kÁoSz DrInK sTaTiOn 2022 – Vendégségben a kocsmában

2016-09-16 1 hozzászólás

Azért jók azok a kocsmák, ahol maga az üzemeltető van pult mögött, mert ezekben sokszor nemcsak vendéglátásban, hanem egyenesen vendégségben érezzük magunkat. Jánosnál, a kÁoSzban

Tovább olvasom »

Kövessétek a Kocsmaturistát a Facebookon is!

A Kocsmaturista FB-n korábbi összefoglalókkal szemben naprakészen is követhető, hogy éppen mi történik / hol tart a küldetés. 

A következő kép utat mutat, hogy a kedvelésen túl hogyan kaphat értesítést minden bejegyzésről, aki szeretne. E képre kattintva is eljuttok a Kocsmaturista Facebook oldalra:

Csatlakozzatok a Kocsmaturista Facebook csoportjához is!

Várom a képeitek, hangulatjelentéseiteket a kedvenc törzskocsmátokból, akár utazásban közben felfedezett kocsma-gyöngyszemekről!

Ugyanide jöhetnek kocsmában elcsípett aranyköpések is:

www.facebook.com/groups/kocsmaturista

Ha pedig komolyabban is meg tudtok mutatni egy kocsmát kívül-belül és címmel, akkor pedig szakmai elismeréssel javaslom a Kocsmablog kezdeményezését, a közösségi kocsmagyűjteményt:

Mutass egy kocsmát! Facebook csoport

Kocsmaturista az Instagramon

A legfrissebb kocsmai és városi helyzetjelentésekért, bejelentkezésekért a folytatásos kocsmatúra legújabb állomásaiból, kövessétek a Kocsmaturista Instagram oldalát is:

https://www.instagram.com/kocsmaturista/

The post Lunch! Budapest, 7. kerület: Ahol jó sör is van ebédre appeared first on Kocsmaturista.

Tűzfalfestmény alatt, beülős Barkasszal az udvaron, kerek pulttal, színes székekkel és függőágyakkal. Nagyon nyári és nagyon üdítő. Nyaralás élménnyel lehet töltekezni itt budapestieknek is. Már délután is nagy lehet itt az élet, de éjjel is vibrál az édes nyár esti laza atmoszférája. 

Van Nálatok Terasz!!! – Budapest, 11. kerület teraszos, kertes kiülős kocsmái

2020-09-21 3 hozzászólás

A nagy teraszos, kertes, kiülős, néha csak nyári helyeket gyűjti össze a „Van Nálatok terasz!!!” rovat, rendszeresen frissítve. Budapestről a 11. kerület listája jutott először

Tovább olvasom »

Van Nálatok terasz!!! – Budapest 6. kerület teraszos, kiülős kertes kocsmái

2021-07-16 2 hozzászólás

A nagy teraszos, kertes, kiülős, néha csak nyári helyeket gyűjti össze a „Van Nálatok terasz!!!” rovat, rendszeresen frissítve. Ez a 6. kerület oldala. Hiába belvárosi

Tovább olvasom »

Van Nálatok terasz!!! – Budapest, 2. kerület teraszos, kertes kiülős kocsmái

2021-07-09 1 hozzászólás

A nagy teraszos, kertes, kiülős, néha csak nyári helyeket gyűjti össze a „Van Nálatok terasz!!!” rovat, rendszeresen frissítve. Budapest hatalmas 2. kerületének sokszínű kültereit listázza

Tovább olvasom »

Van Nálatok terasz!!! – A Népsziget nyári helyei

2018-08-18 1 hozzászólás

Egyre többet lehet hallani a Népsziget nevét a budapesti mindennapi életben és médiában már 2017 óta. Olyasmi narrációkkal, mint az új Római part vagy a

Tovább olvasom »

The post A budapesti Kazinczy utca nagy teraszos, kertes kiülős kocsmái – VNT! appeared first on Kocsmaturista.

Tegyük le fejben a Mad Scientist Labor alapköveit:

1. Szimpla kert – 2002-ben nyílt romkocsma. Volt idő, hogy szinte hazajártam oda. Sosem untam meg. Sokszor kérdezik meg, hogy melyik a kedvenc kocsmám Budapesten. Az elsők között sorolom a Szimplát. Akármennyire sztereotípia, akármennyi turistás, jól működik és számomra sem tudott elveszni a varázsa. A templomom!
2. Mad Scientist – A 2016-os menüjüket nagy lelkesedéssel faltam. A sörfajták széles köre és a szabados újraértelmezés, kombinálás, fűszerezés lettek a sarokköveik. Számomra, magamat is sokkolóan a Wild Card nevű csavarosan kavarintott szérumban érte el a csúcsát a kínálatuk. Ezt a Grabovszky Beertrending sörkoktél-keverőjével készítették. Egyszerre IPA és savanyított, rebarbarás és sárgadinnyés. Mondtam is, hogy hagyom, hogy megkövezzenek azok, akik szerint ez már nem is sör, mert mindegy, hogy mi, nekem végtelenül ízlik és kész! Az utóbbi időben számomra is volt néhány a nevükhöz hűen, annyira elrugaszkodóan ŐRÜLT keverék, hogy szürcsölésük közben azt gondoltam, hogy innét még én sem találok vissza a – pedig tág és megengedő – sörfogalmamhoz. Ám következetesen kóstoltam végig az újdonságaikat, és mindig letettek az asztalra valami új kedvemre való fogást (pl. Duke of Budapest – New England IPA stílusú sör).

Nos, a fenti két tétel már együtt is elérhető! A Szimpla kert romkocsma első emeletén üzemel a tudósimázst továbbfokozó Labor Kraft Beer Bar nevű (és megjelenésű) sörbár külön szobában.

Első bal lépcsőn azonnal irány felfelé! Én rögtön azt mondom rá, hogy sör-gourmet labor. Szilágyi Tamás (sörfőző és egyik főzdetulajdonos) szerint welcome terminal a magyar sörökhöz a Szimpla kert rengeteg látogatójának.

Egyszerre hét tétel választható: állandónak szánva a Mango Bay (Milk Shake Pale Ale), a Smooth Hoperator (New England IPA) és a Jam72 (IPA). Három csapon a szortiment többi része váltakozik. A hetedik csap pedig rendszeres sörbemutatóknak és vendégsöröknek lesz fenntartva.

Nagyon jó, hogy a Szimplában vert tanyát a Mad Scientist, mert bármikor megkívánva egy sörínyencséget, meg lehet szökni a vásári káoszból egy nyugisabb emeleti sarokba és céltudatosan fogyasztani. Össze is illenek, mert mi is lehetne passzosabb a – most már általam is elrongyolásig túlhasznált – őrülethez, mint ebben a szétdarabolt Trabantból páholyt kreáló, hintázó kerti törpe alá sokaságot gyűjtő, villogó szemű kiborg-rasztát telefonfülkében foglyul tartó kavalkádban fedélre találni. A Szimpla kert szín- és formadömpingjéhez képest a Labor letisztult, szinte sterilként hat, de külalakja a koncepciót értve ötletes és következetes.

Laboratóriumi körülmények:

A kocsma megálmodója és vezére, saját szavaival a beledumáló ember Szepe volt, akinek többek között a gigamutatós Krak’n Town-t is köszönhetjük. Még a designer is ugyanaz (Mellik Tamás). A közegben laborhoz hűen dominál a fehér, de színes ledes megvilágítással feldobva. Periódusos rendszer módjára van feltüntetve a kínálat. Minden sör saját „vegyjelet” kapott. Van vegyszervitrin, ahol söralapanyagok tekinthetők meg. A pultosok fehér köpenyt hordanak. Köztük van Eszter, akit korábban a Krak’n Townból és a jelenlegi Kocsmaturista címlapról is ismerhettünk.

A söröket lombikban is felszolgálják, ha kéred, de ez letétdíjas, mint a forralt boros bögre az adventi vásárban (1000 Ft), viszont ennyiért haza is viheted. Koncentrált koncepció!

Miről szól a kísérlet?

