Korábbi Pedro terasz képek (2015-2017)

A háziak inkább a borra építkeznek és a Feind folyóborok mellett balatonfüredi, Balaton-felvidéki és szekszárdi borok is helyet kaptak a lapon. Legutóbb Béla és Bandi, Káli Kövek, Figula Pincészet és Prantner Pince és Kiss Gábor. Köszönöm szépen a meghívást a finom kilépő Prantnerre. 

A röviditalkínálat is mutatós üvegcsokorba tömörül. 

Van egy kiemelt ritkaságuk is: a Seychelle-szigeteki Takamaka rum hétféle változatban. Ezt én még csak náluk szúrtam ki. Egyet ki is próbáltam ebédre és bizony ízlett!

„Pedroék” mesélték, hogy utazáson személyesen a teremtő helyszínen ismerték meg ezt a rumcsaládot és ott határozták el, hogy meghonosítják Zalaegerszeg közepén is.

Kerekre pedig koktélok zárják az itallapot is.

Zalaegerszeg belvárosa és kocsmaélete

2021-01-17 4 hozzászólás

Zalaegerszeg (szülővárosom) belvárosának kocsmatérképét igyekszem ezzel a cikkel jól használhatóvá tenni, „Zeg” központjának hangulatfestése mellett. Célom, hogyha újak vagytok a városban, akkor is a legpasszosabb

Tovább olvasom »

A Zalaegerszegi Piac környékének kocsmaélete

2021-03-30 3 hozzászólás

Zalaegerszeg bel-belvárosából északra a piac környékére érkezünk. Ez városképileg és italkulturálisan is összetett terület. Szűkebb értelmű kocsmája kevesebb van, de itt vibrál a város egyik

Tovább olvasom »

Díszpinty: a zalaegerszegi Dísz tér külön tere

2022-01-07 Nincs hozzászólás

Zalaegerszeg főterének, a Dísz térnek kifejezetten a területén egyetlen komplett vendéglátóhely található, és ez szellemes elnevezéssel a Díszpinty Gasztro Bár. Az egyik legtrendibb hely a

Tovább olvasom »

Club PopUp Underground, Zalaegerszeg: A lázadók pincéje

2022-01-26 Nincs hozzászólás

A Club PopUp Underground Zalaegerszeg belvárosának egyik legfiatalosabb közösségi tere, azok közül pedig a szememben a leglázadóbb. Személyes kedvenceim közé sorolom, mert sokoldalú az italkínálata, főműsoridőben

Tovább olvasom »

The post Pedro Étterem, Zalaegerszeg — Kívül-belül ajánlom appeared first on Kocsmaturista.

Győrben kezdtem a tudatosan odautazós, befészkelős, felfedezős kocsmaturizmusomat. Az volt a gyakorlópályám 2016 tavaszán. Azokat a kocsmalátogatásokat azóta sem írtam meg, hiszen az oldal csak pár hónappal később indult, viszont azóta is határozottan készültem vissza. Kora tavasszal egy direkt meghívás is érkezett, Gábortól a Tatooine birodalom egyik urától, de csak július-augusztust tudtam ígérni. Így viszont csak a záróbulira érkeztem meg, de ki nem hagytam volna.

A Tatooine Győr városmagjánál volt megtalálható, a modern városképet néhol ódon hangulatú sarkokkal felrázó terebélyes sétálózónában. Törzsvendég-kocsmának megfelelő kis mérete, egy légtere intimmé, közösségivé tette. Rögtön árulkodó volt, hogy milyen sokan voltak az utolsó előtti napon, (sok)mindenki ismert (sok)mindenkit, és kedélyes spanhangulat ült a levegőben. Mentek a sztorizások, csoportos bánkódás a bezárás miatt, bizakodás a folytatásban.

Csupa jó arcú, vidám figura csoportosult, nagy számban rockerek, hiszen a főúr, Gábor is ezt a stílust képviseli. A légkör laza és élénk, de kulturált. A díszletért pedig kár, tényleg bele volt téve apa-anyai. Már hordták szét a műkedvelő vendégek a nekik kijáró ereklyéket.

Szerencsére még így is nagyon sok pofás részlet mutatta meg magát. A falon gigantposzter,

keretezett plakátok,

figurák a pulton,

de még a tulajdonos kislánya is Star Wars színezőt nyüstölt zsírkrétával.

Az én személyes kedvencem – ahogy még sokaké – a WC lett, ahol a kreativitás igazán virágzott figurális utalások, humoros referenciák formájában

Nagyon indokolt volt a Tatooine, akár zarándok-célpont is lehetett volna. Nem is emlékszem, hogy valaha is találkoztam volna ennyire direkt filmes tematikájú kocsmával „pályakocsmatúrázásom” során. A Csillagok Háborúja rajongó tábora még népes. Én is erős reakciókat kaptam a Facebookos képes bejegyzésemre, személyes elbeszélésemre. Többen bánták, hogy lemaradtak. Sőt még egy-két győri lakos is, aki tőlem tudta meg, hogy volt a Tatooine és bezárt, kifejezetten sajnálta, hogy nem tudta előbb, de már nem mehet. Pedig így is egy vastag vendégkönyvet töltöttek meg rövid idő alatt.

Azt gondolom, van létjogosultsága a folytatásnak!

De akkor miért zárt be a Tatooine?

Erről Gábort kérdeztem meg:

Ketten csináltuk egy barátommal, ez egy álom volt. Ám mivel mindkettőnknek van teljes állása, fizikailag megterhelő volt a nyitva tartás, és ahogy növekedtünk egyre nehezebbé vált a beugrós pultos kérdés, a szomszéd kérdés. Ezzel rész unkaidőben nehéz volt megküzdeni. Közben pedig látszott, hogy van ránk igény, sőt nő az igény. Megmutatkozott a vendéglojalitás. Értelmiségi vendégkör alakult ki, nagy beszélgetések, társasjátékozások mentek nálunk, nem a mobilozás. Olyan miliő volt, amit ritkán lehet találni. Innen két választásunk volt: vagy komolyabbá lépünk elő vagy bezárunk és veszünk egy nagy levegőt. Itt tartunk most. A fergeteges zárás után elgondolkodtató, hogy mibe telne következő pénteken csak újra levenni a lakatot, de már nem fogjuk megtenni, viszont nagyon nincs kizárva a folytatás, sőt.

Mi folyt itt?

Nézzük meg a Tatooine-t főszolgáltatás, a kapható italok alapján is. Győrben az utóbbi években, több magyar városhoz hasonlóan erősödött a kisüzemi sörkultúra. Ráadásul Győr helyzete előnyös is, hiszen agglomerációjában 3 sörfőzde is működik, a Bors Serfőzde, a Vaskakas Sörfőzde és a 2018-as alapítású Mighty Millers Brewing Co. Gáborék közülük a Vaskakas termékeit tartották üvegben, akiknek az aktuális szortimentje ötféle sörből állt.

Ezen kívül Rothbeer fordult még elő. A jelentős szimpátiát viszont mindig az váltja ki belőlem, ha a környező főzdék söreit képviselik a helyi kocsmák. Plusz pont mindenkinek! A 0,33-as üvegek 790 Ft-ért futottak, ami a mai piacon kedvező kisüzemi sör ár.

A nagyüzemi kínálatot a szintén közeli koordinátájú Heineken / Soproni szortiment három csapja és üvegesei adták, belvároshoz képest barátságos áron már 450 Ft/ korsótól felfelé. Egy szimpatikus italprofil mutatkozott meg, balatonfelvidéki, mátravidéki (Tibi atya) borokkal, sőt házi koktélokkal, felturbózott sörökkel („Big Yoda” – sörszörp Soproni IPÁ-val, ami a kék Pölöskei málnasziruptól zöld lett).  

A másik népszerű kombót, a Tatooine pálinkafröccsöt én is kóstoltam és amilyen ijesztő volt a színe és a neve, olyan jó volt az íze. Az eredeti Gusto Irsai Olivér pálinkából készült, de a búcsúbuli kiárusítás hullámának tetején az már nem volt készleten, így vendégek közt elvileg különösen népszerű Buti Pálinka vadszilvájával kaptam, de nagyon megtalált.

Közben kocsmakorcsolyának sós, pörkölt malátát rágcsáltunk, de érdeklődtem, hogy aktív idejükben direkt magyaros vonalként „kézműves” fasirtos és rántott húsos szendvicseket is tartottak. Posztumusz már értelmetlen reklámozni egy kocsma-étlapot, de én azért is biztatom azokat, akiknél még mindig nincs kaja vagy akik most nyitnak, hogy tessék példát venni!

Folytassa Tatooine!

Szóval összességében megjelenés, egyediség, közönség és italválaszték tekintetében is egy szimpatikus kocsma zárta idejekorán kapuit, olyan, ami Győrnek további kocsmavilági ikonja, zarándokhelye lehetett volna. A folytatás gondolatával ugye – nagyobban és kicsit másképp – kacérkodik Gábor, de én még nem mernék erre mérget venni, de erre szavazni viszont egyértelműen akarok. Az azért ad egy kis biztatást, hogy Gábor az utolsó fotóra nem úgy állt a pultja mögé, mint egy kiégett, örökre megfáradt, leköszönő versenyző, hanem úgy mint egy király, aki még egyszer utoljára elfoglalja ezt a trónját.

Mindenképp hírt adok, ha ennek újból lesz foganatja.

Bónusz, hogy sikerült megismerkedni az utca másik kocsmájának, az első körben is feltérképezett Bástya vendéglőnek az egyik pultosával a kreatív, progresszív Katával, aki korábban a Tatooine-ban dolgozott. Zárás után át is mentünk a Bástyába, de az már egy másik mese. Olvasható lesz a Kocsmaturistán hamarosan Győr eddigi összefoglalója. Ide is belinkelem, amint kész. Nézzetek majd vissza a linkért pár hét múlva!

Nagy térképen a Tatooine Drink Bar is:

Ha budapesti, magyarországi és európai kocsmatúrával egybekötött városfelfedezések, kocsmaélet és kocsmakultúra beszámolóit olvasnátok rendszeresen, akkor a Kocsmaturista Facebook oldala itt követhető: www.facebook.com/kocsmaturista

A kapcsolódó Facebook csoporthoz itt lehet csatlakozni: www.facebook.com/groups/kocsmaturista

Folyamatosan várom az ötleteket, javaslatokat a meglátogatásra érdemes kocsmákról, izgalmas kocsmaélettel rendelkező városokról, környékekről vagy arról, hogy ti miről olvasnátok szívesen! Írjatok a kocsmaturista@kocsmaturista.hu-ra.

Egy korábbi, még szomorúbb írásom Győrből:

Krisztina emlékére – Utazás Győrbe

Egyéb kocsmamementók a Kocsmaturistán:

Mondok egy imát a derék Papucsért! (Pécs)

Kettős kocsmagyász Egerben? Viszlát Putyi kocsmája és Zöld Pecsét!

Egy kertvárosi kocsma búcsúja – Piros Hetes Söröző, Borozó – Budapest, 14. kerület

The post Egy messzi-messzi kocsma emlékére – Tatooine, Győr appeared first on Kocsmaturista.

FIGYELEM: Ez egy DINAMIKUS BEJEGYZÉS, FOLYAMATOSAN FRISSÜL, MÍG EL NEM ÉRJÜK A 23 KOCSMÁT! A bejegyzés egy olvasásra egészen hosszú, de kezeljétek úgy, mint egy Wikipedia szócikket és lapozzatok oda, ami érdekes. Igyekeztem jól tagolni.

Szegedi városélmény

(A városképeket messze a teljesség igénye nélkül válogattam)

Szeged Magyarország harmadik legnépesebb városa, növekvő lakosságszámmal:

Szeged egyetemi város is:

Történelmi város is:

Átfolyik rajta a Tisza, két folyóparton terül el. Van két városi hídja.

Tele van szép és nagy városi terekkel a és változatos városképű körzetekkel és lenyűgöző épületekkel:

Mindezek sok urbanista jósághoz kiváló alapot jelentenek, de építkezni is tudni kell rájuk. Nos, a szegedi kocsmaélet tudott:

A szegedi kocsmaélet

– Sok szegedi kocsma van, büszkén sok. A szegediek és a valaha Szegeden tanultak gyakran kihúzzák magukat és mosolyognak, ha a kocsmáikról vagy azok emlékéről van szó. Akadnak neves, emblematikus szegedi kocsmatúrák is. (Ilyeneket hallottam, hogy „villamostúra”, „sárga túra”)

– Sokféle kocsma van: diákkocsmák, művészkocsmák, modern kisüzemi sörözők, retrókocsmák, lomkocsmák, és még a kiesőbb városrészeken is sikerült kincseket találni.

– A „kisvendéglátás” egyéb ágai is tolakodnak. Az eddig megismert magyarországi városokénál nagyobb a választék újhullámos helyekből: kis kávézók, reggelizők, hamburgerezők, egyéb street food. Végre élő példát láttam Magyarországon arra, hogy egy városban, ami nem Budapest, a városlakók össze tudják mérni a különböző élményeiket és újdonságokat tudnak ajánlani egymásnak, mert van miből. Örülök, hogy egy ilyen gyakran „vízfejűnek” bélyegezett országban ez valahol már nem megy csodaszámba, hanem természetes.

 – Szeged kocsmáinak volt még egy jellegzetessége, amit a helyiek talán alapvetőként kezelnek. Az átlagnál sokkal több a kocsmai falfestmény. Néha összetett koncepciókkal és izgalmas megjelenéssel lehet találkozni, de az egyszerűbb kocsmákban is nagy arányban jellemezte egy legalább egyszerűbb fali grafika.

– Sok kellemes szegedi kocsma is nyit viszonylag korán, már akár 9:00-kor (Nyugi Kert, Vár Söröző, Pivo Vár)

– Az átlagos italok és egyéb kocsmai fogások (kávé, szendvics) szempontjából a budapestiekhez képest sok jó kocsmában jelentősen alacsonyabbak az árak, miközben maguk a kocsmaélmények viszont hozzák a szintet.

– A szegedi sörhelyzet is kifejezetten szimpatikus: A 2018 januári állás szerint öt jellemzően kisüzemi sörözőt tartanak számon, ami Magyarországon máshol példátlan, de szórványosan más kocsmákban is lehet kisüzemi sörökre bukkanni, legmeglepőbben például a „diákkocsma soron” a Nyugi Gardenben hirtelen támadó menő HopTop sörökkel. A közeli Zsombón készülő Häfen márkával több állomáson is összefutottam (Fülig Jimmyben, Pivo Várban). Ők inkább a klasszikusabb vonalat képviselik, de van meglepő bambergi füstös sör is a palettájukon. A vöröset én szívesen ajánlom tőlük. Szegednek amúgy saját főzdéje is van, a Szögedi Sörfőzde, de az inkább a üzleteket lát el retró sörökkel petpalackos kiszerelésben. Kocsmai szinten, a Szent István téri Csomi Kocsma köthető össze velük, ahova eddig csak belesni sikerült időzítés okán, pedig szimpatikus volt. Épp kártyáztak.

