A 2016-os menüjüket nagy lelkesedéssel faltam. A sörfajták széles köre és a szabados újraértelmezés, kombinálás, fűszerezés lettek a sarokköveik. Számomra, magamat is sokkolóan a Wild Card nevű csavarosan kavarintott szérumban érte el a csúcsát a kínálatuk. Ezt a Grabovszky Beertrending sörkoktél-keverőjével készítették. Egyszerre IPA és savanyított, rebarbarás és sárgadinnyés. Mondtam is, hogy hagyom, hogy megkövezzenek azok, akik szerint ez már nem is sör, mert mindegy, hogy mi, nekem végtelenül ízlik és kész! Az utóbbi időben számomra is volt néhány a nevükhöz hűen, annyira elrugaszkodóan ŐRÜLT keverék, hogy szürcsölésük közben azt gondoltam, hogy innét még én sem találok vissza a – pedig tág és megengedő – sörfogalmamhoz. Ám következetesen kóstoltam végig az újdonságaikat, és mindig letettek az asztalra valami új kedvemre való fogást (pl. Duke of Budapest – New England IPA stílusú sör).

Nos, a fenti két tétel már együtt is elérhető! A Szimpla kert romkocsma első emeletén üzemel a tudósimázst továbbfokozó Labor Kraft Beer Bar nevű (és megjelenésű) sörbár külön szobában.

Első bal lépcsőn azonnal irány felfelé! Én rögtön azt mondom rá, hogy sör-gourmet labor. Szilágyi Tamás (sörfőző és egyik főzdetulajdonos) szerint welcome terminal a magyar sörökhöz a Szimpla kert rengeteg látogatójának.

Egyszerre hét tétel választható: állandónak szánva a Mango Bay (Milk Shake Pale Ale), a Smooth Hoperator (New England IPA) és a Jam72 (IPA). Három csapon a szortiment többi része váltakozik. A hetedik csap pedig rendszeres sörbemutatóknak és vendégsöröknek lesz fenntartva.

Nagyon jó, hogy a Szimplában vert tanyát a Mad Scientist, mert bármikor megkívánva egy sörínyencséget, meg lehet szökni a vásári káoszból egy nyugisabb emeleti sarokba és céltudatosan fogyasztani. Össze is illenek, mert mi is lehetne passzosabb a – most már általam is elrongyolásig túlhasznált – őrülethez, mint ebben a szétdarabolt Trabantból páholyt kreáló, hintázó kerti törpe alá sokaságot gyűjtő, villogó szemű kiborg-rasztát telefonfülkében foglyul tartó kavalkádban fedélre találni. A Szimpla kert szín- és formadömpingjéhez képest a Labor letisztult, szinte sterilként hat, de külalakja a koncepciót értve ötletes és következetes.

Laboratóriumi körülmények:

A kocsma megálmodója és vezére, saját szavaival a beledumáló ember Szepe volt, akinek többek között a gigamutatós Krak’n Town-t is köszönhetjük. Még a designer is ugyanaz (Mellik Tamás). A közegben laborhoz hűen dominál a fehér, de színes ledes megvilágítással feldobva. Periódusos rendszer módjára van feltüntetve a kínálat. Minden sör saját „vegyjelet” kapott. Van vegyszervitrin, ahol söralapanyagok tekinthetők meg. A pultosok fehér köpenyt hordanak. Köztük van Eszter, akit korábban a Krak’n Townból és a jelenlegi Kocsmaturista címlapról is ismerhettünk.

A söröket lombikban is felszolgálják, ha kéred, de ez letétdíjas, mint a forralt boros bögre az adventi vásárban (1000 Ft), viszont ennyiért haza is viheted. Koncentrált koncepció!

Miről szól a kísérlet?

Mivel egy megnyitóból nem lehet eldönteni, hogy milyen lesz egy új kocsma, elkezdtem előre gondolkodni, hogy kinek is jöhet jól ez a szentély. A Mad Scientist rajongóknak biztosan, hiszen meg van ágyazva az új sörbemutatóknak, eseményeknek és az állandó fellelhetőségnek. Már írtam, hogy a Szimpla-látogatóknak is, ha épp kevésbé szimpla söröket kívánnak. Továbbá akkor is, ha akarsz mutatni egy stílusos budapesti kocsmát jó magyar sörökkel külföldi, vidéki barátoknak. Arra készülni kell, hogy átlag 1000-1200 forintos áron futnak a 4dl-es tételek, ami pont annyira félút a nagyüzemi csapkínálat és a koktélok között, mint amennyire az italaik java is az.