Mivel egy megnyitóból nem lehet eldönteni, hogy milyen lesz egy új kocsma, elkezdtem előre gondolkodni, hogy kinek is jöhet jól ez a szentély. A Mad Scientist rajongóknak biztosan, hiszen meg van ágyazva az új sörbemutatóknak, eseményeknek és az állandó fellelhetőségnek. Már írtam, hogy a Szimpla-látogatóknak is, ha épp kevésbé szimpla söröket kívánnak. Továbbá akkor is, ha akarsz mutatni egy stílusos budapesti kocsmát jó magyar sörökkel külföldi, vidéki barátoknak. Arra készülni kell, hogy átlag 1000-1200 forintos áron futnak a 4dl-es tételek, ami pont annyira félút a nagyüzemi csapkínálat és a koktélok között, mint amennyire az italaik java is az.

Rögtön hiányozna a Labor falai közül az aktív kocsmaélet és a kocsmakaja, ha csak a négy sarok között járna a tekintetem, mert látszólag mást nem lehet csinálni, csak ülni, inni, beszélgetni, de már a szomszéd szobába átmehetsz csócsózni, a bő választékú Szimpla kajáldához pedig csak kettőt kell elkanyarodni. Mivel a cikk és a fotók a nyitóbuli alapján készültek, lepődjetek meg kellemesen, ha a betérésetek során ti még több tematikus stíluselemet és fali képeket találtok! TV-k is várhatók, házi videók (nem úúúgy értettem) vetítésével. A kémia megvan, szorítunk a stabil kötésért!

Extra érdekesség: alig nyílt meg az első Labor, rögtön készül a második, méghozzá a berlini Szimpla egyik felében, nagyjából 80 nm-en. A nyitás 2018 elején várható!

Ha rendszeresen olvasnátok budapesti, magyarországi és európai kocsmákról és környezetükről, kedveljétek és kövessétek a Kocsmaturista Facebook oldalát!

Térképen a Mad Scientist Labor – Kraft Beer Bar is

Mad Scientist Labor Kraft Beer Bar Facebook oldal: https://www.facebook.com/laborkraftbeerbar/

Mad Scientist Labor cím: Budapest, VII. kerület, Kazinczy utca 14.

Mad Scientist Labor nyitvatartás: 18:00-02:00

Kapcsolódó témák:

Budapest, mint a sörbemutatók városa

Magyar kraft sör menni Németország, já?!

The post Egy Szimplán őrült Labor nyílt Budapesten – Mad Scientist KOCSMANYITÁS appeared first on Kocsmaturista.

Nem fogok úgy tenni, mintha nagyon ismertem volna valakit, akivel egyetlen közös élményem volt, de szívesen emlékszem vissza és elmesélem a történetet.

Egy újlipótvárosi hangulatos pincekocsmába tértem be egy kávéra Budapesten. További koordinátákra vártam egy kiállításmegnyitóhoz. Nem jártam még abban a kocsmában, se Kocsmaturistaként, se előtte. Meglepően Tortilla Borozó-Sörözőnek hívták, merthogy a rendszerváltás után az elsők között árultak itt tortillát.

(273. állomás, 204. budapesti állomás)

30 éves hely már, szenes pince volt jóval korábban, aztán szitanyomó. Körülnéztem, este hét volt és egészen sok vendég. Sokan erőteljesen, szinte filmesen gesztikuláltak.

A pultnál rostokoltam csendben, még egy gusztusos zsíros kenyeret is letoltam a kávéhoz. Volt a pultban ugyanis egy rakással. Szépen, gyorsan fogyott. Egy öltönyös beeső fogyasztó vitte el az utolsót. Miután a csellengők is elkoptak, rajtam kívül 73 éves maradt a legfiatalabb törzsvendég a legkitartóbb asztaloknál, ahogy a pultos lány megsúgta. Beszélgettek a hatvanas évekről, a régi csajokról és a tőlük kapott cukrászsüteményekről.

– A régi időkről beszélünk, de valamelyikünk nyitott új időket teremteni – szólt ki Béla. Úgy tűnt, tényleg élnek a jelenben is, alkalmazkodnak egymáshoz humorban, öltözködésben és beszédstílusban, tempót diktálnak egymásnak mindebben, sőt még flörtölnek is, ha letalál egy nő.

Folytattuk a szóváltást Béla bácsival. A vendégek fogytak, a záróra közeledett. A kiállításról lemaradtam, a kávéról áttértem fröccsre. Béla nagyon humoros, életvidám ember volt. Régebben az élete ehhez a környékhez kötötte. Már nem, de a régi kocsmákba azután is visszajárt. Kamionozott, taxizott, emberekkel foglalkozott, emberközeli maradt. Kifejezetten jó volt látni, hogy a gyakran keserűnek címkézett magyar idősek közül valaki abban a pillanatsorozatban ekkora életörömmel volt jelen.

Beszélgettünk arról, hogy milyenek voltak régen a kocsmák, milyenek most és át is hívott a szemköztibe, amit viccesen Pita bárnak hívták. Talán reflektált a Tortillára.  Béla bácsi itt eldöntötte a következő másfél óra programját. – Megmutatom Neked a kocsmáimat – mondta nevetve – ilyenkor még nem mernék hazamenni, kidobna az asszony.

A „kocsmái” címszó négy kocsmát takart: Tortilla, Pita bá, Akali Borozó és a B1! Az első három Újlipótvárosban volt, az utolsóhoz trolival kellett menni, a hetedik kerületbe. Egy járatot le is késtünk: – Elengedem ezt a trolit, mert az nagyon nehéz lenne, ha kivasalná a nadrágomat – sziporkázott.

Zsúfolt troli volt. Az egyik utas panaszkodott, hogy le akarna ülni. Fiatalabb volt Béla bácsinál, de rosszabbul tartott magát, állva biztosan. Elnézést kért tőlünk, mondván, hogy ő már hatvan  éves. Béla bácsi persze nem hagyhatta annyiban: – Azzal dicsekszik, hogy hatvan éves, én sem merek azzal, hogy hetvennyolc – sóhajtott fel kacajos félméltatlankodással.

Megérkeztünk a B1-be

Már ismertem és szerettem. Jobban szerettem, mint amennyire ismertem csupán kettő korábbi alkalomból. A B1 az azonnal elvarázsoló kocsmák egyike volt. Istentelenül hangulatos helyszín, a sok korábbi híres lakójáról nevezetes Bajza utcai garzonház aljában. Ebben a nagy épületben csak garzonlakások tömörült, hasonlóra szabva, alul pedig főleg az itt lakókat kiszolgáló szupermarket és a mindentől üdítően elütő, mindig élettel teli, tarka B1, a messziről jöttség utánérzésével, ami nem feltétlenül illett gyorsan bármilyen külvilági szabványtudathoz.

A bárhelyiség szűkülő folyosója purgatóriumként vezette a beavatást vállaló új belépőt a mélyebben ülő további helyiségek barlangos mennyei poklába.

Otthonos, belterjes, de befogadó közeg volt. Azonnal beszélgetni kezdtek velem is a helyi figurák, ahogy Béla bácsival érkeztem. A külcsín is jelentős: meghatározó eleme egy szinte lángolva szárnyaló amazon-angyal falfestmény, amit egy korábbi környékbeli képzőművész törzsvendég festett, saját képmását használva.

A B1 amúgy is részletekben elveszésre biztatott: tárgyaktól roskadozó polcok és fali akasztók, régi konfekció-népszerű kukorica-dombormintás kupica és kancsókészlet kancsója, bicikli a falon, tukán Guinness nélkül, ami a hely egyik jelképe lett.

Mintha a B1 formájában valaki magának találta volna fel házilag a lomkocsmát, de anélkül, hogy egy lom- vagy romkocsmát másolt volna. Csak érdekes tárgyak tára érdekes emberek örömére, spontán ihletések ívét kanyarítva, és nem biodíszletre váró önfejű designer-koncepció. Nagyon illett ehhez a helyhez (többek között) a cseh Bernard sör és a ropogós magyaros pizzaértelmezés, számomra legújabban a csilis bab is. Tetszett, hogy volt egy megkérdőjelezhetetlenül kocsmahangulatot kínáló egység volt a városközpont határán, ahol stabilan finom falatokat lehetett enni. Nem azt keressük ilyenkor, hogy pódiumra állíthassuk a gasztronómiát, hanem a kényelmes jó ízű jóllakást laza közegben. Ezt egyértelműen adta.