– Egyéb sajátossága Szegednek a tudtommal jelenleg országosan is egyedülálló italspecifikus egysége, a Zöld Tündér Abszint Bár.

– Borokat tolakodó mennyiségben csak az A.platzban sikerült tetten érnem (26 féle), és a Nemegri bezárása után látni, hallani sem lehetett hangsúlyos borozót, se régivágásút, se újhullámost.

Ezek mellett maga a kocsmatúra is legendás volt, szuper példája a közösségi kocsmázásnak, ami új embereket is összehozott és végig nagyszerű hangulatban telt, sok poénnal, nevetéssel, gondolatcserével, rácsodálkozással és élménnyel. Köszönöm Jánosnak a Villányi Gergő barátomon (blogja: http://digitalispszichologia.hu/) keresztüli meghívást és azt, hogy fogadta még részemről egyik legrendszeresebb útitársamat Timit és közös barátunkat, Écit is, aki egyúttal Eztettem bloggere.

A túrán vendégeskedtünk Bába Ákosnál, többszörösen díjnyertes házi sörfőzőnél is, aki nem volt rest kinyitni nekünk a hűtőjét. (Erről is írok még). Itt megismerkedtem egy kollégával, a Szűretlen sörblog részéről, Sárközy Andrással. Párjával ők is velünk tartottak két állomáson.

Szeged kocsmái

A hat nap alatt Szegeden mennyiségileg is szép 23 darab kocsmahelyiséget sikerült bejárni. Lássuk, kategóriákra bontva, hogy mivel találkoztam! A részekből talán összeáll, hogy miért szerettem annyira.

A kategóriák persze nem kizárólagosak, csak iránymutatóak. Tűröm velük a vitatkozást, hiszen még én is tudnék vitatkozni magammal. Mivel 23 kocsmáról lesz szó egyetlen írásban, így most elsőre mindegyikről rövidebben szólok az átlagnál, de későbbi leválogatásokban visszatérhetnek részletesebben is.

Szegedi diákkocsmák

Diákkocsmának leginkább azokat soroltam be, amik a jelenkori diákság körében népszerűek, és többségében diákokat találtunk ott, de a közönség sehol nem volt szigorúan homogén, és persze szépen mutatkoztak olyanok ívóhelyiségek is, amik a visszajáró „véndiákok” hódolatát is minduntalan élvezik. Ugyanakkor azokat válogattam ide, amik valamennyire a mai diákság igényéhez korszerűsítettek és fiatalosak.

Vár Söröző (1) – Modernizált kocsmavár

Az első szegedi kocsmám volt, a Tisza part és a Belvárosi híd közelében. Érékezésemkor it találkoztunk Jánossal. Nevét a postacím szerinti Vár utcáról, közvetve pedig az egykor errefelé terebélyesedő Szegedi várról kapta. A korábban „vérretró” mivoltáról nevezetes söröző legújabb felújítását a régi ismerői mind jelentős történelmi fordulatként kezelik, a mesélő ízlése szerint narrálva. Ma finomra csiszoltságával és domináns szürke színeivel első blikkre ingerszegénynek tűnt, mint egy vártömlöcben tengődős filmjelenet, de a belsőbb teremben itt is üde falfestmények vártak, profilba vágó témában:

Nekem visszatérős hely is lett, mert a pult közelében volt egy jó kis konnektoros asztal, így többször mentem ide munkálkodni. Gyanús is lettem az egyik diáknak, hogy ki lehetek és mit csinálok ott. Pedig nem csak diákok fordultak meg itt, hanem sokféle népek…

Alap, de kerek italválasztékkal, fiatal személyzettel és visszafogott árakkal vár a Vár központi helyen. Alapozó kocsmának, gazdaságosan italozni és gazdaságos fogyasztás mellett innen dolgozni is ajánlom. Illetve ha már korán nyitó, de még későn is nyitva tartó helyet kerestek:

Nyitvatartás: 9:00-2:00, pénteken: 9:00-3:00, szombat-vasárnap: 11:00-2:00

Pivo Vár (2) – Az örök diákkocsma

Még egy vár, de ennek neve már szójáték, a szinte/talán pánszláv „sörfőzde” (Pivovar) szóra építve. A belvárosi Vitéz utca / Ady tér négy kocsmás kínálatában sorakozik. Ügyesen komponált, jó értelműen kocsmázós kocsma sok faanyaggal, félhomállyal, és ezeket feldobó színes retróreklámokkal, falfestményekkel.

Összhangban él a múltjával és a jelenével. Azt éreztem a levegőben, hogy boldogok az emberek, hogy épp itt vannak. Közös kincse sokféle vendégének. Régi diákok nosztalgiakocsmája is egyben. Örökérvényűként őrzi a kilencvenes évek végének kocsmastílusát, és mégis friss, mégis mai. Télen inkább benn telt meg, de színes kerti bútoros udvarral is fel vannak fegyverkezve. Rendszeres a jövés-menés, sok a történés, sűrűek és vidámak a kortyok.

Ráadásul az árak is diákbarátok. Hamarosan pedig a konyhát is újra nyitják.

Ajánlom hangulatvadászoknak és környékbeli sörökkel szívesen kísérletezőknek is.

Nyitva: Hétfő-Péntek: 8:00-24:00, Szombat: 12:00-24:00, Vasárnap: 17:00-22:00

Nyugi kert (3) – A szegedi visszhang 

Egy ikon, egy legenda a városban. Ez a szegedi visszhang! Akár városrész is lehetne, annyit emlegetik. A Pivo Vár szomszédjában 1998 óta létezik Nyugiként, 2012-es újraindítással! Már nagyon másképp fest, mint 2011-ben, amikor először jártam itt, még előtte mindennek. Egykor állítólag lovarda volt. Ma friss és menő! Akár Berlin egyik bohémnegyedében vagy a londoni fenekestől felfordult Camden Town-ban is is illene és ott is kiemelendő kocsma lenne. Ez (talán valaha először leírt szó jön:) a „legfalfestményesebb” minden szegedi kocsma közül.

Itt lehetne akár fordítva is, lehetne a kocsma a falfestmény univerzum dísze, ahonnét a síkidom vízi hősök bámulnák a térbeli ívókat, a rózsaszín szoknyás lányokat és a pultnál vízszintes libasorban várakozó vagy a bejövés után rögtön újra kivonuló cigizős bandákat, és ezt az egészet tömeget, aki úgy ül meg a Nyugiban, mintha meccsen vagy moziban ülnének össze: a főprogram kedvéért. A Nyugi főprogram. És sugározza, amit a neve sugall: érzed, hogy nyugi van.

Gyakorlati különlegessége a méretes udvar, a külön kajapult és a kapcsolódó szabaduló szoba. Az árak normálisak, a kajapulté töredéke egy budapesti hasonlónak. Italválasztékukból ajánlom az üveges HopTop söröket.

Ajánlom mindenkinek mindenért, Szegedért, a vizuális élményért, a katyvaszos hangulategyvelegéért

Nyitva tartás: Hétfő-Péntek 9:00-01:00, Szombat 12:00-2:00, Vasárnap: 16:00-24:00

A.platz (4) – A színes mindenes

Futó, a többiektől szinte kizsarolt kocsmalátogatás volt a Pivo Vár és a Nyugi Kert során két célkocsma között, mert ígéretes volt, vonzó és érdekes. Közegélmény alapján vadabbnak, nyersebbnek, mint az előző két állomást. Diákok kedvencének hírlik ez is, de itt azon szombat éjjelen látványosan idősebb volt az átlag korosztály és hangosabbak, mozgékonyabbak és ittasabbak is voltak az akkori vendégek. A két szintes A.plaz amúgy nagyon pofás, figyelemfelkeltő, sok az érdekes, ízléses részlettel. Látszik, hogy gondozzák és haladnak a korral. Jelen formáját kb. három évesnek mondták. Van benne ötlet és őrület.

A sokarcúság sugallatával szimpatikus. És miközben átélted a szombati esti láztól hepajosabb, ricsajosabb valójában, simán bele tudod látni azt is, ahogy egy hétköznap délután teáskanálban visznek mosolyogva extra parmezánt kérésre egy „cézársalira” a szomszéd asztalhoz.

Ajánlom figyelni a díszlet kreatív részleteire, például a fiókos fal és a dohányzó asztalnak használt üveglappal fedett kád tartalma.

Extrája, hogy 26 féle borra büszke. Csomagolt sulibüfé szendvics is kapható volt a pulton még szombat éjjel is.

Nyitva tartás: Hétfő-Csütörötök 9:00-24:00, Péntek: 9:00-2:00, Szombat 11:00-2:00, Vasárnap: Zárva

Törpe – (5) Falra hányt csudavilág

Biztos nem mindig ilyen csendes, mint szombati zárás előtt. „Falfestményesség” (<kicsinálom ezt a szót) szempontjából a legnagyobb kihívója a Nyuginak. Kiállításlátogatóként vesztem el a falak tartalmában. A bohókás zűrzavar terült szét a falakon. Milyen jó, hogy valakik egyszer úgy döntöttek, hogy kocsmafalon osztják meg mindezt a nagyérdeművel. A WC is külön univerzum ebből a szempontból.

Egyéb berendezések is kreativitást képviseltek, például raklap bútorok, iskolai tornatermes bukfencmatracokkal.

Végül mégis úgy értékeltem, hogy csak félig voltam a Törpében, mert azt hallottam, hogy a Törpének a tetejére is kell menni és onnét látni be a kivilágított várost és a tornyokat.

Üdítően vidám és látványos, belvárosi, jó árfekvésű kocsmaként ajánlom! 

Nyitva tartásról még várom az infót.

Szegedi retró(bb) kocsmák

Az idegyűjtött kocsmák semmiképp sem mesterségesen retrósítottak, hanem egyszerűen régebbi kocsmastílust képviselnek. Nem egyforma mértékben retrók, tehát a kategórizálásással nem célom őket egy kalap(om) alá venni.

Vakegér Söröző (6) – Az újszegedi lakótelep főkocsmája

Mivel első éjjeli szállásadóim Újszegeden laktak (örök hála Helga és Zsolt, itt ért a reggel és itt kerestem magamnak kocsmát, ahol eltöltsem a nap dolgos részét. Újszeged a Tiszának a nem annyira óvárosi / belvárosi partján van, és Belvárosi hídon átérve gyorsan lakótelepet érünk. Ennek a fő-kocsmájában, a Vakegérben kétszer is hosszú órákat munkálkodtam, és az így átélt élmények jól kiegészítették az első benyomásokat.

A Vakegeret figurálisan is kötelezi a név, a Disneys Hamupipőke egéralakjaira épít. Kirakatmatricákban is jelen van. Ez fiatalítja a kocsmát, de amúgy is humorosan kommunikál önmagáról: Vakegér Tudakozó, Falatozó – Az utcai büféablaknál pedig Vakegér MekDonáldcnak is becézi magát.

A Vakegér nagyobb merítésből koncentrálja társadalmat, mint elsőre gondolnánk. Ennek egyik fő oka lehet, hogy szimbiózisban él a szomszédos falatozó részleggel, ami kiadóablakot működtet a kocsma irányába is, és a kocsmatérben is elfogyaszthatod a hamit. Így a főleg nyugdíjas törzsvendégeken kívül akár egy anya is beül a kislányával két bögre teára és hasábburgonyára, de üzletemberek megfordulnak itt, külföldre költözött szegedi barátok együtt nosztalgiázni ugyanúgy.

Kiemelem róla, hogy példásan tisztán tartott kocsma.

Ajánlom a régi hangulatok kedvelőinek, a vegyes társadalmi képkockák híveinek és azoknak, akik kantinfalatokat szívesen esznek kocsmában.

Nyitva tartás: Mindennap 6:00-22:00

Gól Eszpresszó – (7) Felsővárosi sportivó

A felsővárosi Gól Presszó a belvárostól fél óra sétára csak a ráadás volt az egyik éjjel János rezidenciájához közel, míg bevártam a többieket.

A nevét a szomszédos SZEOL (szegedi focicsapat) pályának köszönheti az Etelka sori Sportcsarnok mellett, de mivel folyó közelben is van, hosszabban elnyújtott Tisza parti séta után is lehet itt feltöltő „energiaitalt” fogyasztani, biliárdozni. Egyéb okokból elsőre nem kvalifikált célforgalmi állomásként. Dicséretére legyen mondva, hogy zárás előtti hajnali percekben is nagyon nagy élet zajlott, és a távozásom utolsó pillanatáig jöttek új vendégek. Érkeztek idősek és fiatalok is, nyughatatlan éjszakai lelkek. Az otthoni ruhás vendégektől a rockeren át a bulira kiöltözött fiatal lányokig mindenféle ember volt. Az utolsó képkocka, amit még elcsíptem távozáskor az volt, hogy egy vékony lány beült egy kétszer terebélyesebb másik lány ölébe szemből és tekeregni kezdett. Ezen kívül volt perec és viszonylagosan alacsony árak.

Környékbeli vegyülősöknek és éjszakázónak, Tisza parton hosszút lépő kirándulóknak, focidrukker alapozóknak, barátságosan vad közösségi kocsmák kedvelőinek is ajánlom.

Rolling Stones  (8) – Megbúvó éjfélező 

A Rolling Stones kocsmalátogatást meglepetésként kaptam Jánostól vasárnap estére. Azt hittem, hogy már csak hazafelé tartunk a Szamosból, de az oktalannak tűnő kerülőút egyszer csak kocsmába torkollott. A Rolling Stones is felsővárosi kocsma. Talán az első  szegedi válogatás legkevésbé kirívó kocsmája. A pultos lány sem tudott sokat mesélni róla, és így vasárnap éjnek évadján magában is hallgatag volt azon kívül, hogy kincset ér, hogy vasárnap is éjfélig nyitva van ezen a környéken. Amúgy egészen bensőséges volt és rendben is tartották. Volt két belső terme akár kényelmesnek tűnő kanapékkal, (télire fóliastáras) nagy terasz, néhány sok kocsmából ismert fali retrókép és néhány számomra ismeretlen is.

Dreher sörkínálat, télen forralt bor, csócsó, darts és melegszendvics. Vasárnap este inkább kisebb társaságok tömörültek, de megfordult egy melegszendvics-Dreher Bak kombót TV előtt vacsorázó egyedülálló középkorú férfi is. Plusz pont, hogy beengedtek minket „kiskutyával.”

Felsővárosi éjfélig kocsmázáshoz ajánlom, nyáron környékbeli teraszos kocsmának is.