Rögtön hiányozna a Labor falai közül az aktív kocsmaélet és a kocsmakaja, ha csak a négy sarok között járna a tekintetem, mert látszólag mást nem lehet csinálni, csak ülni, inni, beszélgetni, de már a szomszéd szobába átmehetsz csócsózni, a bő választékú Szimpla kajáldához pedig csak kettőt kell elkanyarodni. Mivel a cikk és a fotók a nyitóbuli alapján készültek, lepődjetek meg kellemesen, ha a betérésetek során ti még több tematikus stíluselemet és fali képeket találtok! TV-k is várhatók, házi videók (nem úúúgy értettem) vetítésével. A kémia megvan, szorítunk a stabil kötésért!

Extra érdekesség: alig nyílt meg az első Labor, rögtön készül a második, méghozzá a berlini Szimpla egyik felében, nagyjából 80 nm-en. A nyitás 2018 elején várható!

Ha rendszeresen olvasnátok budapesti, magyarországi és európai kocsmákról és környezetükről, kedveljétek és kövessétek a Kocsmaturista Facebook oldalát!

Térképen a Mad Scientist Labor – Kraft Beer Bar is

Mad Scientist Labor Kraft Beer Bar Facebook oldal: https://www.facebook.com/laborkraftbeerbar/

Mad Scientist Labor cím: Budapest, VII. kerület, Kazinczy utca 14.

Mad Scientist Labor nyitvatartás: 18:00-02:00

Kapcsolódó témák:

Budapest, mint a sörbemutatók városa

Magyar kraft sör menni Németország, já?!

The post Egy Szimplán őrült Labor nyílt Budapesten – Mad Scientist KOCSMANYITÁS appeared first on Kocsmaturista.

Madách Imre út? – A hetedik kerület ritmuszavarosan dobogó szíve! Hajjaj, az a csodálatosan vegytisztátlan, megjósolhatatlan kavalkád! A hely, ahol ugyanarra a padra hátrapillantva az egyik percben még egy talányos lakcímű úr álmodja másképpen újra a tegnapot elnyújtózván, lelógó végtagokkal, a következőben pedig két elegáns, virágmintás nyári ruhás lány osztja meg papírdobozból a paleo pizzát. Na, itt nyílt a Kishusom, egy állandóan megújuló, haladó szellemű, sőt úttörő kocsma- és gasztróközegben.

Itt aranylétrán törekszik a mennybe a változatosság és az ötletesség. Cserébe könyörtelenül enyészetbe hullik az untató sablonosság a vendéglátóipar mókuskerékének rései között. Szerencsére sok érdekes, minőségi, meglepő gasztroeredmény nőtt már ki ebből a jelenségből ezen a tájon…

A Kishusom, egy – ha te is úgy akarod: sörös – minőségi kolbászda. A kis gyorskaja-szentély nagyasszonya Wossala Rozina, aki Konyhafőnök főzőshow egykori ezüstérmese, majd zsűritagja. Italozófronton korábban részben nevéhez kötődött az Innio Borbár, jelenleg pedig a sok sörcsapos belvárosi gasztrokocsma, a BESTIA.

fotó: Sör mi több

Kifejezetten bírom a jópofa kolbászos gyorsfalókat. Máig visszasíró nosztalgiával gondolok néhány gyászosan gyorsan leköszönt régi kedvencre. A Kishusom viszont magasabbra helyezi a minőség, a kreativitás, a vonzerő (környezet, design, menőség) és talán a célközönség lécét is korábban ismert elődjeinél. Egy tételük hot-dog formában simán kiad egy fél vacsorát, de ha te úgy kéred, kínálják kifli nélkül is. Ez szimpatikus!

Magánemberként már elő is irányoztam magamnak egy bekóstolást egy friss We Love Budapest cikk alapján, de a sörvilág megelőzte azt a látogatást egy meghívással egy érdekes eseményre. A Magyar Sörgyártók Szövetségének van egy külön mozgalma, a Sör mi több eseménysorozat, aminek aktív vállalása a sör és ételkultúra erőinek közös csatasorba állítása. Mivel ez jelen blognak is egyik legfőbb szívügye, naná, hogy érdekel a Magyarország Legjobb Sörkorcsolyája 2017 pályázat!!!

Szerteágazó kocsmalátogatásaim során, főleg amikor vidéki magyar városokba vagy más országokba megyek kocsmákat hajkurászni, az egyik legizgalmasabb fókuszpont számomra, hogy mit lehet falatozni sör vagy fröccs mellé a szimpatikus ívókban. (Szinte hallom, ahogy Bölöny Józsi a Sörcikkgyűjtöktől most fejet rázva felsóhajt.)  Viszont ez nálam becsületbeli ügy. Alig van hervasztóbb annál, mint amikor a vigasz nélkül hagyott éhség miatt kell elhagyni az este amúgy legjobb kocsmáját, hogy annak falain kívül találd meg a betevőt. És nekem csak görbe szájú részmegoldás a „jó srácok, akkor ropi vagy mogyoró legyen?” csatakiáltás. Cserébe egy bravúros sörkorcsolyát bármikor kocsmacímerre helyeznék.