Egyszer egy vasárnap délután tértem vissza a csilis babra, amikor szintén hullámzott a törzsvendégélet. Mindenki ismert mindenkit, a különböző generációk is nagy ovációval fogadták egymást. Béla bácsi talán már nem is élt ekkor. Nem kérdeztem rá, siettem tovább. Még korábban egyszer kerestem őt az Akali borozóban egy zsíros kenyér felett. Tudni akartam, hogy jól van-e, de az akkori pultos és egy találomra megkérdezett vendég pont nem ismerte őt.

Béla bácsi előbb halt meg, a B1 később zárt be. Egyszer vészjóslóan kiürült a kirakat, eltűntek a tárgyak, az emberek, a színek. Érdeklődtem a Chili Bisztróban, közel, mert hallottam, hogy oda is átjárnak egyes vendégek. Nyomra bukkantam. A Serházat a közeli Bethlen Gábor utcában a B1 Zolija üzemelteti, más profilú helyszín, de a maga nemében remek és a B1-re jellemző egyszerre vadul és szelíden burjánozó kocsmaérzet ott is megvan. A B1 reinkarnációja is születőben van már a közelben. Béla bácsi távozott csak örökre. A Serházban tudtam meg.

Nagyon szimpatikus, felemelő ember volt. Mikor elváltunk, elárulta, hogy másnap pálinkáért megy vidékre és ha van kedvem, ugorjak fel szombaton egy kóstolóra, majd leboltolja az asszonnyal. Balatonra utaztam akkor, így nem mentem és azóta sem. Az örökre eljátszott esélyek súlyosabbak, felnagyítódnak. A majd egyszer azt jelenti, hogy soha.

Nem ismertem sem őt igazán, sem a B1-et, csak benyomásokat szereztem, de olyanokat, amikre örökre szívesen emlékszem vissza. A B1 igazán a törzsvendégei volt, mint minden jó kocsma, amin én csak át csapodárkodom magam. Ők tudják az igazi történeteket és szokásokat. Ők emlékezhetnek arra is, amikor Béla bácsi azt szokta mondani: „Személyzet, tolják ki a zongorát. Ma este mulatunk.„

Térképen Béla bácsi kocsmái is

Ha extra tartalmat is olvasnátok budapesti, magyarországi és európai kocsmákról és környezetükről, kedveljétek és kövessétek a Kocsmaturista Facebook oldalát!

Egy másik emlékezés:

Krisztina emlékére – Utazás Győrbe

The post Béla bácsi és a B1 emlékére appeared first on Kocsmaturista.

PANASZMEGELŐZŐ: Így is van olyan kocsma és terület, amit nem ismerek és szinte biztos, hogy – bár nagyon igyekszem odafigyelni – nem vagyok naprakész minden új nyitásból és zárásból. 2017.05.30. FRISSÍTÉS: Ez az írássorozat csak az előző rész óta tett látogatásokat, új megfigyeléseket és változásokat taglalja.

Aktuális állásom szerint is az első 14 kerületet jártam be jobban, de már megkezdtem az ismerkedést a XV. és XVI. kerülettel és egy körös tapasztalatom van Budafokon (XXII. kerület) és Kispesten (XIX. kerület) is. Jelenleg 5 kerület érintetlen még a felfedezéseimtől.

1. RÉSZ: VII. KERÜLET – Nem nyugvó pulzálás

Darabszám tekintetében a hetedik kerület még mindig durván (ha nem jobban) vezet. Az egyetlen az én statisztikámban is, ahol három számjegyű darabot jártam be, eddig 116-ot. Ez több, mint kétszer annyi, mint a holtversenyben második / harmadik helyezett hatodik és nyolcadik kerület az egyesével 50 tételükkel. Ezért mindenképpen külön írást szánok rá.

A hetedik kerület még jobban megerősítette kocsma- és bulinegyed címét a hatodikkal szemben, amikor az utóbbi legjelentősebb éjszakai klubja és romkocsmája, az Instant szintén „7ker-be” költözött, fúzióba lépve a Fogasházzal.

Instant búcsú az Instanttól

Nagy kérdés, hogy az arra alapozó, ténfergő közönségének hiánya hogy változtatja meg hosszabb távon a belső VI. kerület legkocsmásabb vidékét. Bár egyértelmű összefüggés nem mutatható ki (sőt), több bezárást is észleltem mostanában arrafelé (Beer Company Nagymező, Lost in Budapest, Balettcipő és a híres-hírhedt hajnali-reggeli klub, a Piaf) és a Max 1 nevű kiskocsma is a hetedik kerületbe (Középső-Erzsébetváros) pártolt át.

A hetedik kerület éjszakai élete sokarcú, a gyakran „egyetemistakocsmásként” címkézett Erzsébet körúttól, a bohém Kazinczy körüli, rom/lomkocsmás utcahálózaton és a nyaranta fesztiválszerűen nyüzsgő Madách téren/utcán át a felnőttebb kínálatú, turistásabb Gozsdu udvarig. A körúti kocsmák bár közigazgatásilag a fővárosi önkormányzat fennhatóságába esnek, vendégélmény szempontjából nagyon is a hetedik kerülethez tartoznak.

A vizsgált időszakban még több lett belőlük, az ismertebb kocsmaláncok rendre újabb kapukat nyitottak a körútra: új Ördög és új Corvinus Café, a második Salvatore Bar (koktélbár) és a Legjobbkocsma.hu hadserege is gyarapodott (FriendsOFF Bar, Rutin Bar). Az utóbbi hálózatnak a belső utcákban is új egységei nyíltak főleg a Stifler márkanév alatt és Egyetem Presszó arculattal. Bár a franchise-os megjelenés nekem személyesen nem esetem, a terjeszkedésük nagyon látványos és eredményes. Amint nyílik egy új hely, az a következő hétvégén már annyira tele van, mintha mindig is ott lett volna.

Az viszont számomra is pozitív, hogy egyre több példányt nyitnak egy-egy hamburgerezővel karöltve, így enni is jól lehet nálunk. Személyes kedvencem a Deep Burger-től a Fitt Burger, ami esetében a teljes hamburgertöltelék salátalevélbe van csomagolva. Egyéb műhelyeikben pedig a Lepény, magyar kocsmakaja márka terjed. Jelenleg több, mint 30 helyszínen működnek. Durván 80%-uk a hetedik kerületben.

A körút egyéb újabb kocsmái közül saját élmény alapján a Beer Point-ot emelném ki, ami 16 sörcsappal (legalább fele kisüzemi), menőn csapfoglalókkal, nagy magyar és nemzetközi üveges sörválasztékkal, és kocsmakajákkal (köztük hurkát is láttam akcióban!) nyitott meg decemberben.

A Kakas kocsmaág pedig a Király utcai sarkon lett figyelemfelhívó egy az alaphangjánál „utcai gasztrósabb” és elegánsabb darabbal (Grand Kakas). Hasonló profillal vették át az egykori Akácfa Sörözőt is pár sarokra a körúttól.

A bulinegyed főutcájában, a Kazinczy utcában történt bezárásokról már írtam korábban egy összefoglalót.

Merre tovább Kazinczy utca?

Azóta legalább két üzletben újra kocsma nyílt már (Se7en Café & Bar, Ziccer).  Egy kis mozgás a Gozsdu udvarban és környékén is történt, de azokat még nem szemrevételeztem.

Bezárások közül főleg gyászolom az extravagáns díszletű Király utcai Pop-ot és a többször remek partyhangulatú kicsi Sierrat.

Pár egyéb az előző rész óta nyitott, összetettebb profilú adaléka a kerületnek, ahol megfordultam:

A MALTeR, az Akácfa utcában egy – saját fogalomteremtésükkel élve – „BeerStro” idehaza ritka, akár ötletesen átalakított közép-európai kocsmaételekkel, kisüzemi sörökkel, élőzenei koncertekkel.