Nyitvatartás: Hétfő-Csütörtök: 10:00-24:00, Péntek-Szombat: 10:00-02:00, Vasárnap: 12:00-24:00

Róluk találtam egy websétát is a neten: https://data.webseta.hu/r152137/vendegter_9/861,59/16,19/100,00/

Mignon  (9) – Egy cukrászda második élete

A város egyik legrettegettebb kocsmájaként utaltak rá többen is, de egy véletlenszerű látogatásból nem találtam benne semmi ijesztőt vagy rendkívülit. Nagyon belvárosi is, hiszen az Anna fürdő a Széchenyi tér közelében található. Kintről színes, nagy színes betűkkel hívja fel magára a figyelmet. A betűk jópofán mignon / muffin papírban ülnek. Az először meglátott vendégek pedig fedett teraszon ülhettek. A benti élet alapján hangulatában is színes kocsma, sokáig zsongó élettel. Épp egy szülinapi buli is volt hétfő éjjel.

Mi pultnál ülve nagymenüztünk, és hiába nem nagymenőn (felezett Soproni Démon, kicsi Unicum / pálinka és két víz), a bárszék szomszédunk jó arc volt velünk. A Mignon normál áras, de nem az  „occsókocsma” típus. Nekem ekkora már pont nagyon hiányzott egy ilyen pezsgő, vegyülős közösségi hely a példásan dizájnos, de felparcelázott, ültetési rendes éttermi felé mutató világa után.

Közösségi, bandázós, laza kocsmák kedvelőinek ajánlom, azoknak akik bírják a nagyobb zűrzavart és a sok történést a térben.

Nyitva tartás: Hétfő-Péntek: 11:00-1:00, Szombat: 18:00-2:00, Vasárnap: 11:00-1:00

Fülig Jimmy Pub (10) – Fülig jókedv hajnalig

A másik „rettegett kocsma”, amitől inkább óvtak, de eredménytelenül. Ide egyedül mentem és kifejezetten jófej és barátkozós emberek sorozatával találkoztam. A régi híre talán már a múlté. A pultnál egymást váltó vendégek mindegyike beszédes és kedves volt, főleg a jó humorú színes hajú pultos leány. A kocsma küllemére sem volt panaszom: barátságos, boxos, lambériás, bőr-sarokülővel, boltívvel, egy akkor fedett terasszal, némely asztalon abrosszal. Voltak kocsmakaják is, pl. zsíros kenyér, pattogatott kukorica és a Lepény. Itt is csapoltak zsomlyói Häfen sört és helyi italspeckókat kínáltak, amiből a legtöbb biztatást kapott Isten nyilát rendre meg is kóstoltam. Végül két szerb sráccal találkoztam és beszélgettem, akik nem rég költöztek Szegedre. Örültünk egymás ívótársaságának.Ráadásul egyike Szeged legtovább nyitva tartó kocsmáinak és még bőven jól megközelíthető ponton, a József Attila sugárúton.

Nyitva tartás: Hétfő-Péntek: 15:30-3:00, Szombat-Vasárnap: 16:00-3:00

Szegedi kisüzemi sörözők

Szeged kocsmavilága mellett egyik legerősebb érv, hogy mennyire elöljárónak a szegediek kisüzemi sörözők tekintetében országos szinten. Öt darab így kategorizálható egységről sikerült tudomást szerezni, négybe meg is fordulni. Ezek kínálatban naprakészek és szerteágazóak, stílusuk modern, megjelenésük menő, karakteresek és igényesek is. Nagy arányban minőségi, változatos kajából is büszkén van mit felmutatniuk. Látszik, hogy szeretik a fiatalok, középkorúak, ránézésre inkább a jobb módúak. Sokan elegánsabban öltözve is járnak ezekbe, és sokkal nagyobb a nők aránya, akik önkéntelenül reprezentálják, hogy mennyire lehet sikkes ital a mai sör a megfelelő kezekben. Mégsem lesz olyan formális és távolságtartó, mint egy étterem. Félút az étterem és egy egyszerű kocsma között. Egyre jobban meggyőződésem, hogy több szemszögből korunk kávéháza a kisüzemi söröző. Kellenek az ilyen minőségi evő-ivók a kerek egész részeként. Fontos színvonalfelhúzó alapok Szegeden is.

Maláta Kézműves Sör- és Grillkert (11) – Menő múzeumi sörkantin

A legmodernebb szegedi kocsmák egyike 2014 óta. A műemlékjellegű, látványos Fekete Házban található a belvárosban, a Móra Ferenc Múzeummal közös épületben! Nyáron valóban a sör- és grillkertje a lelke, de már télire is nagyon szépen bekuckóztak egy képzőművész szárnyaló képzelete segítségével.

A fennkölt, elegáns alapokon nyugvó, de őrült részleteket rejtő, színes berendezés mégis barátságos, stílusos, de nem giccses. A disznó visszatérő elem. A Maláta udvara külön világ, ami januárban is megsúgta, hogy milyen hangulatos lehet nyáron. A sörök mellett valóban jelentős velejárója a helynek a kaja. Nem is csodálkoztam, hogy szinte minden vendég eszik is valamit. Igényesen tálalt, emberes fogások jönnek asztalhoz. A sörválaszték pedig halad a korral és ritkaságok és prémium termékek is kaphatóak voltak.

Az árak budapesti hasonló színvonalú sörözőkhöz képest mérsékeltebbnek tűntek.

Ajánlom a minőségi bisztró- és utcakaják és a naprakész, választékos kisüzemi sörök szimultán kedvelőinek. Azoknak is, akik elegánsabb helyen szeretnek inni. Randihelynek is alkalmas. 

Nyitva tartása: Hétfő-Csütörtök: 14:00-23:00, Péntek: 14:00-1:00, Szombat 12:00-1:00, Vasárnap 12:00-23:00

Sörök háza (12) – Üvegezni ér

Ez alapvetően egy sörbolt a belváros közepén két szinten, nagy választékkal, külföldi és magyar sörökből is. A jól kiépített helyben fogyasztási opció teszi kocsmává is. A felső szinten jó hangulatban lehet sörözni. Több akár társasági asztal kínálkozik. A díszlet szigorúan tematikus, sörplakátokból és egyéb falra való marketing anyagokból áll, őrizve az áhítatos kapcsolatot az italfajta és a fogyasztó között. Ezzel együtt ez a leglazább, legsportosabb, legférfiasabb a kipróbált új hullámos sörözők közül.

Inkább a példás választékért érdemes céltudatosan felkeresni, nem spórolással spekulálva, mert diszkontárakra (január alapján) nem számíthatunk. A többieknél nem drágább, de nem is feltűnően olcsóbb csak azért, mert főleg kereskedés. Ha pedig fel akarnál töltődni a sörkör előtt, kávé is kapható!

Nyitva tartás: Hétfő-Szerda: 10:00-21:00 Csütörtök: 10:00-23:00 Péntek-Szombat: 10:00-01:00

Cirmi Kézműves Gasztrokocsma (13) – Büdös macska, büdös macska, mivel itatsz te minket?

A Szegedi Nagy Áruház mögött található a Tisza Lajos körúton, és a környék egyik gasztronómiai éke lett az utóbbi három évben. Sokan ismerik, szeretik, éltetik. Ez az üzlethelyiség korábban átkozott volt a rossz és jó nyelvek szerint is, amíg be nem tette a lábát a macska. A vicces név mögött egy nagyon mutatós, nagyon mai gasztrokocsma van, aminek név-hű sztársöre, a Tropical Kitty, IPA ami az Ország Sörtesztjén legutóbb szakmai zsűri által választott ország söre lett. (A Zentus Craft Beer sörfőzde és Ábrahám Máté – ex Horizont – sörfőző közös alkotása.) Valóban kóstolásra érdemes zarándokelixír. Ritkán van tartalma a szókapcsolatnak, hogy a ház söre. Itt van! Amúgy hat csapról folynak változó sörök. A Reketye Brewing Co. márka jelenléte intenzív. 

A beltér két látványos teremből áll, sok elmacskásodott részlettel. Nyáron van hátsó terasz is, amiből januárban csak kivilágítatlan sanda pillantások jutottak, a kinn cigizők füstjén keresztül. A télidei kedvenc elemem az utazóbőröndökből összerakott álló fal, illetve a kinyitott könyvek kollázsán a rajzok (bicikli, agancs, stb.)

Legendás kajájuk a thai leves, amit vissza is tértünk megkóstolni. Az egyik Thaiföldön jártas kolléga kérésére került menüre. Az étkezés itt is alap (hamburger az egyik főprofil, de összetett bisztró menü van). Több barátnő duót láttam itt vacsorázni és hozzá nőiesen sörözni. Sok a női vendég. A női sörforradalom az ilyen helyeken történik.  A Cirmi elnevezés is állítólag az üzemeltető pár hölgytagjának beceneve után jött.

Nyitva tartás: Vasárnap-Csütörtök: 12:00-23:00, Péntek-Szombat: 12:00-1:00

Napfény Műterem (14) –

A fő-főtér (Széchenyi tér) egyik peremén található, szintén egy vendéglátással többször próbált helyiségben (pl. Popper Mór Mulatója lomkocsma). Egy legendás, műemlékvédettség alatt álló társasházban talált rá színterére. Egykor valóban napfényműterem működött az átriumában. Ha más sem lenne magabiztos ezt a kifejezést illetően: a régi fotográfiában egy olyan technikai helyszín, ahol sok természetes fényt tudtak koncentrálni a megfelelő szögből a profi képek elkészítéséhez.

Ez a helyiség a mai Napfény Műterem része, egy méretes, látványos beltér bónuszaként. Ez a gasztrosöröző gyakorlatilag a Maláta második felvonása, annak a sikerreceptjére alapozva, ugyanattól az üzemeltetőtől, Csongortól. Csak még nagyobb a választék, a tér, és ha lehet még a Maláta szépségénél is szebb. Folyamatosan ingerli a nézelődőt sok növénnyel, sok színnel, de mégis egy kiegyensúlyozott, visszafogott alapra rászórva mindezt. A részletekre figyelő vendégeket akár a félreeső őrült tereptárgyak és dekorációk is jutalmazzák, pl. a pulton vagy a WC falán.

Nyáron a fedetlen belső udvarában pedig mesés terasz működik. Egy júniusi átutazáskor kipróbáltam. Mivel különböző árszínvonalú söröket kínálnak, az átlagos kisüzemi sör árfolyam alatt is ki lehet jönni, de sok budapesti hasonló színvonalú helyhez képest is jelentősen olcsóbb. Az üveges sörválasztékból és borból is izmosak. A sokféle divatos kocsmakaja (gourmet burger, tépett disznó szendvics, stb.) közül én a legkisebbért külön is emelem kalapjaimat: a finom sörperec meglétéért. Fontos és követendő, hogy az egyszerű sörkorcsolya szint is képviselve van.

Nyitva: Hétfő-Csütörtök: 14:00-23:00, Péntek: 14:00-1:00, Szombat: 12:00-1:00, Vasárnap: 12:00-23:00

További szegedi kocsmákért nézz vissza később! A bejegyzés addig folytatódik és frissül, míg el nem érjük a 23 szegedi kocsmát.

Köszönöm minden közreműködőnek a Szegedi élményt:

Jánosnak és Masenyka kutyának vendéglátást és a sok közös kocsmalátogatást, a titkos és meglepetés kocsmákba vezetést és az oktatást abszint kultúrából. 

Helgának és Zsoltnak, és szobatársamnak, Nala macskának a vendéglátást, és azt hogy végül csak eljöttek a Napfény Műterembe. Sok boldogságot az esküvő után!

Timinek, Écinek és Gergőnek a társaságot a túrához.

Bába Ákos, sztár-házi sörfőzőnek a vendégségeget és a kerekasztal sörkóstolót! (erről is mutatok majd képet) 

Ha budapesti, magyarországi és európai kocsmatúrával egybekötött városfelfedezések, kocsmaélet és kocsmakultúra beszámolóit olvasnátok rendszeresen, akkor a Kocsmaturista Facebook oldala itt követhető: www.facebook.com/kocsmaturista

A kapcsolódó Facebook csoporthoz itt lehet csatlakozni: www.facebook.com/groups/kocsmaturista

Folyamatosan várom az ötleteket, javaslatokat a meglátogatásra érdemes kocsmákról, izgalmas kocsmaélettel rendelkező városokról, környékekről vagy arról, hogy ti miről olvasnátok szívesen! Írjatok a kocsmaturista@kocsmaturista.hu-ra.

 TÉRKÉPEN AZ EDDIGI SZEGEDI KOCSMÁK IS:

Médiaajánló: Van valaki, aki nálam sokkal több szegedi kocsmát járt már be, az ő blogja itt található Szegedi Kocsmák néven:

https://szegedikocsmak.blog.hu/

Egyéb városi kocsmaélet bemutatók a Kocsmaturistán:

Miskolc és kocsmái első látásra – Cáfolat az ítéletekre?

Pécs 20 kocsma után (A 13.-20. látogatás beszámolóival)

SZÉKESFEHÉRVÁR és kocsmái ELSŐ LÁTÁSRA

The post Szeged 23 kocsma után – A napfény városa egy kocsmakincstár appeared first on Kocsmaturista.

Kezdetnek máris magyarázom a bizonyítványomat, mert én sem vagyok híve, hogy feltétlenül Budapesthez kelljen méregetni más városokat. Itt a speciális kapcsolódásuk erősíti meg ezt a fókuszt is. A 28.000 fő népességű Budaörsöt 2018 januárjában mentem abszolút kezdőként felfedezni, miután 12 év budapesti tapasztalattal is sikerült egészen kihagyni.

A budapesti Budaörsi út egyszer csak budaörsi Budapesti útban folytatódik, lépsz egyet és rögvest másik városban vagy.

Valóban hosszan nyúlik el és kanyargó főútja mentén látható a budaörsi karakternek talán a lényege:

A régi egy szintes házak, az véletlenszerű alakú, méretű és korú üzlet- és irodaházak, és háttérnek a hivalkodó magas paneltömbök sarokpontozzák a közegélményt. Nekem meghatározó atmoszféra-koncentrátuma volt Budaörsnek végigbámulni az ablakból a központba szaladó buszutat, de sajnos erről nem tudok képet mutatni és a neten sem találtam ezt hűen tükrözőt fotót. A kíváncsiaknak érdemes átélni, megfigyelni, mert éles váltás Budapesthez képest. Az én szememben sajátos az imázsa!

Ezután nem kellett sok és belevettem magamat a budaörsi kocsmák felfedezésébe.

1- Imi faloda – Imi fal oda, de már nem fal ide

 #sportfogadós #törzsvendégkocsma

Az Imi faloda már csak nevében őrzi egykori étkeztetős jellegét. Manapság akár a lovisok védőszentjének is dedikálhatták volna.

Nemzetközi szintű lóversenyfogadási szentély, de egyelőre nincs tudomásunk ily rendeltetésű Szent Imiről.

A TV is fontos szereplőnek tűnt a térben, pedig különösen beszélgetős társasággal találkoztam.

Ráadásul tapasztaltak az egyik kedvenc Kocsmaturista városomban, Bolognában (CIKK) mivel van ott rokonuk, a kevésbé szabvány-turista részeket is ismerték, sőt további tippeket adtak.