A magyar sörkorcsolya helyzet jelenleg az „alakul” és a sivár között ingadozik, pedig egy ilyen kreatív nép pár év alatt helyre kell, hogy tegye ezt! Minden löket jól jön. Tavaly már volt egy Sör mi több pályázat a szakma számára 49 pályaművel. Idén már a sörfogyasztó nagyközönség számára is szól a felhívás. Bárki indulhat a saját sörkocsolyájával. Nem bonyolult, hanem egyszerű, de ötletes dolgokra kell gondolni.

Szemléletes példákat hozott a verseny előjátékának felfogható esemény a Sör világnapján a Kishusomban, ahol három sokak által ismert személy mutatta meg a saját inspiráló sörkorcsolyáit. Rozina – stílusosan – kolbász-alapú falatján kívül, Konyhafőnökös kollégája, Fördős Zé és Kiss Ramóna, színésznő és TV-s műsorvezető kimittudkodtak a maguk ínyencségeivel. Ők is a három versenykategóriát jelentő sörfajtához készítettek egy-egy korcsolyát.

Ramóna mézes-hagymás, bacon-ös popcornt kevert sötét láger sör mellé. Ezzel nem mondható biztonsági játékosnak, nem épp a többség komfort-középpontjára célzott. Láttam is értetlenkedő arcokat. Engem – akinek a nátrium glutamát is az egyik kedvenc étele – viszont jól megtalált vele. Vígan elkanalazgatnám a következmények nélküli örökkévalóság tornácán.

Aztán pilseni típusú sör mellé jött, az a leborult magasságos…RÁNTOTT KOVÁSZOS UBORKÁT MINDENKINEK! Még a Kinder tojásban is az legyen! Sírva szeretem! Köszönjük Fördős Zének! Akkor leszünk majd boldog nemzet, ha úgy kínálják ezt a kocsmáink ajtajában, mint Hawaii-n a filmekben a virágkoszorút. Újhagyma mártogatósba tunkoltuk. Szerintem én már másokét lopkodtam a végén csakhogy jusson még!

Aztán megláttuk, hogy milyen könnyen áthágható a határ a „már elég”, a „már túl sok” és az „egyszer élünk, együnk, amíg van” állapota között, amikor Rozina finom falatjaira is rákóstoltunk: grillkolbász mogyorós curryvel leplezve búza sörhöz (a fenti képekről). 

Az eseményen remek hangulat volt, a meghívottak utána maradtak még inni, és együtt bebizonyítottuk, hogy milyen gyorsan kocsmát lehet csinálni egy kolbászdából. Mondjuk erre fel is vannak készülve, mert dobozban árulják az új  FIRST – The Craft Beer Company  söreit és jó nyelvek szerint a jövőben több sörcsap is várható. Szóval ha épp nem lelnétek a környéken elég jó sörkorcsolyákat kocsmában, akkor Rozinánál a Kishusomban már most találni jó sört jó kajákhoz. És a közeg is elég laza a könyöklőivel és a színes, ön-ironikus falfestményeivel egy több körös sörözéshez nemsemmi kolbászok vagy hot-dogok mellé. Vissza is fogok térni ide, aktívan belekóstolni a kínálatba, de az az élmény már nem a Kocsmaturista asztala lesz. Saját fókuszommal továbbra is kocsmákban keresem a sörkorcsolyák legjavát is és aktívan várom a reformkort, a forradalmat, a nagy áttörést. Addig is, akinek van még valami olyan fantasztikus tartaléka, mint a rántott kovászos uborka, ne tartsa magában! A verseny irányába EZEN A LINKEN lehet lépkedni:

Emlékszem gyerekkoromban néha összekevertem azt a tipikus, sárga dobozos szocó löncshúst mustárral, reszelt sajttal, konzervkukoricával és aprított vöröshagymával. Az unokatesóim végül szerették römimeccshez – vajon induljak vele?

Ha rendszeresen olvasnátok budapesti, magyarországi és európai kocsmákról és környezetükről, kedveljétek és kövessétek a Kocsmaturista Facebook oldalát!

Térképen a Kishusom is

Kishusom Facebook oldal: https://www.facebook.com/kishusombp/

Cím: 1075 Budapest, Madách Imre út 10.