Közép-Európa kocsmakajái ide gyűljetek! – KOCSMANYITÁS: MALTeR Sörétterem, Budapest

Még egy írás róla ITT!

A Cake&Beer a Klauzál téren tényleg különleges söröket is tart csapon és üvegben, kiegészítve ritka import sörök rendszeres kóstolóival a Beeroda együttműködésében, sör mellé sütikkel, extra péksütikkel (chilis babos, fetás <wow!), társasjátékokkal, és (most figyelj:) sör tematikájú kiszabaduló szobával. Az utóbbi még rám is vár!

Szintén az Akácfa utcában nyílt a Budapest BARbq, italozó és barbeque-s szentély, egy általam még csak sörrel próbált gasztrokocsma. Inkább a kaják felé dől az arány, de szimpatikus az irány.

Az érdi CSEHvegő nyitott még közben egy pesti egységet is, cseh kocsmakaja és cseh sörök vonalán, Prága Sörház néven. Én inkább a vidéki „anyakocsmát” ismertem meg, a pesti helyszínen egyenlőre egysörös vagyok, de az elődhöz hasonló alapgondolatra építve, koncertekkel feldobva ígéretes.

Egy rokonszenves kis oldalág volt a helyben is fogyasztós sörbolt, a VAN SÖR, januári élményem alapján főleg cseh sörökkel.

Két hely egyéb nyitásának meg különösen örültem, mert a hetedik kerület középső és külső részén találhatók, azt is izgalmasabbá téve. Polyhistor PUB szintén minőségi sörökre épít, és ehhez csavarosan a japán gasztronómiát és japán kultúranépszerűsítést párosítja, elsőre igen elkötelezettnek tűnő menedzsmenttel, szintén alkalmi sörkóstolókkal. Még kijjebb, a Keleti Pályaudvar közvetlen környékén, finoman is vegyes utcaképű sétálószakaszon különösen jól jött oázis lehet a jászapáti Guri Sörfőzde termékeit és az ott főzött egyéb márkákat (Thomas Menner, Hübris) kínáló kellemes, otthonos pince! Próbaüzemben sikerült elkapni, remélem hamarosan élesben látom majd őket Serház néven.

Szintén kíváncsian várom a kerület külső részén tanyát vert, hagyományos élőzenei vonalat képviselő Kandúr Pub-ot, ahol először pont egy zsúfolt kiállításmegnyitó alkalmával próbáltam beköszönni, így eltoltam az alkalmat.

Egy-két egyéb nagyon friss nyitás még elérte a szemem sarkát, de velük is várok még a személyes élményre. Egyelőre úgy tűnik, hogy a hetedik kerület megőrzi a kocsma-királyságát Budapesten, ahogy a sokféleségét is és mindegyik frontján gyarapszik vagy fejlődik. 

A folytatásban megnézzük a többieket is!

(A főoldali kép, a Kertész utcai Szimpla kávézóban készült tavaly év végén)

Ha extra tartalmat is olvasnátok magyarországi és európai kocsmákról és környezetükről, kedveljétek és kövessétek a Kocsmaturista Facebook oldalát!

Budapest már megénekelt kocsmái is a térképen:

The post Budapest 420 kocsma után – 1. rész: A VII. kerület appeared first on Kocsmaturista.

Ha budapesti, magyarországi és európai kocsmatúrával egybekötött városfelfedezések, kocsma-élet és kocsmakultúra, kocsmakaja kultúra beszámolóit olvasnátok rendszeresen, akkor a Kocsmaturista Facebook oldala itt követhető: www.facebook.com/kocsmaturista

A kapcsolódó Facebook csoporthoz itt lehet csatlakozni: www.facebook.com/groups/kocsmaturista

Folyamatosan várom az ötleteket, javaslatokat a meglátogatásra érdemes kocsmákról, izgalmas kocsmaélettel rendelkező városokról, környékekről vagy arról, hogy ti miről olvasnátok szívesen! Írjatok a kocsmaturista@kocsmaturista.hu-ra.

A cikk már csak a Kocsmaturista Archivum része:

A napokban nyitott kaput az Akácfa utcára (Bp., VII. ker) a MALTeR, felvállalva az egyik legszentebb küldetést, ami Magyarország kocsmatörténelmének ezen a pontján kínálkozik. Falain belül visszahozni készül azokat az időket, amikor a kocsma még belhonban is színteret biztosított az igényes könnyű falatozásnak. Szellemsiége és menüje továbbcsökkenti a társasági étkezés és itkozás között évtizedekig jellemző kulturális szakadékot.

Amikor a MALTeR megnyitó meghívóját olvastam, úgy éreztem, hogy valaki végre megszólítja, ringbe hívja azt a jelenséget, ami a mindenféle kraftműves sörös, uccakajás, bulinegyedes forradalom-robbanások után sem állt egyértelműen pályára, a magyar kocsma-gasztronómiát.

Idézem: “A közép-európai kocsmák elmúlt pár évszázadában a kocsmának magától értetődő eleme volt az egyszerű, kiadós házias étel, amit csak a kommunizmus évtizedei tudtak tönkretenni. Így most már Pesten is ritkaságnak számít, ha a kocsmában nem vacak a kaja – egy ilyen ritka jómadarat köszönthetünk most a MALTR-ben, ami saját bevallása szerint semmi újat nem talált ki, csak visszavezeti a közönséget a régió hagyományos kocsmaételeihez.”

Velem szemben ez telitalálat, mivel dobogó szívügyem a téma. Ahogy többek között Csehországban, Olaszországban, Angliában kontúros kultúrája, arculata van a kocsmakajának, úgy Magyarországon sem szabad már hosszú távon beletörődnünk ebbe a tollfosztott chips-mogyi-ropi triumvirátusba többségi tényezőként. A cseh hospoda élménynek például mennyire jó koronája, amikor pár koronádért két söröd között beletesz a pincér az aurádba valami könnyű utopenecet, hermelint, stb. Persze behozták, követték már magyar határokon belül is a más nemzeti sajátságokat. Magyarországi cseh kocsmákban  egy-két kinti fogást elfogyaszthatunk és számos helyen hamburgerezhetünk sör mellé vagy sörözhetünk hamburger mellé angol pubosan, amerikásan, sőt az utóbbit unalomig. Jó, hogy van ilyen, élvezzük, éljünk vele, de ez így nem a miénk és nem elég. Alkossunk mellé sajátot is, sminkeljünk magyaros piros pozsgát hozzá!

A MALTeR is ebben a kezdeményezésben is nagyot lép. Nem kronológiai első, hiszen láttunk már szórványos foltokban tündökölni egy-két közepesen vagy egészen egyedi kocsmaétlapot a Budapest éjszakában, de ezen új helyszín buzgalmának konkrétsága és a hangsúlyozottsága, karaktere és fókusza fontos, szintlép(tet)ő versenyzővé teheti. Ezt a csatakiáltást igenis hasznos aláhúzni, keretezni, zászlóra tenni. Lássuk, hogy gondolják ezt megvalósítani!

Az egyediség ellenére a MALTeR-ben sem kizárólagosan magyar karakternek (<így nem baj), hanem egy magyar középpontú, de nagyobb sugarú össz-közép-európai mixurának taposnak útat. A környékbeli hagyományos étel-elemek inkább csak lényegi építőkockái, és nem öntőformái a végeredménynek. Révész Róbert, a hely tulajdonosa (korábbi porondja: Felni, Bp., VI. ker, Jókai utca) úgy mesélte, hogy a szakács direkt azt a feladatot kapta, hogy mindent bolondítson meg egy kicsit. Így találkozhattunk előkóstolóként olyan fejrázatóan ötletes falatokkal, mint a hurkás-lilakáposztás “rétes” (Wellington bélszín módra),

csülök-saslik, nyers zöldborsó krémmel és az istentelenül eredeti lencsés-párolt káposzta.