Sokat kérdeztek a küldetésemről és próbálták a motivációmat is megfejteni, amit ketten össze is raktak:

„Tudjuk már mit akarsz te látni, nem is csak a kocsmákat, hanem…”

– A világot…

– …meg a valóságot…

Az Imi Falodát ajánlom azoknak, akik újak a városban és környékbeliekkel spannolnának, vagy azoknak akik baráti árakon innának akár egy kis kerthelyiségben, no meg  azoknak, akik lóversenyre fogadnának. Nem ajánlom az udvarról nyíló WC-re érzékenyeknek.

2. Komló és Tehén

#craftbeerbar #söréshamburger

Már nevének játékosságában és dinamizmusában is látszik, hogy újhullámos helyről van szó. És nem is árul zsákba-tehenet.

Persze többféle más piáról és kajáról is, de ebből a kettőből kerek a kínálat és ezektől domborodik a profil. A Zsíros kenyér mellett a másik olyan budaörsi ellenőrző pontom volt, aminek híre megelőzte a spontán rátalálást. Jó felépítésű egység, két szintes vendégtérrel és egy főútra néző, hangulatos kis erkéllyel, ahol szintén vannak asztalok és székek az időben kapcsoló vendégeknek. megjelenés naprakész, könnyed, jópofa, kikacsintós. Egy fennakadásom van csak, de ezzel egy több helyhez is beillesztendő általános gondolatsor következik:

VAGY ÉTEL VAGY ÉLTETÉS: Az én gondolataimban összeveszik az élő állat (tehén, malac, stb.) jópofa ábrázolása miközben az állat a tányéron már csak ledarált, felszelt, stb. formában van jelen. Nem vagyok vegetáriánus, de a „TISZTELJÜK AZ ÁLDOZATOT” hozzáállás híve vagyok. Ha egyszer már étellé tettük, akkor szimpatikusabb, ha nem használjuk élőként vidám illusztrációnak is egyúttal. Nekem ez vagy-vagy! Ezt a gondolkodást nem akarom vallássá tenni, nem is tekintem megtámadhatatlannak, de beszúrom, ha aktuális, mert része az élményemnek. Sosem személyeskedő egy-egy vendéglátóhellyel, hiszen több érintett van. És soha nem árnyékolom be ezzel az adott állomást. A többi elemét elkülönítve élem át.

Ezen túl a Komló és Tehén népszerűnek tűnt, és velem is kifejezetten előzékenyek, már éttermien udvariasak voltak. A környezet is kellemes volt, mert a komorabb szürkés alap ügyesen lett feldobva játékos stíluselemekkel és filmjelenetes gigant poszterekkel például a Sörgyári Capriccióból és a Ponyvaregényből. 

A hamburgereket (kb. 1490-2690 FT) pedig magabiztosan szerették az emberek, hisz már bevált, ikonikussá lett fajtákkal is dolgoztak (pl. „Ogre„, amit Ogre az Ogre bácsiból is kóstolt), meggyőző burgerillat terjengett a levegőben, mégsem kényszerültél rá, hogy mindenképpen hamburgert válassz! Én például hermelint rendeltem. Azzal részint pont mellényúltam, mert bár jó arcok voltak, hogy kihozták kenyér helyett zöldségekkel felár nélkül, de ez a hermelin (akkor?) nem az volt, amit máshol megszoktam: nem olyan tocsogós, megpuhult és fűszeres.

Bár nem tudom pácolásának előtörténetét, nekem úgy érződött, mintha csak simán olajjal leöntött Camembert-et ettem volna. Ezzel együtt is egy jól eső, jó ár-érték arányú ételt ettem, de nem a számomra címeres hermelint. Ez persze lehetett egyszeri és változhatott is azóta. A fröccsöm 450 Ft volt, rendben volt.

Minden kukacoskodás ellenére az összkép úgy zárult bennem, hogy nagyon jó hogy van Budaőrsön a Komló és Tehén, mert haladó szellemű, létjogosult hely, ami feldobja, fiatalítja Budaörs központjának vendéglátását. Nem minden ekkora település büszkélkedhet egy olyan hellyel, ahol a sörkínálat és a hamburgerkínálat egyszerre figyelemreméltó. Sőt ha nagyobb városok hamburgerezőivel mérjük össze az itteni sörmenüt, akkor pedig sokakat egyértelműen előz is. Úgyhogy részemről hajrá!

Ajánlásom nem csavaros: sörturistáknak, hamburgerrajongóknak, kettő kombinációjának.

Facebook oldaluk: https://www.facebook.com/Komló-és-Tehén-1472338506341576

3. – Tűzoltó Szertár

#kávéház 

Ugyanis egykor valóban a Budaörs Város Önkéntes Tűzoltó Egyesületének szertára volt és erről a berendezés többszörösen, részletesen meg is emlékezik,  legemblematikusabban például a mennyezetbe vágott kerek lyukból lelógó tömlőkkel:

Egy kocsmatúrához is feltétlenül ajánlom egy italra betérni az egyediségértéke miatt, hiába lehet tájidegen a füstös kiskocsmás nosztalgikus érzésű híveinek. Kulturált, de nem feszengős hely. Olyan, amire még a „kávéház” méricskélve megadott pecsétjét is szívesen nyomnám rá. 

Elvileg a főtermék a kávé és a forró csoki, de járnak ide maguktól is csak italozni is vendégek, sőt étkezni is, mert teljes étlap és menüztetés is van. Megemlített dedikált közönségkedvencek a thai leves és az óriás palacsinta voltak. Italválaszték is kerek volt, sokféle bor, Nobilis pálinkák, Carlsberg sörök. Egy Bujdosó hosszú lépést ekkoriban 330 Ft-ért mértek.

Kulturális szerepe is kiszagolható. Kiállítás volt a falon és Budaörs témájú gyerekkönyvet is népszerűsítettek. Elvileg szokott lenni élőzene, volt már jazz koncert és privát DJ-s bulik. A nyári terasz még sokat dobhat rajta. A beceneve Tűzoltó.

Ajánlom a helytörténeti vendéglátó-különlegességek, legendás helyek vadászainak vagy otthonos, igényes megpihenéshez útközben. Akár jó lehet beülni dolgozni, tárgyalni is.

Facebook oldaluk: https://www.facebook.com/Szertarkavezo/

4. – Budapest 30 Pub – Amikor a vendég teszi a kocsmát…

#közösségihely #törzskocsma

Az elsőre misztikusan hangzó Budapest 30 Pubot többen ajánlották, sőt volt, hogy kiemelten jó szívvel ajánlották, és bár a kezdő benyomások számomra ezt szinte érthetetlenné tették, később fordult a történet.

Voltak jelen elegáns fiatal lányok és uras idősebb férfiak. Mindenki ismert valakit, sőt valaki mindenkit. Volt, aki így nyilatkozott róla: ez a mi a helyünk. Segítettek felszórni a pultosnak sóval a havat, és poénosak voltak a rendelésnél is: – Jó évjárat ez a Soproni IPA?

Nyilván elkezdtem gondolkodni, hogy biztosan nem ok nélkül működik ennyire. 20 éves már, de nemrég újították fel. A hűvös eleganciának általában előnye az igényesség, itt is az. Itt biztos nincs általános baj a WC-vel! És ott a levegőben egy sajátos kettősség, amit a sikkes külsőtől és a kandallótól kezdve a felszabadult sokféle vendégen át egészen a kiplakátolt rockosabb koncertekig, a zenegépig és a csócsóig a teraszon minden tényező együtt rak össze. Az biztos, hogy az első körben ez bizonyult a leginkább közönségi kocsmának Budaörsön. Egy hosszúlépés pedig kijött 300 Ft-ból.

Egyszerre ajánlom az elegánsabb italozók és a klubjellegű törzskocsmák kedvelőinek. 

Facebook oldaluk: https://www.facebook.com/Budapest30Pub/

Budaörs 4 kocsma után

Ezzel a látogatással Budaörsbe és kocsmavilágába még épp hogy csak belekortyoltam. Találtam kiemelhető pontokat, haladószellemű vendéglátást, egyedi kerettörténetet és szimpatikus közösségi életet is, de a meglepően kicsi kocsmalétszámot elsőre Budapest árnyékának tudom be, hiszen könnyebb eljutni a fővárosi kocsmadzsungelbe, mint más akár kis falvakkal körbe vett hasonló méretű városokból, de az eddigi kínálat ezért vagy azért egyöntetűen megnyerő. A Zsíros kenyérről sejtem, hogy azzal még nagyot hagytam hátra, hiszen a legtöbbet ajánlott célpont maradt. Szerepel azért egy-két másik feljegyzés is a feladatlistán, bár hozzáteszem, meglepően kevés. Úgyhogy most nyomatékosan kérek minden olvasót, aki tud még látogatásra érdekes budaörsi kocsmát, írjon nekem javaslatokat következő körre! Én pedig egyszer csak újra megérkezem és folytatom tovább, ahogy a kerek budapesti agglomeráció és Pest megye felfedezését is.

Térképen a budaörsi kocsmák is:

Ha budapesti, magyarországi és európai kocsmatúrával egybekötött városfelfedezések, kocsmaélet és kocsmakultúra beszámolóit olvasnátok rendszeresen, akkor a Kocsmaturista Facebook oldala itt követhető: www.facebook.com/kocsmaturista

A kapcsolódó Facebook csoporthoz itt lehet csatlakozni: www.facebook.com/groups/kocsmaturista

Folyamatosan várom az ötleteket, javaslatokat a meglátogatásra érdemes kocsmákról, izgalmas kocsmaélettel rendelkező városokról, környékekről vagy arról, hogy ti miről olvasnátok szívesen! Írjatok a kocsmaturista@kocsmaturista.hu-ra.

Egyéb Kocsmaturista írások Pest megyéből:

Százhalombatta 10 kocsma után

Cegléd nyolc kocsma után – 3. rész – Szombat éj és vasárnap délután

Ebihal, Budakalász – “Az úszó Üvegtigris”

The post Budaörs és kocsmái első látásra appeared first on Kocsmaturista.

(Siófokról már volt egy 2016-os írásgyűjteményem, ami ITT olvasható!)

(Bár a városválasztás ezúttal szponzorált, a bejegyzésben szereplő vendéglátó helyeket szokásos módon spontán / pártatlan ajánlásra, bejelentkezés nélkül válogattam. Az élménybeszámolókban senki sem befolyásolt.)

(FIGYELEM: az írás hosszú, de az alcímek által jól elkülöníthető részekre bomlik. Így mindenki könnyen a maga érdeklődéséhez görgethet.)

Az első siófoki tavaszi képkockák

A hirtelen jött tavaszi nyárra az előzmények alapján senki nem készült. Így április derekán, hétköznap délutáni érkezéssel egy átlagos nyüzsgésű középvárosba érkeztem. A Balaton közelségét persze rögtön lehetett érezni a levegőben. Itt a varjúkárogást is előbb tudod be a sirályoknak. Elindultam a kedvelt Kálmán Imre sétány felé és bevallom, itt megijedtem. A nyári pezsgéséhez képest az volt az érzésem, mintha csak páran maradtunk volna ki egy evakuálásból. Néhány korai turista kószált csak és hagyta, hogy félig-meddig szenvtelen rácsodálkozását a megkopott, de mutatós homlokzatokra az objektíve fejezze be helyette.

A kód neve: Siófok tavasszal

A küldetésem nagyjából úgy hangzott, hogy „Ne csinálj semmit másképp, mint máskor. Arra vagyunk kíváncsiak, hogy ugyanazzal a módszerrel, mint máskor, mit találsz ott tavasszal. Ha semmit, akkor az az igazság és az a tanulság!”. Direkt nem akkor kellett mennem, amikor felhajtás van, hiszen ezt a látogatást nem a programturizmusnak rendeltük alá. Ez nagyon szimpatikus volt, és saját eredeti törekvéseimmel is egy irányba mutatott. A projekt egyik szlogenje: Itt kezdődik a Balaton. Én azt is akartam látni, hogy mikor kezdődik a Balaton és mi kezdődik a Balatonon túl Siófokon tavasszal.

Kora este kezdtem a felfedezés velejét. Először a Balaton irányába csábultam. Érdekelt, mit találok már nyitva a partnál. Az emberi forgatag hiányában jobban lehet ilyenkor a részletekre figyelni. Eleve jó felütést ad Siófok üdülőkörzetének, hogy öreg platánfák és régi villák között vezet út a partra.

A jó időre hangoló, idilli Jókai park még soha korábban nem körvonalazódott számomra ilyen egyöntetűségben. A Petőfi sétány nyári összképének bevallottan nem vagyok nagy barátja, de rajta tartom a szememet és bizalommal figyelem az elmozdulásokat a világában. Most még üresen tátongott, egyáltalán nem lopta el a show-t, így egyéb nyomvonalakra terelődött a figyelem.

A közvetlen partszakaszt az elhivatottabb hódolói természetesen már ekkor birtokba vették: szerelmesek, régi barátnők, bandázó fiatalok, kutyások, kisgyerekes családok, a látogató rokont vagy üzlettársat vízhez hívó helyiek. A hattyúknak pedig már most nyár volt. Szégyentelen giccsességgel kettő még szívalakot is formált a nyakával. Hát hol vannak a régi erkölcsök?

Siófoki kocsmák tavasszal – Első nap

Cocktail-Drink – Az ország első koktélbárja? (#1)

Az alvó nyári útvonalak helyett az általam eddig hanyagolt Mártírok útját kezdtem el feltérképezni. Ott csillant fel leginkább az élet. A park egy szegletében az egyszerűen Cocktail-Drink névvel illetett egység világolt. Kényelmes teraszán fiatal lánykoszorú, vasalt szőke hajakat dobálva. Mint kiderült még középiskolások és az érettségiről beszélgettek, egyúttal magyarázva ezzel az általuk fogyasztott szimpla üdítőket. A benti tér harmonikus, de feltételezem minden szándékosságot nélkülözve eklektikus is. A bárrészleg bárosan megvilágított, csillogó üvegektől roskadozó polcain minden jelenlevő rád kacsint villanyfény színű szemével. A felső sávban ódon sárga ólomüveg gondoskodik a fennkölt kocsmaromantikáról. A hosszan hátranyúló pult végső traktusában megjelenik a mai kor incselkedése a közönséggel a különböző üvegformákba tuszkolt parafadugók formájában. Alatta kisebb gusztusos falatok kéretik magukat a pulton.