Nyitvatartás: H-K-Sz: 17:00 – 00:00, CS-P-Sz: 17:00 – 01:00, V: 09:00 – 15:00

Sör mi több weboldal: http://www.sorszovetseg.hu/sor-mi-tobb/

Kajás budapesti kocsmák bejegyzései a Kocsmaturistán:

Közép-Európa kocsmakajái ide gyűljetek! – KOCSMANYITÁS: MALTeR Sörétterem, Budapest

Új Hunyadi trónörökös: Gasztroműhely & BBQ – GASZTROKOCSMA-NYITÁS

A Rizmajer sör elöntötte a József körutat – SÖRHÁZ NYITÁS

The post Kolbászra sör? Meggyönyör! – Sör(korcsolya s) mi több a Kishusomban appeared first on Kocsmaturista.

2011 tavaszán tartottam először „létszámellenőrzést” a Kazinczy utcában. Akkor még csak emlékezetből soroltunk fel 17-et ketten (valamivel biztos több volt akkor is). Aztán 2013 év vége óta időről időre statisztikát frissítettem erről. Két év alatt 33 db-ról 42-re szaladt fel az eredmény. Mivel mostanában látványosak voltak a bezárások, 15 hó kimaradás után újraszámoltam, és bizony 34-nél tartunk ismét. 

Az utóbbi évtizedben a Szimpla kertről elhíresült, a környéken az elsők között felújított utca, a történelmi zsidó negyed része megkezdte volna a leáldozását? Nem hiszem, hogy elvész, de átalakul, mint sok minden más is mostanában. Biztos vagyok benne, hogy a most üres üzlethelyiségek számottevő része fél éven belül új élettel telik meg. Mivel a Király utca felőli végen olyan sok változás nem történt vagy rajzolódott ki még láthatóan a nyári kertszezon előtt, vizsgálódjunk a Liter bar helyiségével kezdve! (FONTOS: Nem híreket mondok most, nem végeztem oknyomozást. Az utca vendégeként spekulálok épp az utca jövőjéről.)

A Litert nem jártam meg, amióta Kocsmaturistaként is sorra vettem a helyeket. Jópofa volt, ahogy a név a fejembe inkább szöget ütő testvérére, a Méterre reflektált az átellenes sarkon, de számomra önmagában nem sokszor volt olyan hívogató, hogy a sok környező lehetőség közül oda térjek be. Kettős benyomásokkal él az emlékeimben. Volt, hogy nagyon kevesen voltak, máskor meg nagyon sokan, főleg ha koncert volt. Két bejutási kísérletnél pont zártkörű rendezvénybe futottam. (saját helyett itt van a Kocsmablog korábbi cikke: KATT!) A Facebook oldal rövid visszavonulásról számolt be decemberben, de már március van. Az ajtó cetlije szerint műszaki okok miatt van zárva, de az angol fordítás már felújításra hivatkozik. A berendezés benn van még, tehát nem muszáj, hogy ez végzetes legyen. Vajon visszatér még? Kíváncsian figyelem!

A biztosan leköszönt Méter helyén már látható az üvegen át, hogy épp valami újdonság van születőben.

A Méterben is még a Kocsmaturistaságom megkezdése előtt jártam utoljára. A hangulata és a megjelenése nekem megnyerő volt. Nyitásakor még kevesebb ilyesmi színvilággal, megvilágítással, fa-fém összjátékkal kombináló egység létezett. Azóta az indusztriális kocsmakorban sok rokon-közegélményű hely született, de a Méter elemeire bontva úgyis egészen egyedi maradt. Akkoriban még nem nagyítóztam annyira a részleteket, de jó emlékként él a hamburger, az intenzív élet, a teljesen körbe négyzetbe ülhető pult, a különleges italok és a méteres tálalási módok – így emlékszem a hőskorára. Remélem legalább ennyire vagy még jobban karakán egység követi. (Hosszabb mementóért ismét a Kocsmablog korabeli cikkével szolgálhatok: KATT!)

Szemben a 2014 októberétől 2015 márciusáig itt működő Feeling címeres kedvencem volt, ritka budapesti törzshelyeim egyike. Egy ezen a környéken non-konformistának számító rockkocsma sziget iszonyat jó csapattal, a pultosok „Zsuzsi 1” és „Zsuzsi 2” felejthetetlen duójával, és karakteres házigazda, Tibi és mátkája, Beatrix örök vendégszeretetével és házi libatöpörtyűvel. Hirtelen kellett lehúzniuk a redőnyt, de háttérokok miatt, nem azért, mert feladták volna. A helyükre kis kimaradással megnyílt 22nd Century Pub talán még annyi időt sem élt meg. Valószínű, hogy itt mostanában nem lesz kocsma, se vendéglátó hely, de úgy értesültem (tűzbe semmit nem teszek), hogy ez inkább szabályozási kérdés, mintsem vállalkozói döntés.