A külföldi csemegék eredet-hűbben érkeztek, de mivel eleve olyanok, amiknek a fellelhetősége Magyarországon egészen ritkaság, ezért senki kért volna rájuk unalmában disznózsírból sáfrányos tejszínhabot pluszban. Ilyen volt a zurek, lengyel savanykás leves krumplival, kolbásszal, főtt tojással

vagy kétféle főtt pirog (orosz töltött, eredetileg sült tészta), húsos és sajtos-spenótos. A desszertnek kínált házi lekváros nudli olyan túlvilágian finom volt, hogy én is meglepődtem, hogy nem édes szájú létemre is doromboló szervem mutálódott tőle.

És lesz még több is, ahonnét ez jött. A jövendőmondásban szerepel a sztrapacska, puliszka vagy a bécsi kocsmakajaként aposztrofált kümmel braten (köménymagos sült hasalja szalonna bécsi krumplisalátával és céklával.), stb. Szinte minden közép-európai ország leteszi a névjegyét a leendő étlapon. Zárójelben pedig könnyű sörkorcsolyák is ígérkeznek, házi barna sörös barna kenyér különféle kencékkel, mint zsidó tojás (< erre előre csorgatom a nyálamat).

A hat állásos sörcsap koncepció pedig úgy néz ki, hogy két állandó sörnek az utóbbi időben látványosan kocsmatér-hódító Hekkelberg, magyar márka adja magát a már ismert lagerével és az új Fux vörös sörével, amit csúszi könnyedséggel (4,6%) kóstolhattunk a fogások között.

Az új sörét, az atyja, Bart Dániel (referencia: folyekonykenyer.blog.hu, Főzdefeszt, Élesztő) fel is konferálta a megnyitó keretében.

Ezeken kívül változó kínálattal lesz egy IPA, még egy Ale, egy Stout és egy gyümölcsös sör a maradék csapokon.

A MALTeR élénk jelene ellenére nem lehet szótlanul elmenni az otthont adó helyiség múltja mellett sem. Az utóbbi időben még jobban gasztro- és kocsmaélettől duzzadó Akácfa utcában nem is olyan rég itt még egy teljesen más kor villanásait lehetett kilesni a kevés átlátszó üvegfelületen, ahogy a bulinegyednek elűtő kontrasztot adóan jellemzően idősebb vendégek, élő zenészekkel társalogva hagyományos ételeket dicsértek mosolyaikkal, és illendő időben búcsúztak az estétől, és kicsit talán már a világtól is, amiben felnőttek. Ez volt a Kispipa étterem, ami egykor hosszan tündökölt, majd legendás múltjába temetve önmagát, angolosan távozott a magyarosságával. Többek között arról volt híres, hogy Seress Rezső, világhírűvé lett zeneszerző és zongorista hosszú éveken keresztül itt adta elő legtöbbet, sokáig betiltott dalait, főleg a több, mint száz nyelvre lefordított tragikus városi legendájú Szomorú vasárnapot, ami az öngyilkosok himnuszaként pátoszosodott a nemzetközi köztudatba. Seress személyi kultusza, a Kispipára is kiterjedt. Sokan, köztük hírességek zarándokoltak ide, életében és utána is felkeresni az ismert dallam kulisszáiként a vendéglőt. Ez a korszak pár hónapja azonban leáldozott. Felemás gondolatok ébrednek ilyenkor, amikor a régi átadja a helyét az újnak, mégis pótolhatatlan marad. Erre a kimondatlan agymenésemre kínáltak vigaszt Révész Róbert meséje, hogy arra gondoltak, hogy vajon milyen lenne a Kispipa étterem, ha ma nyílna meg és a válaszuk az lett, hogy “hát ilyen!”. Ráadásul pont abban az életkorban vannak, mint a kispipások, amikor ők nyitották a saját konyhájukat. Ők is meglátták a fantáziát a helyszínben, és szándékosan adóznak az előd emlékének. Például megőrizték és használják a Kispipa vendégszékeit. A most még szinte üres falakra várható képek között szerepel majd a vendéglő régi névtáblája és korábbi menüje is bekeretezve.

Térjünk is ki a design-ra! Első ránézésre, bevallom, nekem rideg, indusztriális(nak inkább csak tűnő), művészesen távolságtartó benyomást adott, főleg a színei, anyagi, felületei miatt (fémláncok a pulton, nyers tégla, malteres utánérzésű szürke fal),

de elég volt egyszer körbejárni, és hagyni, hogy a felfigyelni a nem is olyan apró részletekre, mint hátul az otthonos szőnyegre, a társasági életre szólító sárga-pirosra festett utcai padra, a Felniből már ismert élő-dekoráció Muki kutyával,

és főleg a hamarosan turisták százainak fenéklenyomatát tartalmazó Instagram-várományos, minden csak nem rideg fa-trónra,

és máris haveri pacsira tartjuk a kezünket. Amit vissza is kapunk azzal, amilyen bohókás öltözetben az ott dolgozó lányok fogadnak bennünket (kantáros farmer gatya, rikító piros póló).

Ezzel akarnak plusz szint adni a helynek, és a választott névre kacsintó malter munkás életérzést is belekeverni. Szintén nagyon bohémra sikeredett a közvetlenül a közvetlen látványkonyhával felvezetett WC-világ, mind a férfi-női ajtó-emblémákkal, mind a személyes örömömmel, hogy végre valahol visszakaptam a Hopfanatic Pubbal együtt meggyászolt megskalpolt söröshordó-pissoir-t.

A pultnál is vannak érdekes részletek. A tulajék hangsúlyosan leginkább a sörcsapot tartó targoncaláncra a legbüszkébbek, én mégis a fenn lebegő dupla szárnyú ajtóról kérdeztem Robit. Elárulta, hogy egy ismerős lakásának felújításánál nyúlta őket, nem szánt nekik akkor még rendeltetést, de tudta, hogy el fog jönni az idő, amikor szerepükre találnak. Ő ebben hisz az egész hely üzemeltetésénél is, keleties nyugalommal, hogy nem kell mindig előre eltökélni, hogy mi fog történni, ezért lesz rugalmas és változó az étlap, a sörcsapi kínálat és a díszlet is. Ha ezek a szürke falak valóban otthonos képekkel telnek meg, akkor egy nagyon eredeti hibrid miliő jöhet itt létre hamarosan.

A név maga két nyelven is magyarázatot nyert. Az angolul is értő sörtudók hamar rájöhetnek, hogy eredendően a malátára (malt) építő szójátékot kaptuk arcul ütésként (mivel szigorú elvem, hogy a legrosszabb szóviccet is ki kell mondani, nekem kebelre ölelt elnevezés). A keresztszülei azért büszkék rá duplán, mert így kilóghatnak a sorból, hogy ők nem a komló után neveztek el sörjelenséget. Másrészt magyar építőipari kontextusból közelítve is tudták magyarázni a bizonyítványt: a malter összeköt, mint ahogy ők is összekötnek Malterként egy csomó mindent, újra az kocsmai ételeket és az alkoholfogyasztást, a múlt hagyományőrzését és a jelen progresszív irányait, sőt tervek szerint még az élőzenét és stand up comedy-t is a várható helyi programokban.

Ha már várható dolgokról van szó: levetítették a látványterveit egy eljövendő Seress Rezső emléktérnek, ahol szemben a sörétteremmel három felszedett parkoló sáv helyén utca teljes széltében zongora billentyű lesz a talajfestés, szemben pedig a zongorista árnyéka fog feketén felfestve falra vetülni. Elmés az ötlet, csinos a vízió. Abszolút megelégszem vele, mint első lépéssel egy olyan térhez a fiktív jövőben, amikor itt minden talaj az emberi lábé, és a felette repülő légi autó-közlekedés földi árnyékaié, és ez a kiszélesedő jelentős utca szakasz egy napernyős nyári gasztroparadicsom lehet, a tűzfal festmények ölelésében. Na de nagyot álmodás közben örüljünk annak, hogy a MALTeR így is intenzívebb, nyitottabb közös életet fog élni jobb időben az utcával, ugyanis kinyitják a nagy kirakat ablakot és az időben érkezőknek lehet szabad levegőt simogatni jó sörök és jó falatok mellett.

Facebook oldal: https://www.facebook.com/gloomycraftbeer/?fref=ts

Cím: 1071 Budapest, Akácfa utca 38.