Hátul már úgy fest a színtér, mint egy teaház, fonott bútorokkal, félhomályba mártózó virágos polcokkal. Jobb nekem az én sarkomba, ahol a sötétebb fa pult és a kicsit viseltes bárszékek pacsizósabban szólnak hozzám. – Az ország első koktélbárja – meséli róla Zsuzsi pultban – ennek nagy hirtelen nem találtam online nyomát, mindenesetre a koktélok most is zörögve készülnek a sorakozva szépítkeznek a felszolgálódáshoz. 180 féle közül lehet választani és 1600 Ft körül már van választék. – A borok is csak minőségiek, még a fröccsbor is az – tudom meg. Egyúttal drágább is volt a nekem megszokottnál: 590 Ft. Viszont a szódát elegánsan külön korsóban hozták hozzá, és nem számolták fel külön. Nyáron kisüzemi sörök is várhatóak itt a Hedontól a nagyobb élet mellé. Bár egész éves helyről van szó, egy áprilisi csütörtökön még kicsit bágyadt volt, de elkapta az kíváncsiságomat, hogy milyen lehet nyáron. Arról meg folyamatosan emlékezetes marad, hogy ez volt az 1200. Kocsmaturista állomás.

La Stilo Bar a Mustafában – Kemencés gyros korcsolyák (#2)

Következő helyszínen egy egész birodalomba csöppentem Mustafa gyűjtőnéven (1993 óta üzemel). Bár többféle hangulatú és főprofilú szakaszból állt, húzótermékként a „kemencés gyros” köszön leggyakrabban. „Lapozgatva” a különböző félig nyitott termeit, természetes a bárjában ültem le, ami külön La Stilo Bar néven fut 2013 óta.

Naprakész dekoráció, jó lámpatest és megvilágítás, áramvonalas falminta, az évek alatt elunt helyett (és kicsit mellett) formásabb, komponáltabb rattanbútorok jellemzik. Aktívan egészíti ki az összképet a szomszédos látványkonyhájának szép, színes marokkói stílusú csempéje. A minden idők halhatatlan Miami sztereotípiái pedig neonul kommunikáló koktélreklámokban vannak jelen. Siófokon hangosnak tűnik a koktél jelenség.

Hosszúlépést ittam 490 Ft-ért, és nem álltam ellen a kemencés gyros-nak sem, olyan szépen beszéltek róla, de az elégedettségem engem is meglepett. Jó üzlet 800 Ft-ért – nagyon finom puha és ropogós kenyértészta (leginkább a pljeskavica lepényére emlékeztetett), váratlan feta sajt és olíva automatikusan, és ropogós, sok hús. Az értékkülönbség egy találomra választott utcai vagy aluljárós gyroshoz képest nagyobb volt az árkülönbségnél. 

Közben megfigyeltem a választékos képes étlapot, a Dreher sörcsapokat és a többségében még helyi embereket, akik itt tanyáztak. Mintha épp a Szelíd motorosok ültek volna mellettem. A személyzet a többséget név szerint üdvözölte, ismerve a fogyasztási szokásait, mint egy törzskocsmában. Talán kicsit földönkívüli is voltam itt, korai hétköznapi vendégként. Ilyenkor olyan itt, mintha apu megvette volna neked a várost, mintha lenne egy saját Balaton szimulációd! Nincs futószalag élmény, mesélnek, kedvedben járnak, még nem fáradtak, még nem ingerültek. De már ott a szezon a nyomukban.

A „Szezon” úgy hangzik Siófokon tavasszal, mint egy megjövendölt Isten, akinek várják és félik következő eljöttét. Aki áld, de áldozatot is szed. Készülnek rá, a Szezon előtti időkben vibrál a feszültség a levegőben. A La Stilo Barban is hallom a kollégák elköszönését:

– Jó pihenést tesó!

– Majd novemberben…

(a Mustafának hamarosan újabb egysége nyílik Cseho Garden néven. Érdeklődve várjuk!)

Gelato Show – A fagyizó diszkó (#3)

A megkérdezettek a belváros irányába biztattak tovább, így átléptem a Siófokon szinte városon belüli városhatárt jelentő síneket. Útközben hallgattam az aranyszabályomra: menj mindig oda, ahol a zene szól! A Fő téren egy Gelato (fagyi) szóval operáló egységet elsőre egy kisujjkitartós cukrászdának képzelnék.

Ám vagány zenék szóltak, egy női többségű derűs társaság honolt a kinti bútorokon. Kiderült, hogy már csak privát parti folyik belsősökkel és hozzátartozóikkal, nincs már vendégkiszolgálás, de vadigenként mégis meghívtak egy hosszúlépésre. A mellettük lévő asztalhoz, szinte mint páholyba ültem, figyelve az épp zajló jeleneteket. Rokonszenves életvidámság, összeszokottság, összetartás és egyre több összeszólalás velem. Majd átültettek az asztalukhoz. Addigra már összeállít a kép, az elegáns szőke Csilla a helyi főnökasszony, aki Budapestről jött ide álmot építeni. A két lányának csak „mami”, akik közül az egyik, Bianka a másik egységet viszi Szabadifürdőn. Ott volt még régi csapattag Rita és további kollégák, barátok és párok.

Nagy volt a buli, benn, ahol amúgy is diszkófény szaladgált, a lányok sokszor táncolni kezdtek.

– Fagyizó diszkó? – kérdeztem Biankát.

– Télen viccen kívül az – felelte.

Márciustól októberig üzemel és idén még át is alakítják, hogy jobban menjen.

Visszanéztem a buli képeiket és itt mindig történik valami ötletes, az év minden eseményéről megemlékeznek. Bár alapjáraton fagyizó és kávézó, ennek ellenére van alkoholprofil: csapolt sör, pezsgők, koktélok. Szemkerekítően jó a kávéjuk, Perfero kávé – most ismerkedtem meg vele. Télen pedig forralt bor mellett volt idehaza ritka forralt sörük, és a bisztró kajafronton is váratlanul színesek: velős pirítós, lecsó, stb.

Csilla hozzáállása az volt, hogy a Vendéglátás legyen Nagybetűs és hogy a munkából nem vehet el a jókedv, de hozzá tehet. Ő sem szereti, ha vigyázva állnak egy étteremben: – Ha mi jókedvűek vagyunk, a vendég is az.

Egy összetett hely, ahol a semmiből szinte szélsőségesen jófejek voltak velem, pedig nagyon soká került szóba, hogy egyáltalán mit csinálok én itt. Visszajártam a következő napokban is. Ők várják a nyarat és örültek, hogy szombaton szinte annyira tele volt a terasz, mint júniusban. Az én profilomtól az egyik legjobban elütő állomás idáig, mégis teljes értékűként számolom, hiszen nekem kocsmaélményem volt itt. Nem Fagyizóturista vagyok, de ha előbb ér az élmény, mint a 2015-ös Maxi bar Opatijában, ki tudja, talán most az lennék. Pedig pont olyan székeket használnak odabenn, amiket alapból nem komázok. Talán eddig kevés jó emlék fűzött hozzájuk, de itt a bizonyíték, elsősorban nem a székek számítanak:

Siófoki tavaszi kocsmák – Második nap délelőtt

A másnapi városi élményt egy futással kezdtem. Ha hosszan akarsz vízparton futni Siófokon jobb előre kell készülni, hogy hol teszed. Én terv nélkül a belvárossal egy vonalban lévő szakaszon gyorsan ütköztem strand- / szálloda kerítésbe vagy Sió csatornába. A futás után nyugatról sétáltam a központ felé, amikor az egyik ház árkádjai alatt váratlanul alighanem Siófok legretróbb kiskocsmája, a Kiskulacs fogadott.

Kiskulacs Büfé – Napközbeni múltidéző (#4)

Az árkádok alól kényelmesen kinyújtózó teraszán mindennapi élet zajlott, szórtan ültek, álltak, cigiztek a népek. Főleg nyugdíjasok és középkorúak. Morajlott a beszélgetés, de pohárba kapaszkodós távolba meredést is tanúsítok. Az első figyelemfelkeltő tényező ez a falfestmény volt:

– Mi a három kívánságod?

– Sör, bor, pálinka a Kiskulacs Büfében

A kocsmába lépve évtizedeket ugrunk vissza az időben. Jól eső formák, színek, anyagok a várják a meghagyott, ma már visszatekintő vidékies kiskocsma stílus kedvelőit. Zöldre festett, komplex fakeret övezi a pultot, a névhez hű míves kulacsok lógnak erre-arra. Egy-két másik dekor-tárgyként funkcionáló falusias háztartási kelléken is megakadhat a szem. A szokásos mintájú cementlap nem a szokásos színben virít a talpunk alatt: piros-fehér-zöld.

A vendégkörnél jóval fiatalabb Andi van a pultban. Beszédes a társasággal. A kávé meglepően finom. A fröccs jól csúszik, a vendégek többen is beszélgetnek velem a teraszon. Valaki ellesi a fényképzés ötletét és ő kattintgatni kezd. Andi szerint fiatalok egyáltalán nem járnak, ez egy nappali társalkodó, ami este 8:00-kor be is zár. Azért betért egy anya is három gyerekével üdítőkre, és jött-ment egy-két fiatalabb srác is, de nem ez dívik. Az a fajta rétegkocsma, ami egyre fogy az országban. Itt az fogja jól érezni magát, aki direkt erre fogékony vagy kíváncsi.

Spontán út a bakancslistás Balaton Sörözőbe (#5)

A Balaton Sörözőt az első siófoki köröm után írtam bakancslistásra, mint akkor kimaradt állomást, mégsem nem ismertem fel, amikor betértem. A délután ötig nyitva tartó vásárcsarnok felfedezését kezdtem meg ebédidőben.

Egy korszerű, letisztult, sokféle terméket kínáló, árusokkal teli, de vásárlóktól péntek délben nem igazán forgatagos fedett piacteret találtam. Sajnos nem volt kocsmája a vásárcsarnoknak, bár megtudtam, hogy ez hamarosan változhat, mert egy új vendéglátóhely nyitását jövendölték a csalamádés melletti beszögelésben, egyelőre körvonalazatlanul. Egészen kedvetlenül távoztam az oldalsó kijáraton, amikor is megláttam egy vonzó kerthelyiséges kocsmát sétatávolságon belül. Mintha a piac köldökzsinóron lógó kocsmája lenne. 

Kerítése mögött a Kiskulacsnál jóval vegyesebb népek sorakoztak. Egy fiatal anyuka kávézott, miközben gyerekei pufit ettek tálból. A küszöbről egy nyakkendős idősebb úr kémlelte az eget. A pultos Mercedes szuper kedves volt. Szigorúan mondtam, hogy fejezze csak be a cigijét, mielőtt kiszolgál, de nem hallgatott rám. Bement és azonnal töltötte a fröccsömet, őszinte közvetítve, hogy szerinte melyik bortól mire számíthatok. A beltér szintén egy hajdani stílus élő múzeuma, de a maga nemében kifejezetten megnyerő. Azzal együtt barátságos, hogy inkább sötét. A Balaton Söröző komolyan veszi a Balaton tematikát is. Valóban balatoni ereklyék vannak a falakon: régi siófoki városképek, fekete-fehérben, amiket a főnök úr gyűjtött, illetve a pult kormánykerék és evezőslapát, a függönyözött WC-k fölé pedig egy Balaton-mozaik lett kicsempézve. 

Kiültem a teraszra, a tavaszi mindennapi élet sűrűjébe. A halas épp hozta valakinek a halat, a gyerekek megkapták a pufis tálat másnapig kölcsönbe, hogy útközben továbbmajszolhassanak. Példás esetet láttam egy kellemetlenkedő vendég kezelésére is, aki megalapozott panaszra azonnal, szakszerűen el lett távolítva. 

Mercédesz elmesélte személyes történetét a Balaton Sörözővel: gyerekkorában járt már ideje az anyukájával. Míg az óvoda nyitására vártak, anyuka itt kávézott, ő itt téli fagyizott, mígnem egy sehonnani bitang penészes téli fagyi véget vetett ennek a szimbiózisnak. A vezetőség csak a téli fagyi beszállítójával szakította meg a kapcsolatot ezzel, Mercédesszel nem. Ő szívesen tért vissza a gyerekkori emlékek színterére. Szeret itt dolgozni, és ez látszik is rajta. Az emberek jól érzik itt magukat. Illik ide a „nyugalom szigete” klisé. Itt töltött perceimre én is érezhetően lelazultam itt.

Látogatás a ságvári Kecskés pincészetben és állatfarmon

A Siófok tavasszal projekthez önkéntes segítséget is kaptam Anikó személyében a közeli Kecskés Szilárd és Fia Pincészettől. Munkatárs, feleség és anya. Azt is felajánlotta, hogy kísér az utamon vagy ellát helyi tippekkel, de fő-műsorszámként a pincészetbe is meghívott. Örültem a lehetőségnek, mert tetszik a szőlőhegyek világa és mivel jobbára urbanista és inkább sörfőzdelátogató vagyok, ritkán jut ki belőlük. A Siófoktól 11 kilométerre fekvő Ságvár biciklivel is elérhető. Szoktak úgy kerékpározni a pincészetbe, de az emelkedőn, 220 méter magasaba már jobb feltolni. Megérheti a hangulatért, a nyugalomért és a kilátásért. 

Szó szerint családi pincészet, amikor átvették a birtokot, ők bővítették nagyobbra a pincét. Eredetileg baráti, rokoni nagy asztalt üzemeltek csak be 1996-ban, de egyre népszerűbb lett, boraikból egyre többen akartak vinni, venni, amatőr díjakat nyertek. Ismerősök, köztük vendéglátósok biztatták őket, hogy nyissanak hivatalosan is pincészetet. Ez végül 2011-ben meg is történt.

A fesztiválozással futottak fel, mélyvízben kezdtek, a 2012-es Balaton Sound-on, nagy sikerrel. Ebben az évben Siófok város bora lett a Cabernet Savignone boruk. Összesen 40 vakkóstolós borversenyes oklevéllel rendelkeznek már. Az Irsai Olivérük országos harmadik is volt már. Tagjai a Dél Balatoni Borútnak. Sok borfajtát készítenek. Én is megkóstoltam egy vöröset, kétféle rozét és háromféle fehéret. Nem vagyok nagy borértő, így annyit merek kiemelni, hogy egytől-egyig kimondottan intenzív, tiszta, markánsan egyedi ízük volt. Belső poén, hogy az egyik kutyájukat is rozénak hívják.

Jól éreztem magamat náluk, sokat meséltek, körbevezettek a szőlősök közti utakon minden irányban, megmutatták, hogy honnét látszik a Balaton és a szomszéd új szamarát, sztoriztak a környék érdekes eseteiről és arról, hogy hogyan bővültek, fejlődtek az évek során. Mára rendszeres látogatóik vannak. A taxisok már fejből tudják az utat a Kecskés Pincészetbe. Rendezvényeket is tartanak, legénybúcsúkat, céges bulikat és disznóvágásokat. Az utóbbi szokástól én tartózkodok, ahogy a vadásztrófeáktól is, így komfortosabban éreztem magamat kinn, mint a benti vendégtérben. A vendégek is imádják a napos teraszt. A fűtött benti helyiség ellenére sokszor még télen is inkább kinn ülnek plédbe bugyolálva. Kecskésék büszkék a kádból saját kezűleg készített kinti asztalra.