Kicsit tovább, ezen az oldalon működött a Situ, ami egy kis francia bisztró volt, láthatóan inkább apró, de különleges falatokkal. A műfajában kifejezetten hangulatosnak tűnt, de mivel nekem igazán a műfaja nem az esetem, így soha nem ismertem meg behatóan, csak pont a megnyitójára köszöntem be egy ismerősnek. A körülölelő utcaképrészlethez bár jól illet a miliője, én a választott környékhez mégis túl lágynak és felülpozicionáltnak éreztem. Nem akarok okoskodni, mert nem tudom, hogy mi lett vele.

Hamarosan elérkezünk az utca Szimpla kert által meghatározott első részére.

Számomra mai napig ez a legizgalmasabb útszakasz. A Karaván ételudvar látványos barikád-installációja márciussal újra kinyílt, és vasárnap délután máris látványos érdeklődést vonzott a büfékocsijaihoz, sőt már látható, hogy még egy közösségi kerttel is bővül a helyszín.

A Szimpla kert, Budapest legalább időben első nagyot robbanó romkocsmája. A már kívülről is színes részletekkel díszített épülete körül számomra mindig másképp rezeg a levegő, mint bárhol máshol a világon. Közelebb nem is mertem lépni, nehogy még a végén bemenjek és ott ragadjak órákra.  Még ennyi év után is elvarázsol.

Vele szemben áll üresen az azóta elköltözött Kék ló helyisége. Belesve látok akár megkezdett munkálatokra is utalható jeleket. Semmi sem egyértelmű, csak az, hogy ez sokaknak akár paradicsomi helyszín is lehet új hely indítására.

Az egyetlen újdonság, ami mostanában nyílt az utcában a Sábábá, ami ételfronton szállt be. Kívülről úgy tűnik, főleg jolly jokerekkel operál. A minőségről kipróbálatlanul nem tudok mit mondani, de azt rá is bízom az ezzel foglalkozókra. Engem falatozóként ezen a szakaszon amúgy is kihívás átcsábítani a Borstól és az El Rapido-tól.

A Hagyományos borozó bezárása nem újdonság. Hűlt helye már pár éve ebben az „úgy maradt” állapotban látható, a Szimpla előtti még eredendően retró korok utolsó képviselőjeként hátra hagyva a Wichmannt.

Vajon az egykori Kirakat vagy |3| kirakatában jót jelent a létra?

Az 5cl-t kifejezetten sajnálom. Épp kipakolták, amikor arrafelé mentem, sajnos sietve és telefonálva ahhoz, hogy érdeklődjek, hogy bepakolás is lesz-e. Azon ritka helyek egyike volt, aki italkínálatból pálinkára épített. Egyszer voltam benn kóstolni ötször egy centet és faltam egy tojásos szendvicset mellé. Nem volt rossz koncepció. Úgy éreztem, hogy a lépték és a hangsúlyok nem lettek eltalálva, mert olyan pontján volt az utcának, ahol még mindenki átszalad. Ide valami annyira pofádba mászóan nyilvánvaló koncepció kell, ami kihagyhatatlansággal állítja meg a Szimplába igyekvő tömeget. Egy őrült előjátéka kell az ottani kalandnak, és egy gourmet pálinkázó erre sajnos nem telitalálat. Azt viszont remélem, hogy ők újranyitnak még máshol.

Az utcát elölről sokáig bevezető Téli kertem tulajdonosváltás miatt zárt be – azt mesélték belsős körből. A népszerű „Kertem” téli változata az utolsóig látványos népszerűséget mutatott.

Nem lehet biztosra tudni, hogy mi mögött mi áll. Egyes esetekből lehet tanulni, legalább következtetni, de nekem az, hogy különböző típusú helyek, különböző háttér-történetekkel és utótörténetekkel zárnak be, nem mutat a Kazinczy utca hanyatlása felé. A keresztező Dob és Wesselényi utcák például tovább bővülnek vendéglátás terén. Úgy akarok gondolni a jelenlegi állapotra, mint 9 új esélyre! Szeretném, hogy ez az utca még évekig keresett, népszerű maradjon, tovább írja és bírja legendásságát. Azt gondolom, hogy itt már a hangsúlyos, nagyon egyértelmű, de jelleggel igenis rendelkező helyeknek lesz hosszabb jövője. Azért szorítok, hogy a legutóbbi idők felfelé mutató irányzatainak megfelelő egységek nyitnak majd ide is többségében! Nagy várakozásokkal figyelem, a Kazinczy utca 2.5-ös változatát.

Ha extra tartalmat is olvasnátok budapesti, magyarországi és európai kocsmákról és környezetükről, kedveljétek és kövessétek a Kocsmaturista Facebook oldalát!