Nyitvatartás: H-P, 15:00-01:00. Szombaton pár órával korábban nyitnak, hogy lehessen ebédelni. Vasárnap pár órával később, mert a vasárnap szomorú!

The post Közép-Európa kocsmakajái ide gyűljetek! – KOCSMANYITÁS: MALTeR Sörétterem, Budapest appeared first on Kocsmaturista.

Ahogy elhagyjuk a Keleti pályaudvar épületét, kifelé a belvárosból, drasztikusan megfogyatkoznak a kocsmák, úgyhogy minden egyes darab külön megbecsülendő. Főleg akkor, ha nem csak ezért megbecsülendő! Bemutatom a Korona sörözőt, az itt már elcsendesedett budapesti bulikerület földrajzilag utolsó előtti kocsmáját. Ez egy valódi kincstár, ami az évek során akaratlanul önmagához alakított ki múzeumot legendás, egyedi történetű tárgyaival.

A Korona sörözőt, a Thököly úton, majdnem a Dózsánál, jóval a túrám előtt ismertem meg. Közeli lakosként sokat szemeztem vele, mielőtt először, kényszerből lenéztem egy kávéra. Előtte – már belátom, szégyenszemre – inkább voltam előítéletes, mint nem. Nem olyan csalogató kintről, mint amilyen marasztaló bentről.

A legfeljebb is csak átlagos kültér egy szuper hangulatos, hiteles kis pincekocsmát, törzskocsmát takar, ami sokkal fiatalabb, mint amilyennek látszik. A Korona söröző 1994-es alapítású csupán.

Nem a kora számít, hanem a szellem, amiben készült és amiben azóta él. 2015 őszén, kezdő Kocsmaturistaként az egyik legizgalmasabb feltárni-valóként tekintettem rá a már ismert állományból, és a bővebb megismeréssel egyáltalán nem csalódtam, sőt.

Itt még törzsasztal van, aminél saját széke van a legjobban igazolt „versenyzőknek”. A felette lévő mutató nélküli óra az örök jelent mutatja.

Györgyi, az egyik pultos szerint, ha a leginkább visszatérők összejönnek, tizenhárman ülnek az úgy már összetolt asztalnál. Törzsvendég az lehet, akit az eddigi törzsvendégek befogadnak.

A Korona sörözőben délelőtt 10-től este 10-ig bármikor, szuper jól eső kávé érkezik a pultnál, általában kakaószínben (Merido Aroma), ilyen hangulatos nosztalgia-csészében, meglepő steampunk figurák által felvigyázva:

A maga egyszerűségében tökéletes, mindenféle édesség nélkül is, minimál tejszínnel. Még mikróban melegítve is életfogytiglanig előbb választanám a hozzá járó hangulattal együtt, mint bármelyik kávézó franchise termékeit és műanyag-élményvilágát.

Itt mindig sok a jó szó a kávé mellé a pultnál. Ketten váltják egymást. Az egyik pultos, maga az üzemeltető, Manyi, a hatvanas éveiben jár, állandóan mosolyog, sokat nevet, de nem az az üresen gesztikuláló típus, hanem az, aki tényleg érti és műveli a viccet. Amikor a világgal együtt rohanva érkezek, akkor semmi perc alatt képes az ő mentalitásával mediterrán nyugágyat megágyazni fejemben a túlpörgő elmémnek. Hidegebb időben a „MANYI” feliratú pufimellényéről legkönnyebb megismerni.

A portréja a falon lóg, amit az egyik gyengén látó vendég rajzolt egy régi igazolvány kép alapján, a legenda szerint tíz perc alatt, de olyan közelről ráhajolva a készülő művére, hogy a haja közben súrolta a papírt. Egy másik vendég – aki korábban cikizte az alkotót – futott el keretért és üvegért, hogy így óvja meg a friss grafitot az elmaszatolódástól. Manyi születésnapjára adták át.

A váltótárs, Györgyi az angol és az ír sörök rajongója, ő maga, ha rászakadna a lottópénztár, legszívesebben angol pub-ot nyitna Budapesten. Kocsmatúrázott már Londonban, főleg Camden Town-ban. Az egyik bakancslistás ottani kocsmámról, az eddig csak kívülről látott World’s Endről, ő mutatott nekem először belső fotókat. Hét éve dolgozik itt, de 34 éve a vendéglátásban. Korábban a nagy hírű, közkedvelt – mára már átalakított – Alagút sörözőben dolgozott, amiről mai napig hallom úton-útfélen a sztorikat. A Korona söröző meg is örökölt négy széket onnét. Györgyi nagyon szórakoztató, jópofa stílusban szolgálja ki a vendégeket, direkt imádom hallgatni a párbeszédeit másokkal a pultnál.

Egy példa:

-Törzsvendég: Kérek még egyet!

-Györgyi: Máris??? Szivacsot ebédeltél?

Innét még nem mentem ki úgy, hogy nem hallottam egy vicces vagy érdekes sztorit, nem mentem ki mosoly nélkül. Még akkor sem amikor, előző nap ellopták a telefonomat, és az otthon és a rendőrség között néztem be egy kávéra.

A visszatérő társaság, az elitalakulat időről-időre zártkörűzik is, de egy gyors italra vagy egy elvitelesre már ilyenkor is maradhattam. Pont így jártam egy évvel ezelőtt is, a kocsmatúrám legelső napján, amikor negyedik állomásként tudatosan ide jöttem le. A törzsek ránézésre épp batyubáloztak egymással. A kocsmakaja itt a vendégek egymással megosztott házi kosztja. Így legalább érvényesül kicsit a Korona Söröző feletti „Kisvendéglő” felirat.

Megvolt korábban az engedély ahhoz a műfajhoz is, de az EU-s szabályokhoz már nem fejlesztették fel a konyhát, így maradt a söröző, no meg a borozó profil. Kocsmakaja szempontjából mogyoróra és popcorn-ra vetkőztek, de zsíros kenyér spontán rendelésre, puhatolózásra készülhet, mert zsírral, őrölt piros paprikával, sőt csalamádéval fel vannak fegyverkezve, és elmennek vagy törzsvendéget küldetnek a közeli boltba friss pékáruért, de még biztosabb tipp, ha előkapod a saját kenyeredet, ne adj’ Isten zsemlédet.

Na, de folytassuk és fejezzük be a Korona talán legfontosabb sajátosságával: az évek során felhalmozott rengeteg, ötletes, érdekes díszítőelemmel. Nincs egy olyan új alkalom sem, amikor nem vennék észre valami (persze mindig is ott lévő) újdonságot, pedig már számtalanszor kávéztam itt. Magamat járatom le, de például azt is, hogy a mennyezeti lámpák szalmakalapba vannak foglalva és hogy a kocsma legnagyobb tábláján a felirathoz csalva ott figyel a „sem” szócska, én számottevő betérés után realizáltam csak.

Figyelem: ezek a tárgyak nem romkocsma-majmolás módjára kerültek ide, hanem valóban a kocsma történelmét őrzik. Főleg a vendégek ajándékai és a múlt jeles eseményeinek, vicces sztorijainak állított ereklyék. Én csak párról fogok beszámolni, és azokról is részben, mert külön idegenforgalmi program tőlük végighallgatni, hogy mi hogyan és miért került ide. Döbbenetes események fűződnek néhány tárgyhoz.

A legikonikusabb és a legmeghökkentőbb történettel bíró a saját masnijában egész megbúvó Elemér, a vibrátor.