Bemutatták a 2015 óta üzemelő állatfarmot is, ami a vendégeiknek szintén látogatható. Menhelyként is működnek, szinte állatsimogatónyi mennyiségű állatfajuk van, de csak a mangalicák és a vaddisznók részei a húsipari tenyésztés körforgásának, a többiek: kecskék, csüngőhasú malac stb. befogadott háziállatok. A név kötelez, valóban kecskések lettek. Láthatóan mindegyik állatnak nagy helye van és jó dolga, és figyelnek is rájuk. Boldogan hinném, hogy mindegyik állatfarm ilyen.

A pincészet ősz végétől tavasz elejéig várja a látogatókat, fesztiválszezonban a Facebook oldalon követhető, hogy merre járnak épp: https://www.facebook.com/pg/KecskesSzilardEsFiaPinceszet/ 

Siófoki tavaszi kocsmák – A szombat este

BackStage előtérben (#6)

Kiderült, hogy utolsó siófoki látogatásom óta új hely is nyílt a Fő téren, a Kálmán Imre Kulturális Központ aljában, ahol a színház is itt működik. A BackStage elnevezés így stílusos. Tágas, levegős térrendezésű, modern stílusú hibrid egység. Elég stílusos és igényes ahhoz, hogy étteremként tekints rá, de elég laza és közvetlen ahhoz, hogy kocsmaként és eléggé mindkettő ahhoz, hogy kávézóként. Van egy nagy terasza is, ami a kirakat-matricával szinte használati utasítást ad.

Akkora csak női társaság ült egy hosszú asztalnál szombat éjjel a teraszon, hogy viccből meg is kérdeztem, hogy biztosan bemehetek-e. A megjelenés bár idézi az utóbbi évek trendjeit, részleteiben eléggé eltér ahhoz, hogy mégis egyedi legyen, a kazettás mennyezet fehér és kisebb, a vintage kávézók mini cserepes növényei itt lámpaként lógnak alá, a pult oldalában fémvirágok nyílnak körmintás fémrácsból.

Klisék új helyeken, új színben, új formában, új szerepben, és ettől ötletessé lesz a dekoráció: kicsit más színű boxok, más formájú és huzatú fotelek, talán a gyertyák sem ugyanúgy olvadnak itt. Mégis marad tiszteletébresztően snájdig, csak az unalmasságot hajítja el ezzel a kaján mosollyal, ami jön felőle. Sose érdekeltek az esernyőtartók, de itt még azt is észreveszem. Pont úgy dobja a fel a ma modorossá lett vendéglátóhely sablonjait, mint ahogy a csili felhúzza csokit csilis csokivá. 

És az áraiért Budapest és sok más város földet csókolna – bár nem tudom hogy milyen az 1300 Ft-os hamburgerük, de ha az 1200 Ft-os Cézár saláta gyönyörködtető élményéből indulok ki, hajlamos vagyok jót feltételezni. Az étlap végtelennek tűnt attól, hogy minden második tételt kipróbálnék. A Heineken széria csapjain túl örömteli meglepetésemre a kiskunhalasi Hopfanatic Brewery söreire bukkantam. 

Mivel művészi helyszínről van szó, színpadán a rendszeres élőzenei programok is dukálnak.

Ben-Joe Country Club – Az időtlen western kocsma (#7)

A Ben-Joe igazi meglepetés volt, egyrészt mert nem igen hallottam róla aznap estig Siófokon, így nem számítottam még egy nagyszabású kocsmára, pláne nem számoltam még egy western stílusú kocsmával Siófokon a Kóborló Koccintó (CIKK)  után, de létezett.

És komolyan is vette a vadnyugati stílusjegyeket, mint a szalonos lengőajtó, és nyerges bárszékek(!), és szerteszét rusztikus fa- és cowboy, indián tematikájú fali díszek. Részleges bánatomra állatbőr is.

25 éve létezik. János, a kocsmáros szívvel-lélekkel képviseli a helyet. A vendégek is kiemelendően kommunikatívak, spannolósak voltak.

Rögtön a pultnál szóba elegyedett velem Attila, aki a szakdolgozat-folytatás előtti utolsó perceit húzta itt, majd maradt még pár körre, ahogy a miskolci DJ, Ádám is marasztalt még a műsorkezdetére. Együtt emlékeztünk meg Avicii-ről. Régebben étterem volt a hely és muzeális értékként kihozták az évtizedekkel ezelőtti étlapot is átlapozni. Sokféle ember jár ide szívesen több generációból. Ugyanúgy nyugtáztam még „húsz éves sem múlt” társaságot, mint 50 körülieket. Összességében egy kulturált és vidám, élettel teli találkozó hely, nyújtja azt, amire való, csócsóval, dartssal, kivetítőkkel, terasszal / téli kerttel.

Visszatérés a Lógó Üvegbe

A Lógó Üvegbe Kultkocsmába (CIKK) direkt vissza akartam térni, hogy éjjel is kipróbáljam, hiába lett volna indokolt hazamenni a Ben-Joeból, ahol házi vendég módjára itattak meg a ház mézes pálinkájából kilépőnek engem, aki amúgy direkt nem iszik pálinkát kocsmatúrázáshoz. Győzött azonban a visszavágyás hazafelé. Körülnéztem, hogy milyen közel két év után a Lógó Üveg.

Kellemesen, de nem zsúfolásig feltelten nem okozott csalódást. Terasz élénk életű volt, sokféle emberrel. Ezúttal is megfigyeltem, hogy néhol létezik kis távolságtartás a városban a Lógó Üveggel szemben, de személyes élmény tekintetében ez másodszor sem volt indokolt. Ugyan részint alkalmas a feljebb pozicionált társasági kocsmázásra is, hiszen egyöntetűen jól öltözött emberek voltak, több középkorú is, mint máshol, de ezzel nem éltek vissza a vendégek. Ugyanolyan jó, közvetlen a légkör, mint máshol. Ismerek én olyan fennhordott orrú helyeket, ahol az emberek arcán lévő felesleges feszkónál csak az én arcomon nagyobb a döbbenet miattuk. A Lógó Üveg számomra nem ilyen! És jeeee, még mindig van Köstritzer sör, ami egészen ritkaság és nagyon finom. Egy esetlen fordulattal megismertem Balázst a tulajt is, aki emlékezvén az előző írásomra belém táplált még egy Köstritzert. Siófokon veszélyes az út hazafelé!

Mozaik-körpanoráma a Víztorony tetején (#8)

Az, amit a mai Siófok ikonjának, a 2012-ben felújított Víztorony tetején találunk állhat legmesszebb a több évtizedes poros, nemzeti „kocsma” asszociációinktól, mégis érdemes meginni ott egy italt, egyúttal átélni a város egyik nagyérdemű turisztikai élményt. Fentről jól belátható a belváros, és ellátni a Balatonig, közben lehet pihenni egy jót.

A látványlift egy középső szintre visz, és itt van maga a vendéglátóhely is. Teljes nevén Víztorony Panoráma Kávézó és Oxigénbár. Piros és fehér színeitől egy barna kocsma-szívű embernek oldalra csúszik a szája, míg egy elegáns kávézós jellem talán a Nirvánába lép.

Ezzel együtt sütik, piák és 90-95%-os beszippantgatható oxigén testvériességben élnek itt. Egy szinttel feljebb van főattrakció. A körbeforgó padlózatú helyiség ablakain keresztül egy helyben ülve is mindig más szögből láthatod a várost és még az is futófényként szalad feletted, hogy épp melyik távoli nagyváros irányba nézel ki, és az milyen távol esik innét. Szinte megszenteltetés élmény itt inni. Az áraik persze nem a „földiekkel” egyeznek meg, de nem is elszálltak.

Siófok 18 kocsma után

Összesen hat napom és estém van már Siófok kocsmavilágának felfedezésében, és ebből csak egy fél vasárnap éjszakát töltöttem még a Petőfi sétányon. Rám is felpezsdítően hatott ez a 2018-as kör. Jóval kerekebb lett a belváros kocsmakörképe a Balaton Söröző és a Ben-Joe Country Club és a „külsős típusú” Gelato Show ismeretével. a BackStage pedig remek adalék a városnak 2016-hoz képest.  Azt gondolom és még témába is vág, hogy a mindenevők számára egy hangulatos, érdekes kocsmatúrát lehet itt összerakni a fő nyári útvonalak érintése nélkül is: egy délutántól indított 9 állomásos Hörpincs > Gelato Show > Víztorony Kávézó > BackStage > Ben-Joe Country Club > Balaton Söröző > Kóborló Koccintó > Lógó Üveg > Admirál kombináció elég élménydús lehet. Kocsmai szemszögből a „Ha hétvége, akkor Siófok” szlogen tartalmat nyerhet szezonon kívül is.

Személyesen leginkább a kisüzemi sör jelenlétét keveselltem a városban. Például a balatonvilágosi Hedonnal döbbenetemre sehol nem találkoztam élőben, pedig szinte a szomszédban gyártják.

A helyiek pedig többen is hiányolták a jó belvárosi, egész éves bulihelyeket.

Siófok egyes városi benyomásai 2018 tavaszán

Megtudtam, hogy ennek a projektnek, amibe én is bekapcsolódtam az egyik fő jelszava szimpatikusan a „játékosság„. Rögtön ráharaptam. Ebből a szemszögből is figyeltem a várost. Amúgy is híve vagyok a települések stílusosan haveri kommunikációnak a lakóival és látogatóival szemben. Ebből a szempontból címeres kedvencem az eddig megismert Hollandia. Sokféleképpen lehet ezt megvalósítani: merész köztéri installációkkal, laza és közérthető figurális szobrokkal, falfestményekkel, utcák felé lógatott tárgyakkal (élő példák: vödrök, ernyők, cipők, stb.). Siófokon a szobrok adottak, Varga Imre helyi szobrászművész alkotásai az erre fogékony tekintetet bőségesen jól lakatják. Főleg Krúdy Gyula és Kálmán Imre interaktív szobrai hatnak gyorsan és tömegesen a parkokban, de a Fő téren található szoboregyüttes is felrázza azokat, akik szerint a szobrok még mindig csak és kizárólag unalmas, gyászos, távolságtartó térelemek lehetnek. Varga Imrének még a tragikus témájú szobrai is könnyed és kifejező kreativitással készültek.

A szobrok iránt jobban érdeklődőknek ajánlom ezt a cikket: http://funiq.hu/2631-varga-imre-szobrai-si%C3%B3fokon

Másik játékos tényező a felsőbb képen látható, Balaton parton található 3D-s #helloSiófok felirat. Nagyon szimpatikus újhullámos kapcsolatépítés a városok és emberek között ez a térhódító öncímkézés. Egyéb kedvencem volt a kikötőnél lévő új Szóda Étterem reklámtárgya is. Részben (de csak részben) pótolhatta a máig kimaradt találkozást Győr szódásüveges szökőkútjával.

A túloldalról azt is néztem, hogy szerintem mire férne rá leginkább a fejlődés. Nyilván nincs tisztem se megítélni, főleg nem belepofázni abba két nap alapján, hogy egy városban mi a legfontosabb és legsürgősebb újítás. Csak turista szemszögből írom, hogy a gyalogos vasúti felüljárók hatnak lelombozóan, és mivel többek között ezek kötik össze az üdülőövezetet és a várost, jó lenne ha biztatóbb benyomást adnának a város felé sétálóknak. És ha egyszer hozzájuk nyúlnak lehetnének ezek is egyúttal „játékos” városkommunikációs eszközök. Pár év múlva örömmel látnék itt bevállalósan ötletes, kreatív „gyaloghidakat”, ami akár további városikonként funkcionálhatnának.

A Kálmán Imre sétány közvetlen környezetére férne még rá egy ráncfelvarrás, mert főleg így kiürülten lehetett látni, hogy ott egyes részletek gengszter rap klippes állapotban vannak, pedig az a sétány a síneknek ezen az oldalán kifejezetten szimpatikus és távlatilag jobb sorsra érdemes. Nem egyeztettem senkivel, hogy van-e ezekről folyamatban gondolkodás. Ha igen, csak annál jobb!

Ezeken kívül látványosabban kommunikálnám a városból is a szabad Balaton partszakaszok megközelíthetőségét. Semmi más nem szúrt szemet, ami közegélmény szempontjából útját állná, hogy jó helyen legyen Siófok Szezon Isten következő eljövetele előtt is.

Térképen az eddigi siófoki kocsmák is: 

KATTINTS A KÖVETKEZŐ RÉSZHEZ (Siófok-Szabadifürdő városrész világához) A CIKKRE:

Három nap egy kempingben – Az Aranypart Camping és környéke, Siófok-Szabadifürdő

Ha budapesti, magyarországi és európai kocsmatúrával egybekötött városfelfedezések, kocsmaélet és kocsmakultúra beszámolóit olvasnátok rendszeresen, akkor a Kocsmaturista Facebook oldala itt követhető: www.facebook.com/kocsmaturista

A kapcsolódó Facebook csoporthoz itt lehet csatlakozni: www.facebook.com/groups/kocsmaturista

Folyamatosan várom az ötleteket, javaslatokat a meglátogatásra érdemes kocsmákról, izgalmas kocsmaélettel rendelkező városokról, környékekről vagy arról, hogy ti miről olvasnátok szívesen! Írjatok a kocsmaturista@kocsmaturista.hu-ra.

Eddigi Siófoki írások gyűjteménye:

Siófok kocsmái – Kocsmaturista Szöveggyűjtemény

Egyéb balatoni írások:

A tihanyi kocsmák levendulántúli sugárzása

A balatonfüredi Hatlépcsős hetedik mennyországa

Keszthely: Nosztaliga, sörfesztivál, helyi kiskocsmák

The post Mit kínál Siófok tavasszal? appeared first on Kocsmaturista.

Eredetileg októberben készültem Egerbe, de már régóta gyűjtöm az ajánlásokat. A Zöld Pecsét messze a legtöbbet ajánlott egri kocsma volt, és nem csak említés volt az, amivel útra küldtek hívei, hanem hipnózis. Városlakók vagy városból elszármazottak is szuggesztíven sulykolták belém, hogy menjek, sőt még egy hétvégi városlátogató cimborám is külön kiemelte egri élményei közül a Zöld Pecsét világát. Elmentem hát ismeretlenül elköszönni egy kocsmától, ami négy év alatt is képes volt élő legendasorba lépni.

Mivel először jártam Egerben, a város kocsmaéletéről inkább csak másodkézből voltak információim, de az a színtéren is igazolódott, hogy a Zöld Pecsét fontos pontja volt a város közösségi és kulturális életének. A kutatásomhoz hirtelen segítséget kaptam a Kupak egri bloggerétől (Facebook oldal: ITT, weboldal: ITT), aki velem tartott. Rögtön találkozásunknál megemlítette, hogy elvinne még egy kocsmába, aminek napjai szintén meg vannak számlálva: ez Putyi kocsmája, ami arról híres, hogy Putyi, ha teheti, mindig ott el előtte. Putyi a kocsmáros. Először hozzá indultunk.