Én a lentiekhez hasonlóan jó helyeket látnék szívesen a jövő Kazinczy utcájában is:

Ilyen egy sörbemutató 2316-ban! – Rock Me Kapucinus a Krak’n Town-ban

Apu, hogy megy be az a nagy Ogre a kocsma barlangjába? – KOCSMANYITÁS: Ogre bácsi, Budapest

Közép-Európa kocsmakajái ide gyűljetek! – KOCSMANYITÁS: MALTeR Sörétterem, Budapest

A Rizmajer sör elöntötte a József körutat – SÖRHÁZ NYITÁS

The post Merre tovább Kazinczy utca? appeared first on Kocsmaturista.

Ha budapesti, magyarországi és európai kocsmatúrával egybekötött városfelfedezések, kocsma-élet és kocsmakultúra, kocsmakaja kultúra beszámolóit olvasnátok rendszeresen, akkor a Kocsmaturista Facebook oldala itt követhető: www.facebook.com/kocsmaturista

A kapcsolódó Facebook csoporthoz itt lehet csatlakozni: www.facebook.com/groups/kocsmaturista

Folyamatosan várom az ötleteket, javaslatokat a meglátogatásra érdemes kocsmákról, izgalmas kocsmaélettel rendelkező városokról, környékekről vagy arról, hogy ti miről olvasnátok szívesen! Írjatok a kocsmaturista@kocsmaturista.hu-ra.

A cikk már csak a Kocsmaturista Archivum része:

A napokban nyitott kaput az Akácfa utcára (Bp., VII. ker) a MALTeR, felvállalva az egyik legszentebb küldetést, ami Magyarország kocsmatörténelmének ezen a pontján kínálkozik. Falain belül visszahozni készül azokat az időket, amikor a kocsma még belhonban is színteret biztosított az igényes könnyű falatozásnak. Szellemsiége és menüje továbbcsökkenti a társasági étkezés és itkozás között évtizedekig jellemző kulturális szakadékot.

Amikor a MALTeR megnyitó meghívóját olvastam, úgy éreztem, hogy valaki végre megszólítja, ringbe hívja azt a jelenséget, ami a mindenféle kraftműves sörös, uccakajás, bulinegyedes forradalom-robbanások után sem állt egyértelműen pályára, a magyar kocsma-gasztronómiát.

Idézem: “A közép-európai kocsmák elmúlt pár évszázadában a kocsmának magától értetődő eleme volt az egyszerű, kiadós házias étel, amit csak a kommunizmus évtizedei tudtak tönkretenni. Így most már Pesten is ritkaságnak számít, ha a kocsmában nem vacak a kaja – egy ilyen ritka jómadarat köszönthetünk most a MALTR-ben, ami saját bevallása szerint semmi újat nem talált ki, csak visszavezeti a közönséget a régió hagyományos kocsmaételeihez.”

Velem szemben ez telitalálat, mivel dobogó szívügyem a téma. Ahogy többek között Csehországban, Olaszországban, Angliában kontúros kultúrája, arculata van a kocsmakajának, úgy Magyarországon sem szabad már hosszú távon beletörődnünk ebbe a tollfosztott chips-mogyi-ropi triumvirátusba többségi tényezőként. A cseh hospoda élménynek például mennyire jó koronája, amikor pár koronádért két söröd között beletesz a pincér az aurádba valami könnyű utopenecet, hermelint, stb. Persze behozták, követték már magyar határokon belül is a más nemzeti sajátságokat. Magyarországi cseh kocsmákban  egy-két kinti fogást elfogyaszthatunk és számos helyen hamburgerezhetünk sör mellé vagy sörözhetünk hamburger mellé angol pubosan, amerikásan, sőt az utóbbit unalomig. Jó, hogy van ilyen, élvezzük, éljünk vele, de ez így nem a miénk és nem elég. Alkossunk mellé sajátot is, sminkeljünk magyaros piros pozsgát hozzá!

A MALTeR is ebben a kezdeményezésben is nagyot lép. Nem kronológiai első, hiszen láttunk már szórványos foltokban tündökölni egy-két közepesen vagy egészen egyedi kocsmaétlapot a Budapest éjszakában, de ezen új helyszín buzgalmának konkrétsága és a hangsúlyozottsága, karaktere és fókusza fontos, szintlép(tet)ő versenyzővé teheti. Ezt a csatakiáltást igenis hasznos aláhúzni, keretezni, zászlóra tenni. Lássuk, hogy gondolják ezt megvalósítani!