Amikor Koronázásom hajnalán, először hallottam a legendáját, nem akartam elhinni! Azt gondoltam, hogy a régi vendégek gólyaavatás módján palizzák be az újoncokat. Ezért lementem másnap és látszólag naivan rákérdeztem az akkor még ismeretlen másik pultosnál, és ismétlődés nélküli délelőtti vendégeknél. Mindenki nagyon egy követ fújt, de kicsit másképp fogalmazva, új részleteket feltárva. Így lehet, hogy a világ egyik legnagyobb összeesküvésével van dolgunk, vagy pedig tényleg igaz a történet. Ha az utóbbi, akkor a világ, amiben élünk, talán sokkal „tágabb”, mint gondoltuk. Na, de nem én fogom elmesélni, ők örömmel teszik. Nem én fogom elvenni a kenyerüket. Így kezdik: Elemért megszülték…

A helyszín amúgy is (vér)bővelkedik fallikus szimbólumokban, mint például ez a kreatív lopóf…

Vilike, Elemér kisöccse nem vállalta a nyilvános szereplést, mert ő lóg, méghozzá a pult felett, de élőben szívesen bemutatkozik. Az image-t erősítendő, van egy – talán nem csak erre a célra itatott törzsvendég – aki 75:25, hogy ott ül, ha este mész be, és úgy köszön el, hogy „kellemes magömlést”. Ha valaki letesztelte a jó kívánság női változatát, az küldje meg nekem szöveghűen levélben! Köszönöm!

Váltsunk témát! A „dísztárgyak és történeteik” versenysportágban második helyezett az Öntőmunkás kicsi szobra. A Franciaországban életnagyságban fellelhető köztéri szobor három-négy eredeti plasztikáinak egyike található itt, ami Dan Brown-os fordulatokkal került ide. A felcímerezésének ugyanígy megvan a kapcsolódó történetága.

A harmadik helyezett, a „Nokedli szint” felirat, ami a lépcsőfordulóban található. Egy korábban idejáró törzsvendég, és a kutyájának, jópofa, rendőrviccbe illő sztorijának történelmi nyoma. Azóta már egyikük sem él. A gazda végtörténete sajnos inkább rendőrségi magazinba, és nem rendőrviccbe illik, de annak már nincs köze a kocsmához.

Az egyik eldugott polcon fellelhető, az előzményekkel nem versenyezően ártatlan daráló egy szeretetből létre nem jöhető belviszály magja lehetne pedig. Györgyinek ugyanis van egy „kezdődő darálógyűjteménye”, de ezt a darálót Manyi kapta ajándékba, így ez a példány nem lehet az övé, mégis minden műszakjában vágyakozó szemekkel kell vele szembesülnie.

Akad egy csinos, méretes műpókháló is az egyik sarokban, amit Györgyi importált Angliából.

Ez felvetette a kérdést egy másik sarokról:

-Az is műpókháló?

-Sose tudod meg. És ha igazi, ki jön rá? Te is rákérdeztél, nem?

És még egy csomó tárgy található ebben a kincses kamrában, mind egyedi, ismert történettel és nem azzal, hogy kellett valami az Ecseri piacról abba a sarokba is, és ez volt a legolcsóbb. Szerencsére a helyiek szívesen idegenvezetnek bármelyik kapcsán. A láncról okvetlenül kérdezzétek őket!

Ez egy olyan hely, ahol egyszerűen jól lehet érezni magunkat. Nem a széles italválaszték, hanem a békebeli hangulat, egyedi atmoszféra, berendezés és a csúcs-eredeti kiszolgálás miatt fogunk idejárni. Amúgy nincs italokkal sem baj, mert megfelelő alapozóhelyszín, kifejezetten nagyon finom pálinkával, Manyi által évente előre választott, egyedileg előkóstolt egri borokkal. Egyedül a sörcsap egyféle csak (Arany Ászok), de nincs messze a hűtő, úgyhogy én inkább a valamilyen ötletes, állandó kocsmakaja reneszánszának szorítok inkább itt.

Györgyi így írja körbe a Korona Sörözőt: ez egy csendes, beszélgetős kocsma, de ha nagy bulit akartok, mi abban is benne vagyunk.

Járnak ide fiatalok, középkorúak, idősek. A külföldiek is sokszor megállnak előtte nézelődni, de mint én két és fél éve, mégsem mennek le. Próbálom a saját tanulságom után biztatni őket, még az utca túloldaláról is, hevesen gesztikulálva mutogatok lefelé és ordítom, hogy Go Go Go, és jelzem hüvelyk ujjal, hogy jó a hely, de ezzel inkább lehetek ijesztő, mint inspiráló, mert mindig azonnal tovafutottak. Sebaj, nem adom fel, míg egyszer nem sikerül külföldit űznöm a Korona Sörözőbe.

***

OLDAL-ZÁRTA UTÁN ÉRKEZETT Györgyitől: „Mindennap akad külföldi. Van, amikor csak én vagyok magyar lenn, de nincs két egyforma nemzetiség. Vannak külföldi törzsvendégek is: Ír, finn, orosz, wales-i, szlovák.”

SZÁRAZANYAG TARTALOM:

A Korona Söröző Címe: 1076, Budapest, Thököly út 32

A Korona Söröző Facebook oldala (nem hivatalos): https://www.facebook.com/pages/Korona-Kisvend%C3%A9gl%C5%91/147788958623349?fref=ts

Nyitva: 10:00-22:00

EXTRA: lehet sakkozni

Ha extra tartalmat olvasnátok magyarországi és európai kocsmákról és környezetükről, kedveljétek és kövessétek a Kocsmaturista Facebook oldalát.

 Térképen a Korona Söröző is

The post Korona (kisvendéglő) söröző – A pince-kincstár appeared first on Kocsmaturista.

A kocsmatúrám első napján, második helyszínként, a hetedik kerület még külsőbb részén a nagy táblával hirdetett Sissi kávézház és sörözőbe tértem be, ami nem is Sissi már vagy három éve, hanem Green Caffe & Bar.

A neve a “zöld” angolul. A korábbi táblát bonyodalmas lenne mozdítani. Szerintem amúgy kifejezetten jól áll nekik, én megtartás párti vagyok. A helyszín, még ennél is régebbre néz vissza, valamikor Douwe Egberts mintabolt volt. A mostani nevet a feltűnően zöld pultjáról kapta, hiába képzeltem mögé bonyolultabb dolgokat, környezetkimélősséget, egészségtudatosságot.

 Sok a zöld a helyen amúgy, székek, tapétacsíkok, növények.

A üzemeltetői család egyik tagja, akinek egy közeli kis üzletközpontban van egy szintén jó, kicsit megpihenős, kávézós sziget-bár-ja, kifejezetten szereti és tudatosan használja ezt a színt.

Egy tágas “L” alakú helyiségről van szó, nagy párpulttal, hat kényelmes süppedős bárszékkel, amiknél általában ül is vendég. Egyik alkalommal kacagtató párbeszédbe kóstoltam bele itt két koccintó között – Te is idejársz kocsmázni? – Csak erre sétáltam és befújt a szél.

Nyáron egészen népes kis terasszal üzemel, feltűnő – nem zöld, de – sárga napernyőkkel, viszont a “műgyep” az bizony zöld alattuk. Jó húzás ez, mert ezen a környéken ritka az ilyen használható kocsmaterasz. Az első, októberi látogatásomkor már benn ültem, a munkám még elkísért telefonon. Egy 4 cl Madarasi pálinka és csapvíz kombót kortyolgattam az egészségemre, és fél pillantásokkal vizsgáltam a telefonból kinézve a társadalmi életet két irányba. Két középkorú nő beszélgetett csendes bennfentességgel, direkt ki nem kihallatszóan, illetve egy magyar-külföldi vegyes kollegiális társaság vitatta meg az elmúlt napot és az elkövetkezőket.

A pulttól balra lehet látni, ahogy Marilyn Monroe szoknyáját egy durván pink képkeretben felfújja a szél. A pultnak háttal leülve meg lehet látni, ahogy a trolibusz megállóban lévő nőknek fújja fel a szoknyáját a szél. A kocsma amúgy intenzív közös életet él a buszmegállóval. Az EB idejen a várakozók az utcáról is nézték a meccset, sőt néhányan be is futottak megnézni / megkérdezni, hogy mi az állás vagy valaki csak belépett a benn ívó haverjához dumálni, míg nem jött a járműve. Nekem sok kocsmát látottan is bejön a hely, és főleg azért, mert nagyon célnak megfelelő. Egy kényelmes, barátságos kocsma.