Putyi kocsmája

(1194. állomás, 4. egri állomás)

Putyi kocsmája a város nagy parkja, az Érsekkert és a történelmi belváros között helyezkedik el, a Szarvas téren, a Makovecz Imre tervezte látványos uszodaépülettől egy hosszú lépésre.

Az eső épp eleredt. Félő volt, hogy Putyi így nem ül majd előtte. Nem is ült kinn, benn ült, de ott is pont úgy, ahogy csak kocsma előtt képzelsz el egy idősebb urat ülni: egy kis széken, a pult előtt, arccal az utca felé fordulva.

Örömmel és alázattal fogadott bennünket, amikor elmondtuk, hogy mi járatban vagyunk. Sokat mesélt, de éreztem, hogy tudna akár többször ennyit is. Maga a hely is elég beszédes volt, régebbi idők lenyomata, de takaros, megkímélt: világos lambéria, narancssárga ajtók és plafon, márványpult szürke téglás talpazattal. Sugárzott belőle a szükséges plusz: 

Néhány dekoráció lóg csak a falon, néhány ereklye lapul itt-ott. A színes és fekete-fehér keretes fotók a kocsma dicső napjairól nem meglepő módon kinn játszódnak, a kocsma előtt, Putyi köré gyűlt vendégkörrel, a csinos, nyári ruhás szőke lánytól kezdve láthatóan színes társulatot rajzolódik ki. Az én kedvencem az „Kiskocsma” feliratú fadombormű volt, amit az egyik vendég hozott hódolata és elhivatottsága jeléül „ha elfogadja…” jeligére. Sőt Putyi kocsmáját még meg is festették. Kutnyák Géza, egri festőművész, régi törzsvendég alkotása kinn lóg a falon.

Még én sem tudom, hogy nyúljak egy ilyen kocsmához hirtelen, idő szűkében. Nem lehet egyszerűsített párhuzamokkal vagy feltételezéssel igazán megismerni egy kocsmát, csak akkor, ha részt veszel az életében. Itt is csak benyomásokat éltem át és hallgattam a történeteket. Nagyjából 80 éve van vendéglátás helyiségben. Putyi 41 éve vesz részt benne. Üzletvezető-helyettesként kezdte, majd átvette az üzemeltetést, végül megvette az épületet. Egykor állítólag Kékszőlő kisvendéglő volt itt, majd ebből lett Putyi vendéglője, abból meg Putyi kocsmája. Az utóbbi váltás érdekes. A HAACP rendszer bevezetésekor Putyi kért és kapott is egy hónap haladékot, hogy eldönthesse, hogy megéri-e neki az új követelmények szerint kisvendéglőként továbbüzemelni, és addig szüneteltette az ételszolgáltatást, de az egy hónap alatt belekötött a fogyasztóvédelem, mondván, hogy a közönség számára félrevezető kinn tartani a kisvendéglő feliratot. Erre Putyi úgy reagált, hogy „tudja mit, akkor kocsma lesz.” Ki is írták gyorsan. A Putyi név pedig a tetőre is ki van rakva cserepekből.

Aztán azóta is kocsma, e sorok születéséig. – Elvileg nyolc napunk van hátra – mondta Putyi ott jártamkor, de információzárlat volt épp, semmiben sem lehettek biztosak. Úgy tájékoztatott, hogy a hirtelen halál háttere az, hogy az uszoda terjeszkedése miatt kisajátítják az épületegyüttest, őt kivásárolják.

Úgy zajlott ez a nap is, mintha nem is menne a visszaszámlálás. Putyi ráénekelt a Dankó rádió műsorára, és „lekisöregezte” 74 évesen a 83 éves betérőt. „Ne szarakodjál!” szöveggel adta vissza vendégének a borravalót és meg sem mozdult a rendelésre: – Kiveszed a hűtőből? Ott a bontó a csapolón! Majd mikor már rég elfelejtettem a pulton hagyott pénzt, egyszer csak kopogtatott a vállamon a visszajáróval. Csak csapolt sör nem volt már az utolsó napokra.

Putyi nem folytatja máshol, felhasználja a kilépőjét. Utódjelölt sincs, akinek örökül hagyná, hogy máshol vigye tovább ezt a szellemiséget. Egyedül azzal fog élni, ha esetleg nyer még pár napot. – Mi lesz akkor – kérdeztem. – Akkor újra lesz csapolt sör – jött a válasz.

2018.05.03. FRISSÍTÉS: a hét végéig még valószínű nyitva lesz Putyi kocsmája, de a jövőkép változatlan, csak a végítélet napja tolódott ki bizonytalan pár nappal.

2018. októberi FRISSÍTÉS: Putyi novemberig még kinyit. 

Zöld Pecsét

A Zöld Pecsét a belváros peremén található. Az épület színes foltként rögtön kitűnik a környezetéből, de pozitívan, kreatívan. A török-magyar (többek között Egri csillagok) tematikájú graffitik látványosságukon túl a helyszellemet is erősítik.

Önkéntes besorolása kávézó és borbár, de már a külső falán árulkodik a „kézműves sörökről” is, azt pedig kiemeli, hogy boraik egriek, mindezt angolul is.

Belső világa egy ingergazdag, tágas környezet. Átlépve a küszöböt a tekinteted rögtön önálló vándorútra kel és mint egy kíváncsi macska saroktól sarokig bevizsgálja a teret: sokféle szín, sokféle anyag, hívogató, otthonos közeg. Keveredve láthatod benne a 90-es évek robusztus vendéglátóhelyeinek és egy művészkávézónak hangulatát.

Némely pontján egy visszafogottabb romkocsmát, másikon egy külvárosi koncerthelyszínt idéz. A vadásztrófeákkal való jópofizás volt nekem egyedül visszatetsző a megjelenésben, de az „csak” két sarkot érint a sokból.

A központi téren kívül van még egy csodahangulatos udvar (családi ház grillsarkára emlékeztet) farakással és könyvespolccal, és egy külön kis sufniépületben egy koncertterem is, ahova egy életnagyságú angol telefonfülke-makettet érintve lehet belépni.

Így együtt kijön egy nagyobb közösségi komplexum, aminek túl a szemrevételezhető elemein leginkább a jól érzékelhető szellemisége dominál. Gazdája, András kényelmes fesztelenséggel mozog a falai között, látszik, hogy mennyire otthon van ott.

Csak a vendégekre figyel sasszemmel. Négy éve kezdték megalkotni a mai Zöld Pecsét jelenséget, előtte fél évig boltként és kávézóként üzemeltek. Az épületnek már volt múltja a vendéglátással, volt pl. Király söröző és Extreme Söröző. 

Legújabb, most leköszönő formájában egy összművészet-pártoló centrum is lett egyúttal, és rövid idő alatt felépítette saját kultuszát. Mára már megvásárolható Zöld Pecsétes pólók is lógtak a falon. – Régen minden családnak és vállalkozásnak volt egy saját pecsétje – jött a válasz a legkínálkozóbb kérdésre a néveredetről.

Azt gondolom, hogy hiába látogattam meg a Zöld Pecsétet egy hétfői késő délután, magyar népmesésen jártam is ott meg és nem is. Megnézhettem ugyan a helyszínt, de nem tapasztalhattam meg a lényegét, hogy milyen volt, amikor összesereglett a banda és élték a jelent. Néhány vendég csöpögött csak rajtunk kívül ezekben az órákban. Egy lány épp a 37. születésnapján nyilatkozott lemondóan: – nem lesz hova menni a magunk fajtának Egerben. Az egykori, népszerű „Más” bezárása után erre tekintett olyan utódként, ahol megfért egymással a drum’n’bass, a rock és a DJ set, ahol voltak kiállítások, és ahol az állandó díszletben is jelen voltak a helyi művészek (pl: favaragvány, falfestmény). 100 buli és 30 kiállítás zajlott le itt az elmúlt években.

Az italban ugyanígy törekedtek élményt nyújtani, széles választékban voltak jelen a Fóti Kézműves Sörfőzde és a Big Foot Sörfőzde kisüzemi sörei, az utóbbiak csapon is. Borok kapcsán is kevésbé elterjedt, minőségi borászatokkal dolgoznak.

Természetesen nem a népszerűség hiánya okán érte utol a végzete ezt a sokoldalú vendéglátót, nem is András unt rá a szenvedélyes pohármosogatásra. Abszolút prózai, technikai oka van a búcsúzásnak, aminek következtében ezen a helyen, ezekkel a feltételekkel nem tud tovább üzemelni. Mindenesetre nagy kár, hogy meg lett pecsételve a Zöld Pecsét sorsa, de mivel itt egyáltalán nincs elvetve a folytatás, még az is lehet, hogy az utód meg is haladja az elődöt. András régóta bővíteni szeretne, és klubhelyiséget is üzemeltetni. Bár nagyon szorítok egy ilyen jövőért, mégis sajnálom ezt a most megismert formát, mert így ahogy volt, egy kerek egész, egy végtelenül szimpatikus közösségi élettér volt. Rövid idő alatt úgy láttam, hogy van erre igény, sőt éhség Egerben, így egyszerűen kell, hogy továbbgöngyölődjön ez a történet. Az utolsó buli május 19-én lesz. Aki meg akarja látogatni, addig tegye meg! Az esetleges fejleményekről a Zöld Pecsét Facebook oldalán biztosan beszámolnak majd és ahogy tudok én is hírt adok róla. Becses egriek, ha pedig van ötletetek, hogy hol épüljön ki a folytatás, akkor szerintem írjatok a Zöld Pecsétnek!

2018. novemberi FRISSÍTÉS: Az új Zöld Pecsét kialakítása már a vége felé közeleg. Egerben, a Sándor Imre utcában, a Korzó Hamburgeres helyén lesz megtalálható novemberi nyitást kötvetően. Egy igazi kultúrhely van (újjá)születőben. A Facebook oldalukat idézem: „Minden nap várunk mindenkit 11-től. Minden szerdán egyetemi bulival, csütörtökön különböző programokkal (kiállítás megnyitó, filmklub, közösségi programok stb.), pénteken koncertekkel vagy bulival, szombaton pedig pecsét bulival készülünk, rendszeresen.”

Én pedig októberre tervezem az alaposabb, átfogóbb egri kocsmafelfedezéseket. Két bajtársat már találtam hozzá, Kupakon kívül Sarusi Ádám lesz még szakértői támogatóm, aki egykor másodmagával végigjárta Eger akkor fellelhető összes kocsmáját, majd a látogatásokból a következő térképet készítették: http://www.egrinapok.hu/kocsmatura/ Elhivatott, tudatos kocsmakedvelőt ismertem meg személyében a Zöld Pecsétben, olyat, aki igazán érzi a kocsmai spirituszt a feles poháron kívül is. Köszönöm az idegenvezetést és a közös élményt srácok. Várom a folytatást!

2018. novemberi FRISSÍTÉS: Bár 2018 nyarán volt még egy fél napos futó látogatásom Egerbe, ahol továbbismerkedtem a várossal és kocsmáival, az októberre tervezett nagy látogatás odébb csúszott, mert helyette csatlakoztam egy barátok által szervezett négy napos (sör)túrához, aminek személyes nosztalgikus jelentősége is volt, és ahol alkalmazkodnom kellett. A szándék azonban töretlen, és igyekszem mielőbb pótolni az egri elmaradást.

Térképen a Zöld Pecsét és a Putyi kocsmája is:

Ha budapesti, magyarországi és európai kocsmatúrával egybekötött városfelfedezések, kocsmaélet és kocsmakultúra beszámolóit olvasnátok rendszeresen, akkor a Kocsmaturista Facebook oldala itt követhető: www.facebook.com/kocsmaturista

A kapcsolódó Facebook csoporthoz itt lehet csatlakozni: www.facebook.com/groups/kocsmaturista

Folyamatosan várom az ötleteket, javaslatokat a meglátogatásra érdemes kocsmákról, izgalmas kocsmaélettel rendelkező városokról, környékekről vagy arról, hogy ti miről olvasnátok szívesen! Írjatok a kocsmaturista@kocsmaturista.hu-ra.

Egyéb kocsmabúcsúkról szóló írások a Kocsmaturistán:

Mondok egy imát a derék Papucsért! (Pécs)

Egy kertvárosi kocsma búcsúja – Piros Hetes Söröző, Borozó – Budapest, 14. kerület

Memento: Bajusz Retro Bar – A retróba hordott retró

The post Kettős kocsmagyász Egerben? Viszlát Putyi kocsmája és Zöld Pecsét! appeared first on Kocsmaturista.

The post Pécs kocsmái – Kocsmaturista adatlap, kedvencek és szöveggyűjtemény appeared first on Kocsmaturista.

(Az első részért IDE kattints, a második részért pedig IDE)

A nyüzsgő nyári terasszal üzemelő Dreher Söröző elnevezésének értelmezése a jóindulatunkra van bízva.

Arra gondolunk előbb, hogy ez jolly jokerként az egyik leggyakoribb (amúgy itt is csapolt) hazai sörről lett elnevezve, netán beleképzeljük, hogy egy jelentős sörtörténelmi családnevet hordoz magán mementóként? Ezen a dilemmán kívül a – már sajnos elhunyt helyi alkotó által készített – jópofa falfestmények és a népszerű, valóban finom melegszendvics tette emlékezetessé.

A beltér nagy része jól értve sötét, intim, boxos elrendezésű, beszélgetős, de kedélyes bárélettel a pultnál.

Bár azt mesélték nekem, hogy az idősebbek kedvenc találkozási pontja, én kettőből kétszer fiatalokba futottam bele.

A kertes, családi házas Mixer Eszpresszót éjjel és nappal is pozitívan hatott.

Az éj leple alatt egy kulturált kiskocsmának nyugtáztam, ahol kisebb vegyes társaságok szolidan, de felszabadultan jól érezték magukat. Jellemzőbben inkább fiatalok.

A vendégtér java itt is szeparés:

Sokat ajánlott retró-melegszendvicsük valóban hódított a kategóriában és ilyen szépen, díszes tányéron szolgálták fel.

A benti lombútorokkal berendezett, egykori kocsibehajtó (<kültéri, de fedett) tűnt a legszívesebben választott bandázós részlegnek. Úgy festett, mint egy garázsvásár.

Másnap délután megmutatkozott virágzó szépségében a regénybeillő kert is, ami a Mixer legmarkánsabb sajátosságaként végzett. Szerencsére az elsőként mintavételezett műanyagszékeken túl többségében romantikusabb, rusztikus bútorokat tartottak itt, de rengeteget. Még hintaágy is volt a leltárban.

Az ihlet kertje ez! Nagyon bírtam innét szerkeszteni a blogot.