Az egyediség ellenére a MALTeR-ben sem kizárólagosan magyar karakternek (<így nem baj), hanem egy magyar középpontú, de nagyobb sugarú össz-közép-európai mixurának taposnak útat. A környékbeli hagyományos étel-elemek inkább csak lényegi építőkockái, és nem öntőformái a végeredménynek. Révész Róbert, a hely tulajdonosa (korábbi porondja: Felni, Bp., VI. ker, Jókai utca) úgy mesélte, hogy a szakács direkt azt a feladatot kapta, hogy mindent bolondítson meg egy kicsit. Így találkozhattunk előkóstolóként olyan fejrázatóan ötletes falatokkal, mint a hurkás-lilakáposztás “rétes” (Wellington bélszín módra),

csülök-saslik, nyers zöldborsó krémmel és az istentelenül eredeti lencsés-párolt káposzta.

A külföldi csemegék eredet-hűbben érkeztek, de mivel eleve olyanok, amiknek a fellelhetősége Magyarországon egészen ritkaság, ezért senki kért volna rájuk unalmában disznózsírból sáfrányos tejszínhabot pluszban. Ilyen volt a zurek, lengyel savanykás leves krumplival, kolbásszal, főtt tojással

vagy kétféle főtt pirog (orosz töltött, eredetileg sült tészta), húsos és sajtos-spenótos. A desszertnek kínált házi lekváros nudli olyan túlvilágian finom volt, hogy én is meglepődtem, hogy nem édes szájú létemre is doromboló szervem mutálódott tőle.

És lesz még több is, ahonnét ez jött. A jövendőmondásban szerepel a sztrapacska, puliszka vagy a bécsi kocsmakajaként aposztrofált kümmel braten (köménymagos sült hasalja szalonna bécsi krumplisalátával és céklával.), stb. Szinte minden közép-európai ország leteszi a névjegyét a leendő étlapon. Zárójelben pedig könnyű sörkorcsolyák is ígérkeznek, házi barna sörös barna kenyér különféle kencékkel, mint zsidó tojás (< erre előre csorgatom a nyálamat).

A hat állásos sörcsap koncepció pedig úgy néz ki, hogy két állandó sörnek az utóbbi időben látványosan kocsmatér-hódító Hekkelberg, magyar márka adja magát a már ismert lagerével és az új Fux vörös sörével, amit csúszi könnyedséggel (4,6%) kóstolhattunk a fogások között.

Az új sörét, az atyja, Bart Dániel (referencia: folyekonykenyer.blog.hu, Főzdefeszt, Élesztő) fel is konferálta a megnyitó keretében.

Ezeken kívül változó kínálattal lesz egy IPA, még egy Ale, egy Stout és egy gyümölcsös sör a maradék csapokon.

A MALTeR élénk jelene ellenére nem lehet szótlanul elmenni az otthont adó helyiség múltja mellett sem. Az utóbbi időben még jobban gasztro- és kocsmaélettől duzzadó Akácfa utcában nem is olyan rég itt még egy teljesen más kor villanásait lehetett kilesni a kevés átlátszó üvegfelületen, ahogy a bulinegyednek elűtő kontrasztot adóan jellemzően idősebb vendégek, élő zenészekkel társalogva hagyományos ételeket dicsértek mosolyaikkal, és illendő időben búcsúztak az estétől, és kicsit talán már a világtól is, amiben felnőttek. Ez volt a Kispipa étterem, ami egykor hosszan tündökölt, majd legendás múltjába temetve önmagát, angolosan távozott a magyarosságával. Többek között arról volt híres, hogy Seress Rezső, világhírűvé lett zeneszerző és zongorista hosszú éveken keresztül itt adta elő legtöbbet, sokáig betiltott dalait, főleg a több, mint száz nyelvre lefordított tragikus városi legendájú Szomorú vasárnapot, ami az öngyilkosok himnuszaként pátoszosodott a nemzetközi köztudatba. Seress személyi kultusza, a Kispipára is kiterjedt. Sokan, köztük hírességek zarándokoltak ide, életében és utána is felkeresni az ismert dallam kulisszáiként a vendéglőt. Ez a korszak pár hónapja azonban leáldozott. Felemás gondolatok ébrednek ilyenkor, amikor a régi átadja a helyét az újnak, mégis pótolhatatlan marad. Erre a kimondatlan agymenésemre kínáltak vigaszt Révész Róbert meséje, hogy arra gondoltak, hogy vajon milyen lenne a Kispipa étterem, ha ma nyílna meg és a válaszuk az lett, hogy “hát ilyen!”. Ráadásul pont abban az életkorban vannak, mint a kispipások, amikor ők nyitották a saját konyhájukat. Ők is meglátták a fantáziát a helyszínben, és szándékosan adóznak az előd emlékének. Például megőrizték és használják a Kispipa vendégszékeit. A most még szinte üres falakra várható képek között szerepel majd a vendéglő régi névtáblája és korábbi menüje is bekeretezve.

