Kezdjük azzal a fókusszal, hogy 10+ éves európai sorozatkocsmázó-szemmel, konkrétan a Belgrád rakparton melyik helyeket találtam a legkompatibilisebbnek a laza, bohém, társasági italozással is, az ott töltött 9 nap alatt.

Belső infó: a BUM megadta, hogy kik az ő meglévő partnerei, de rám hagyta, hogy rajtuk kívül megleljem a saját kincseimet is a Belgrád rakparton, de akár azon túl is.

Még nem mindenki játszott ezen a próbán a rakpartról, három vendéglátóhelyet még nem érintettem, de tervezem a visszatérést értük is. Az egyik helyen pedig épphogy csak megfordultam.

Az első 9 napig tartó 6 egységes, visszajárós tesztkörömből, magán a rakparton kétségtelenül a már említett Why Not lett a legkocsmásabb. A második helyezettem, de egyes szempontokból személyes kedvencem egy önálló felfedezés lett, a Kahwa nevű szíriai mezze bár és kávézó.

Az innen már vegyesebb kép hármas holtversenyben folytatódik. Volt, hogy a leglazább, italozós hangulatot talán meglepően a csúcselegáns libanoni étterem, a Baalbek teraszán találtam, üde arcokkal, kacajokkal és koktélkoccanásokkal. Máskor viszont az ellenkezőjét tapaszlaltam, feszesen ülő, vagy unottan telefonnyomkodó társaságokat. A mérleg pepita! 

Az általam amúgy nagyon megkedvelt Tapas Fino spanyol tapasbárban is előfordult, hogy limonádék mellett suttogó párral, szolídan koktélt szipogtató nőkkel osztottuk a teraszt, de az is, hogy igen gömbölyű hangulatban spanyol ajkú asztaltársaság ülve táncolt az élő gitárzenére. Közben sorra egymásnak adták az asztalt-széket a vendégek, mindenütt vidámság és sör-bor-koktél honolt. Itt is pepita!

A csúcskellemes Trattoria Toscanában is volt, hogy már az olaszosan sistergő délutánon is feltűnt többféle ital: sör, pohár borok, üveg bor, limoncello, de cserébe az is, hogy este is olyan szinte mentes volt a körkép, mintha még decens délután lenne vagy már akkor szinte véget ért az éjjel, amikor Olaszországban még éppen csak beindulna. Pedig ott aztán van miből választani a pohárba, hajjaj. Megint csak pepita! 

Két másik vendéglátóhely óriási meglepetést okozott. Pedig tőlük nem vártam volna.

A kutatásaimba szintén bevont Bambuszliget Japán Étterem & Sushi Barról másnak nem sejthető, hogy micsoda páratlan kuriózum-italkínálattal bír, számottevő arányban japán italokból is. 

A Cafe Brunch Budapest – Rakpart pedig az a fajta egészen egésznapos reggelizőhely (16:00 óráig tart ki), aki lapozható ajánlattal bír a „kutyaharapást szőrével” hívőknek, de nemcsak a mimózábbaknak. És alapozható italajánlattal bír azoknak, akik a zárásukkor már továbbmennek kocsma/buli irányba. 

A vendégek viszont az élesben megfigyelt szokásaikkal nekem pont nem tükrözték vissza ezt a két kitűnő lehetőséget. Az esély attól még adott.

Persze az én eredendő Kocsmaturista szemszögem túlnyomóan nem is jellemző a Belgrád rakpart látogatóira. Sokkal praktikusabb a maguk értékeiért nézni a nekem is kedvessé vált egységeket és nem kockát erőltetni a gömb foglalatába. Ugyanakkor azokat is bátorítani kívánom, akik szeretnek különleges italokat kipróbálni, mert itt nagyon is van mit. Majd olvashatjátok…

Mindjárt nézzük sorban a helyeket a próbált iható-ehető javaikkal együtt.

Bocsáss meg uram, mert étkeztem VALLOMÁS: a választott evőgyakorlatom az lett, hogy mindenhol eszek is valamit, elsősorban italkorcsolyaszinten, de hagyom magamat sodorni. A rágcsakategória nem ér! #FőlegVegánként ahol lehet, vegán fogást válaztottam. Ahol csak vegetáriánust, ott pedig azt.

Azt megengedtem magamnak, hogy ha direkt ajánlanak valami vegetáriánus ételt, akkor arra elhajolhassak. Húsosat csak durván extrém esetben készültem enni (végül egy kagylókóstolásom lett meg a felezős tapasoknál nekem is jutott sonka, a többi étekben nem volt vétek a fenti szabályokkal szemben.)

A cikk végén tekintsünk ki röviden a környező utcák lehetőségeire is!

Az előszó utóirata: őszintén, a tesztköröm második napja után sem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan tele lesz nekem kedves, pozitív élményekkel-emlékekkel a Belgrád rakpart, mint ahogy a 9 napból már 4 után megtelt.