Ha még sűrűbb célforgalmú helyen lenne, akkor biztosan még inkább pörögne, mert látszik, hogy jó a megközelítés, de mégsem látom soha eléggé megtelve a lehetőségeihez képest. Pedig nagy társaságoknak is jó és kettes beszélgetéshez is. Adott csocsó, két TV (elvégre sportbár a profil), jó a kávé, és végül, ami különösen üt: elég egyedi ez a beltér, talán csak a külön kocsmasarokkal rendelkező. 13. kerületi Viktória cukrászda miliője hozható vele valamennyire párhuzamba. Olyan a járólap, a tapétacsíkok, a pult körüli márványmintás tapéta, mintha egy kocsma-farsangon beöltözött volna kora 90-es évekbeli balatoni cukrászdának. Nekem eléggé bejön.

 Egyszerűen jó itt időzni, pont belakható a méret, vegyes korosztályú és stílusú népek járnak. Kocsmakajának van melegszendvics, sőt pizzériából származó lefagyasztott pizzatésztából pizza is, amit utána itt sütnek meg. Ez egészen pazar! Én még az italválasztékot – ami amúgy teljes körű az alapokból – dobnám meg ötletes helyi speckókkal, esetleg néhány különleges sörrel is, és tényleg karba lehetne tenni a kezet. Az árak barátiak, de azért nem kisboltiak, így nem veszélyes, hogy bárki betérjen és leessen a közönség színvonala.

A Sissi / Green után határoztam el, hogy túra lesz ebből, nem csak kúra. Ezzel elkezdődött az az állomássorozat, aminek aznapi harmadik helyszínen, a Vezérben ötlöttem ki pár hónapja miszerint krónikákba gyűjtöm Magyarország és akár a világ jó élményt jelentő kocsmáit.

Az első napon olyan sok helyszínt jártam be, amit azóta is csak egyszer dőlt meg, máskor általában a közelébe se mentem: 11-t. Mindenhol ittam egy kicsi pálinkát és egy nagy pohár vizet. Másnapra semmi bajom nem volt, se másnaposság, se betegség. A kalapkúra bevált, a kocsmatúra elkezdődött, de innentől kezdve pálinka helyett hosszú lépésekben folytattam.

Száraz anyagtartalom:

Nyitvatartás: 8:00-00:00

Kiszolgálás: pultnál

Még a csapból is ez folyik: Arany Ászok, Dreher

Pálinka: Madarasi

Ház bora: Varga

Kutyát hozni ér

https://www.facebook.com/green.bar.caffe/?fref=ts

2017.09.27. FRISSÍTÉS: A Green Bar már más üzemeltetőnél fut. Nem próbáltam azóta, így nem tudom, hogy mennyire változtak a fent leírtak. A látvány látszólag nem változott!

The post MÁSODIK ÁLLOMÁS – Sissi söröző és kávéház helyett GREEN CAFFE AND BAR – 90-es évekbeli balatoni cukrászda a kocsmafarsangon. appeared first on Kocsmaturista.

A túrám legelső spontán állomása, a középső-Erzsébetvárosi Halász volt, ezen a hangulatos retró utcasarkon, ilyen jópofa kék hordókkal teraszosítva.

Az első korty – itt először kóstolt – Karikás pálinkánál visszaemlékeztem, hogy egyszer kávéztam már itt. Akkor arra figyeltem, akivel voltam. Most jobban körülnézem. A nyitó helyszín pont nem volt igazán nekem való. Visszamentem azóta kétszer is kávézni, hogy újrakóstoljam az élményt, és hasonló maradt az alap, bár bonyolódott az összkép.

Nem jönnek ki jól az arányok, hiába végtelenül őszinte, olcsó kis kocsma. A törzsközönség első blikkre belterjes és harsány. Eleinte olyan érzés volt ott lenni, mint hívatlan vendégként belógni idegenek csapatépítő tréningjének már jól elszabadult végére.

Arra vársz, hogy mikor szúrnak ki, hogy te egyáltalán ki vagy, aztán jöhetnek a kellemetlen kérdések. De nem! Második blikkre már elég befogadóak, bár még mindig harsányak és hangosak. Elég sokat látott kocsmaturistaként ültem ott a már szándékos visszatérésem alkalmával, nem fogtam tehát menekülőre. Azért is befészkeltem magamat közéjük és lassú kortyokkal, nagy kérdésekkel ittam a kávémat. Már a pultos hölgy személye is annyira csökkentette az idegenség érzést, amennyire csak lehetséges. Ő kedves és mesélős volt. Elmondta, hogy náluk ugyan nincs étel (csak kevés rágcsálnivaló a felső polcon), egyúttal útba is igazított gondosan, hogy hol mit ehetek a környéken.

Bármilyen végkövetkeztetés előtt és helyett, harmadik vizitemnél hirtelen bejött egy nagyon jó kedélyű, a többiekhez képest fiatal vendég életvidám mosollyal, integetett egy látványos félkört a levegőbe és így kiáltott, betöltve a teret: jó napot mindenkinek, akivel még nem találkoztam.

Erre én is felmosolyodtam.

Amúgy ez tipikusan az a hely, ahol napi felelősnek kellene lenni, mint anno a hetesnek a suliban, aki felolvassa a hiányzók listáját, annyira számolnak az emberek egymás jelenlétével. Van, aki kézfogással megy körbe. Még nekem is jutott. Sőt még biliárdozni is hívtak a vendégek.

A belterjességet visszaszívtam. A biliárdasztal körül a késő délutáni partihangulat közben tetőzni kezdett. A nagyot köszönős vendég Eddára léggitározott, és hangosan énekelt a zenegépnél. Vele énekelt még egy vendég és aznapi másik pultos is. Érdekes, nincs bajom az Eddával, de azt nem szeretem, amikor az emberek Eddát énekelnek. Itt az összképpel együtt viszont csúszott.

Eközben imádom a pult fölött lógó kockás retró poharakat és a WC-ben megnyirbált optimista napi csatakiáltást.

A szembetűnőbb, szándékoltabb díszlet egy része bejön, másik része nem. Tetszik a retró padló, a presszós fémasztalok, a pultra festett kéznyomok és a falra ragasztott bakelit lemezek.

Akár hagyományőrző magyaros kiskocsma is lehetne, de olyan sehonnaniak ide azok az elvágyódó elemek, mint a nagyvilági újságcímlapos tapétacsíkok vagy a poszter a londoni telefonfülkéről.

Ezzel valamikor próbált csatlakozni egyfajta korszerűséghez, de ez sehogy se illik a vendégkörhöz vagy környezethez. A Halász 16 éve működik ezen a néven – családnévről lett elnevezve – de már vagy ötven éve kocsma a helyiség. Korábban Szépasszonynak hívták. Szívesen megnéztem volna akkoriban.

Amúgy most sem ördögtől való hely. Kocsmasportnak a biliárdon kívül adott csócsó, darts a hátsó teremben és az extrém ritka ping-pong az alsóban, amit egy fiatal visszajáró társaság elvileg rendszeresen használ. Van még kocsmakvíz-gép, zenegép, fali TV is. Tehát elég sokat lefed az italon túl. A csapolt sör Arany Ászok, a kávé Lavazza. Mindig lehet látni embereket, ahányszor elmegy előtte a troli és az is biztos, hogy unatkozni sosem lehetne itt reggel 7-től este 10-ig. Viszont visszakanyarodva az elejéhez, megértem azt az újoncot, aki kifordul a küszöbről, ez a hely már annyira a törzsvendégeié, és finomkodó lelkűeknek ijesztő lehet. A mai szépasszonyok, úgy tűnik kerülik is. A száz szó egy vége az, hogy első állomás csak egy van egy folytatásos kocsmatúrán is, és nekem ez volt az. 2015 Október 7-én, a Karikás pálinka végével mentem tovább a második helyszínre.

Facebook oldal: KATT!

Nyitva tartás: 7:00-22:00

Cím: 1074., Budapest, Wesselényi utca 63.

Ha pedig extra tartalmat is olvasnátok budapesti, magyarországi és európai kocsmákról és környezetükről, kedveljétek és kövessétek a Kocsmaturista Facebook oldalát!

The post AZ ELSŐ ÁLLOMÁS, A HALÁSZ – Törzsvendég-grund van! Einstand nincs! appeared first on Kocsmaturista.