Szeretettem itt dolgozni. A Hans-féle vendéglátás közel állt hozzám. Ő nyers, őszinte kocsmát akart csinálni, viszonylag kocsmaárakon, de emelkedett minőségben. Elvetette az üzleti könyvek „út a sikerhez” tanácsait. Nem érdekelte a happy hour, a karácsonyi dekoráció, se a Halloween. Nem akart trendeket követni sem. Nem árult Aperol Spitzet, amikor az lett a divat, ahogy mi sem árulunk Tubit most, amikor az a trendi és nincsenek koktéljaink sem. Amint át lehetett venni a Jedermannt, én is jelentkeztem. Hansnak fontos volt, hogy kinek adja át a helyet, nehogy valami mást csináljanak belőle. Bennem bízott, hogy az alapítás szándékával megegyező vonalon viszem tovább, és ez azóta is így van. Kerüljük a falon a reklámokat, két átmeneti napernyőnkön kívül a cégéreket, lógókat is. Mindennap nyitva vagyunk reggel 8-tól, majdnem az összes ünnepnapon is. Cél volt megtartani a régi hangulatot, de mégis beengedni kis friss levegőt, hogy ne öregedjen meg a Jedermann. Mindig újítunk valamit, 12 éves üzletnél már van mit. Örökre tervezünk.