Térjünk is ki a design-ra! Első ránézésre, bevallom, nekem rideg, indusztriális(nak inkább csak tűnő), művészesen távolságtartó benyomást adott, főleg a színei, anyagi, felületei miatt (fémláncok a pulton, nyers tégla, malteres utánérzésű szürke fal),

de elég volt egyszer körbejárni, és hagyni, hogy a felfigyelni a nem is olyan apró részletekre, mint hátul az otthonos szőnyegre, a társasági életre szólító sárga-pirosra festett utcai padra, a Felniből már ismert élő-dekoráció Muki kutyával,

és főleg a hamarosan turisták százainak fenéklenyomatát tartalmazó Instagram-várományos, minden csak nem rideg fa-trónra,

és máris haveri pacsira tartjuk a kezünket. Amit vissza is kapunk azzal, amilyen bohókás öltözetben az ott dolgozó lányok fogadnak bennünket (kantáros farmer gatya, rikító piros póló).

Ezzel akarnak plusz szint adni a helynek, és a választott névre kacsintó malter munkás életérzést is belekeverni. Szintén nagyon bohémra sikeredett a közvetlenül a közvetlen látványkonyhával felvezetett WC-világ, mind a férfi-női ajtó-emblémákkal, mind a személyes örömömmel, hogy végre valahol visszakaptam a Hopfanatic Pubbal együtt meggyászolt megskalpolt söröshordó-pissoir-t.

A pultnál is vannak érdekes részletek. A tulajék hangsúlyosan leginkább a sörcsapot tartó targoncaláncra a legbüszkébbek, én mégis a fenn lebegő dupla szárnyú ajtóról kérdeztem Robit. Elárulta, hogy egy ismerős lakásának felújításánál nyúlta őket, nem szánt nekik akkor még rendeltetést, de tudta, hogy el fog jönni az idő, amikor szerepükre találnak. Ő ebben hisz az egész hely üzemeltetésénél is, keleties nyugalommal, hogy nem kell mindig előre eltökélni, hogy mi fog történni, ezért lesz rugalmas és változó az étlap, a sörcsapi kínálat és a díszlet is. Ha ezek a szürke falak valóban otthonos képekkel telnek meg, akkor egy nagyon eredeti hibrid miliő jöhet itt létre hamarosan.

A név maga két nyelven is magyarázatot nyert. Az angolul is értő sörtudók hamar rájöhetnek, hogy eredendően a malátára (malt) építő szójátékot kaptuk arcul ütésként (mivel szigorú elvem, hogy a legrosszabb szóviccet is ki kell mondani, nekem kebelre ölelt elnevezés). A keresztszülei azért büszkék rá duplán, mert így kilóghatnak a sorból, hogy ők nem a komló után neveztek el sörjelenséget. Másrészt magyar építőipari kontextusból közelítve is tudták magyarázni a bizonyítványt: a malter összeköt, mint ahogy ők is összekötnek Malterként egy csomó mindent, újra az kocsmai ételeket és az alkoholfogyasztást, a múlt hagyományőrzését és a jelen progresszív irányait, sőt tervek szerint még az élőzenét és stand up comedy-t is a várható helyi programokban.

Ha már várható dolgokról van szó: levetítették a látványterveit egy eljövendő Seress Rezső emléktérnek, ahol szemben a sörétteremmel három felszedett parkoló sáv helyén utca teljes széltében zongora billentyű lesz a talajfestés, szemben pedig a zongorista árnyéka fog feketén felfestve falra vetülni. Elmés az ötlet, csinos a vízió. Abszolút megelégszem vele, mint első lépéssel egy olyan térhez a fiktív jövőben, amikor itt minden talaj az emberi lábé, és a felette repülő légi autó-közlekedés földi árnyékaié, és ez a kiszélesedő jelentős utca szakasz egy napernyős nyári gasztroparadicsom lehet, a tűzfal festmények ölelésében. Na de nagyot álmodás közben örüljünk annak, hogy a MALTeR így is intenzívebb, nyitottabb közös életet fog élni jobb időben az utcával, ugyanis kinyitják a nagy kirakat ablakot és az időben érkezőknek lehet szabad levegőt simogatni jó sörök és jó falatok mellett.

Facebook oldal: https://www.facebook.com/gloomycraftbeer/?fref=ts

Cím: 1071 Budapest, Akácfa utca 38.

Nyitvatartás: H-P, 15:00-01:00. Szombaton pár órával korábban nyitnak, hogy lehessen ebédelni. Vasárnap pár órával később, mert a vasárnap szomorú!

The post Közép-Európa kocsmakajái ide gyűljetek! – KOCSMANYITÁS: MALTeR Sörétterem, Budapest appeared first on Kocsmaturista.