Nádkerítés, virágok, kutyaugatás, madarak, legyek. Isteni vidék idill! Nem is csoda, hogy egy szerelmes pár annyira örült magának itt, hogy a szabad ég alatti romantikázás határait már a nyilvános szex irányába feszegették. Sajnos szemtanúja voltam annak az érzéketlenségnek is, ahogy egy srác odaöntötte a maradék sörét a leander alá. Nagyon pozitív volt viszont, ahogy a haverja lehordta érte, előtte meg megpróbálta megakadályozni ezt. Bár csak ennyit ért el: na és ki látta? Én pont láttam és elmesélem! Próbálhatnánk belelátni, hogy a kolléga valójában nagyon haladószemléletű és hisz a sör növény-egészségtani pozitív hatásában és ezért önfeláldozóan osztotta meg a sörét a kis virágbarátjával. Sajnos inkább jelzett az érzékelőm vagányságnak hitt bármit bárhol elszemetelő nemtörődömséget. Azt meg legkésőbb felsőtagozatban előnyösebb kinőni.

Az utolsó egyedi állomás a Galinak becézett Galéria Söröző önkéntelen kültéri showműsorral nyitott. Épp egy utcasarki hánytatásra érkeztünk meg, de ne általánosítsunk! Lehettünk rossz időben, jó helyen. Ment viszont a dajdajozás odabenn is, hangos zene, tánc, biliárd, tömött galéria. Szerették a jelenlévők!

Magunk szemszögéből sulidiszkóban érezhettük magunkat, ami nem baj, hiszen megtalálta a szombat esti, keresett funkcióját a hely, de mi az iszogatáson kívül inkább csak a szemlélődésben tudtunk feloldódni, így öregapóként. A vasárnapi visszatéréskor nyugodtabb, világosabb valójában ismerhettem meg az amúgy megkapó díszletet.

Feltártam a hátsó teraszt is, miközben jót beszélgettem a pultos lánnyal, aki a történetén kívül azt is elmesélte, hogy csak a hétvégi buliban ennyire a húsz éveseké itt a világ, hétköznap változatosabb közönség van.

A ceglédi kocsmavilág összességében:

Elégedett voltam, hiszen valamennyire megismerve a város mértékeit, a 35.000-es lélekszámhoz és az amúgy csendes miliőhöz képest, a kocsmaélet élénknek mutatkozott, legalábbis júliusban, szombaton. Mintha minden fiatal kinn töltötte volna az estét, kocsmázva, szórakozva. Mivel teraszt szinte száz százalékban biztosítottak az egységek, hálásan nagy élet vibrált előttük és legtöbbjük szépen feltelt benn is. Többségében nem túl bonyolított, de teljesen célnak megfelelő, kellemes légkörű ivókat ismertünk meg. A változatossághoz sokat hozzátett a La Toscana a cseh söreivel, és a tüzes Tizes a felnőttebb korosztályra hangolt profillal és programokkal. Persze így is kimaradt egy-két ajánlott hely, és várom tőletek a további ceglédi kocsmai tippeket is a visszatéréshez!

Ha addig is rendszeresen olvasnátok budapesti, magyarországi és európai kocsmákról és környezetükről, kedveljétek és kövessétek a Kocsmaturista Facebook oldalát!

Köszönöm szépen Horváth Gábornak a Porból lettem, Sörré leszek Facebook csoport bloggerének a meghívást és a vendéglátást, Timinek pedig a társaságot ezzel a harmadik Kocsmaturista hétvégéhez.

Térképen az eddigi ceglédi kocsmák:

Az előző ceglédi kocsmákról szóló bejegyzések:

Cegléd nyolc kocsma után – 1. rész – A vasúti bódé és a piac

Cegléd nyolc kocsma után – 2. rész – A szombat este

Közeli helyeken a Kocsmaturistán:

Kecskemét 17 kocsma után

Vendégségben a sörfőzdében – Guri Sörfőzde, Jászapáti

The post Cegléd nyolc kocsma után – 3. rész – Szombat éj és vasárnap délután appeared first on Kocsmaturista.

Hatvanba Bölöny Józsival vonatoztam, aki lassan egy éve jó cimborám, másrészt a Magyarországi Sörcikk Gyűjtő Klub alelnökeként érdeklődő a témámban, harmadrészt ő nyert a Kocsmaturista Facebook oldalán kikiáltott szülinapi játékban: ki hívja meg egy hónap alatt a legtöbb új kedvelőt az oldalra? Neki kiemelkedően 100 feletti létszámban sikerült újoncokat toborozni. A „nyereménye” egy hat állomásos kocsmatúra volt, általa választott helyszínen. Mikor beváltásra került a sor, ezt a hatvani kalandot javasolta, amihez én örömmel csatlakoztam. Józsi egész feladatlistával készült a meglátogatandó kocsmákról.

Szívesen mentem Hatvanba, bár bevallom, kevésbé szeretek fesztiválkor érkezni szűz terepre, mert ilyenkor megváltozik az eredendő képe a városnak. A fesztiválok egészen egységes közegélményt nyújtanak, összevetve a városok vagy a kocsmák lehetséges különbözőségeivel.

Megérkezés a Hatvani Sörfesztiválra

A „sörfesztivál” címszó alatt az utóbbi években azt szoktam meg idehaza, hogy egy rövidebb-hosszabb bódésor fut körbe szabadtéren, többségében kisüzemi és magyar sörfőzdék képviseletében, ahol a bőségzavarban azt sem tudom, hogy milyen újdonságot kóstoljak meg. A Hatvani Sörfesztivál más volt.

Kint vurstli jellege volt, vattacukorral, gumicukor-árussal, búcsúi-vidámparki játékokkal, gyerekprogramokkal és húzószót jelentő fellépőkkel. Nagy parádé volt, szó se róla. – De hol a sörfesztivál? – kérdeztük. Octoberfest stílusában (érkezéskor vélhető népsűrűségével is) nagy rendezvénysátorban bújt el a sörös részleg, fedetten, a hátsó színpad két oldalán, külön „termekben” megosztva.

Jobbra nagyüzemi sörök vártak, a Soproni/Heineken képviseletében. Balra a kisüzemi sörös és falatozó porta várt. Mivel épp Neoton Familia koncertre készülődött a sokaság, kevésbé volt praktikus, hogy át kellett küzdeni magunkat a tömegen, hogy sörhöz jussunk, de teljesítettük a feladatot.

– Törd az utat – kiáltott Józsi, akitől még azokban a témákban is csak tanulhatnék, amikben eleve jónak érzem magamat.

Újratalálkozás a Hatvany Serfőzdével

Meglepődésemre, a „kézműves sör” címszó összesen két kitelepülőt takart: a helybéli Hatvany Serfőzdét és a Rizmajer Sörfőzde standját.

Nem bántam, mert legalább nem volt bőségzavar, és Hatvanban amúgy is a Hatvany Lajos Serfőzde söreire röppentem volna rá. Egyrészt mindig preferálom a helyi nedűt, másrészt az ő barna sörüket már kifejezetten szerettem, a búzájuk pedig máig országosan top 3-as kedvencem a kategóriájában.

Mindkettőnket felismertek és örömmel fogadtak, többek között Márkus Marianna, a sörfőzdének otthont adó múzeum igazgatónője. További csapattagokat sikerült megismernünk, pl. Nikit, a gazdasági vezetőt és Lacit és Gyurit a serfőzde pultosait. Kedélyes, kedves, jól összeszokottnak tűnő közösség van a háttérben. Meg is hívtak másnap a sörfőzdét meglátogatni, amiről szintén beszámolok majd.

A sörök mellé a fesztiválon szívesen választottunk helyi sörkorcsolyát. A hatvani népszerű Rétesház serénykedett a szomszédban hihetetlen terebélyes és változatos portékával. Mintha népélelmezési hadosztály lettek volna, úgy szórták villámkézzel a rétest és a sós apró sütiket a népnek.

Nagyon finomak is voltak, el tudnám fogadni többfelé is a sör mellé őket. Kevésbé édesszájúként én a káposztásat részesítettem előnyben, de az ellenpólusaim kedvéért leírom, hogy édes íz fronton a klasszikusokon kívül olyan variánsaik is vannak, mint tejberizses, Nutellás vagy karamellás rétes. Érdekes a kocsmákon és a sörökön kívül is megismerni néha egyéb helyi vendéglátókat. Döbbenetes sztereotípiaszaggatás, hogy az emblematikus karakterű édesanyja (fenti képen) és a testvére oldalán, Magdi készíti a réteseket nap, mint nap, aki egy olyan szemrevaló szőke bombázó, akit sosem képzelnél magadtól réteskonyhára. És ezeket a réteseket nem adják kocsmapultokon, csinos üvegbúra alól a környéken? Ejnye! Tessék ezen változtatni!

Ugyanilyen jó volt Hatvan – már a kiadvány alapján is vonzó – városképét végre élőben is megtapasztalni. Kiemelkedően takaros és tiszta volt. Egyszerre modern és történelmien elegáns. Mutatok majd részleteket. A kilenc hatvani kocsmában pedig az extrém jótól az extrém meghökkentőig mindenféle élményünk volt, amiket a folytatásban egyesével elmesélek.

Folyt. köv.

Ha addig is rendszeresen olvasnátok budapesti, magyarországi és európai kocsmákról és környezetükről, kedveljétek és kövessétek a Kocsmaturista Facebook oldalát!

Térképen a Hatvani Sörfesztivál helyszíne is:

Az előző hatvani bejegyzés:

Hatvan serkortyra Hatvantól

Közeli helyeken a Kocsmaturistán:

Gyöngyös kilenc kocsma után

Vendégségben a sörfőzdében – Guri Sörfőzde, Jászapáti

The post Így 60 után… – 1. rész – A Hatvani Sörfesztivál appeared first on Kocsmaturista.

(A piaci kocsmáról és a vasúti bódéról szóló első részt ITT találjátok)

A késő délutánitól egészen az éjfél utániig végigjártuk a kínálkozó ceglédi kocsmai hangulatképeket. A végül személyes kedvencemként végzett Tizes Vintage Bar-ban kezdtünk és ott is fejeztük be egy görög esttel. A köztes időben söröztünk az olasz nevű, de cseh sörpalettát kínáló La Toscana Bisztró bárpultjánál, majd feltérképeztünk egy szökőkút-szivattyúházából kocsmává alakított gombaházat, a Robinsont Bart. Megjártuk a félhomályos hangulatú Dreher Sörözőt, a bitang idilli kocsmakerttel rendelkező Mixer Eszpresszót és a szombat éjjelre bulihellyé alakuló Galéria Sörözőt. Kerek lett az összkép!

Lássuk először az első három szombat esti ceglédi kocsmát:

A Tüzes Tizes

(807. állomás, 3. ceglédi kocsma)

A Tizes Vintage Bar formájában egy külvárosias utánérzésű belterületen egy meglepően haladó belterű kocsma várt minket.

200 méternél közelebb az „Élőhalhoz” (<a zöld tábla), látszólag a belváros, egy rozsdazóna és az úri negyed határán mutatós falfestményekkel, kreatív berendezéssel, kisüzemi sörökkel, tematikus, zenei estekkel fogad.

Megismertük a ház asszonyát, Editet, és egyértelműen az rajzolódott ki, hogy 2017 februárjában igazán gondoskodó, jó kezekbe került ez az 1954-es múltig visszatekintő sarki kocsma.

A nevét az egykori „Tizes számú vendéglátóipari egység” mivolta után kapta. Egyszerre érezni a történelmét és azt, hogy aktív jelene is van. Szívszerelem ahogy kinéz. Imádtam, hogy spaletta képezte az egyik asztalt. El is neveztem tüzes Tizesnek.

Edit szerint 18-40 éves korig, a tanulótól a vállalkozóig mindenki jár ide. Délután nyitnak, mondván, hogy arra nincs szükségük, aki a reggeli feleséért jönne. Nyári estéken terasz nő a sarokra a Tizes köré és a ház is megtelik: harmonikus zsibongás, pozitív kisugárzású emberek.

Csapon a HBH és a Jászdózsai/Bandusz márkájú („Köleses”) söröket is tartották, üvegben pedig többféle magyar kisüzemit (Hedon, Szent András, Bigfoot). Sok sikert, hosszú, felfelé ívelő pályát!

A Tizes szintén kreatív Facebook oldala: https://www.facebook.com/tizesbar/

La Toscana Bisztró – Olasz és cseh két jó barát együtt eszik, s issza sörét

Az abszolút városközponti La Toscana Bisztró egyértelműen inkább étterem, viszont paravánnal elszeparált részen tudtunk sörözni.

Viszonylag ritkán megtalálható cseh sörök közül választhattunk két csapról és üveges kínálatból (Holba, Litovel, Cerna Hora), de a borokra is büszkék.

A tulajdonos, Andriska István elhivatott a kinn főzött, importált, minőségi cseh sörök irányába. Véletlen ismerkedtünk meg az ajtóban, amikor tanácstalan külföldieknek nézett minket és angolul próbált készségesen segíteni. Kiderült, hogy ő a ceglédi sörfesztiválnak is szervezője.

La Toscana Facebook oldal: https://www.facebook.com/LaToscanaBisztro/

Robinson Bar – Szivattyúházból itatóház

A következő állomás, a Robinson Bar egy egészen elvarázsolt kis belvárosi téren volt fellelhető, amit mintha tündérporral szórtak volna be: pozitív jelenségek címszavanként felfestve padok háttámlájára, földbe szúrt, jócselekedetekre biztató felszólítások, sőt egy közösségi színező is megtalálható volt itt.

Mi is illene jobban erre a földre, mint a Hupikék Törpikék egyik otthonának tűnő kocsma?

Régen Celentano néven futott. A jelenlegi üzemeltető, Szabó Gábor szerint már a „bordó zakós” korszakban biztosan kocsma volt. Ő Ceglédre költözése után vette át, és szeretné sikerre vinni. A környezet adott, a terasz pedig nagyot arat itt.

A galériás beltér kicsit szűkös, cserébe akár romantikus. Hangulatos úgy ahogy van. Mindent bele továbbra is Gábor!

Robinson Bar Facebook oldal: https://www.facebook.com/robinsonbarcegled/

A következő, záró ceglédi bejegyzésben belecsúszunk már úgy istenigazán a szombat éjszakába. Némelyik egységbe vasárnap délután is visszatértem második látásra. Folytatás a Dreherrel, a Mixerrel és a Galériával! Érdekes lesz és szélsőséges!

Köszönöm Timinek és Gábornak az idegenvezetést és a társaságot!

Ha addig is rendszeresen olvasnátok budapesti, magyarországi és európai kocsmákról és környezetükről, kedveljétek és kövessétek a Kocsmaturista Facebook oldalát!

Térképen a ceglédi kocsmák is:

Az első rész:

Cegléd nyolc kocsma után – 1. rész – A vasúti bódé és a piac

Hasonló témák a Kocsmaturistán:

Kecskemét 17 kocsma után

Debrecen 18 kocsma után

Pozsony 15 kocsma után – 1. rész

The post Cegléd nyolc kocsma után – 2. rész – A szombat este appeared first on Kocsmaturista.