Kocsmaturista Call - Mobil Fejléc
Kocsmaturista 2.0 Címlap

A kocsmákról őszintén, kalandorként…

Last Updated on 2020-03-23 by A Kocsmaturista

Kocsmatúra blogger leszek majd egyszer, majd ha öreg leszek, majd ha ráérek, majd talán – nem volt határidő kitűzve, de mikor elkezdett magától megtörténni, nem kellett határidő, mert nem volt többé határ. Később vettem észre, hogy elkezdtem, mint ahogy elkezdtem. A tudatalattim új szövetséget kötött a világgal az opatijai Maxi bar és a hévízi Borpatika után.

“Ha kalapács az egyetlen szerszámod, hajlamos vagy mindent szögnek nézni.” Onnantól én úgy néztem a hangulatos kiskocsmákra Budapesten, mintha a még fejben sem létező kocsmatúra blogom lenne az egyetlen szerszámom. Hirtelen megváltozott az Öreg óra a 9. kerületben, pedig csak elhaladtam mellette, de szinte szólított, hogy tárjam fel és írjam meg a krónikáit.

Oreg-ora-kocsmaturista

Az első tudatos gondolat arról, hogy össze kellene gyűjteni szisztematikusan és megénekelni lelkesen (ekkor még csak) Budapest leghangulatosabb kiskocsmáit, a 14. kerület, Dózsa György úti Vezérben született meg (ismétlem: “majd egyszer, majd ha…”)

Vezer-kocsmaturista

Végül az első jegyzetet pont túrán kívül, a 8. kerületi Hintalóról készítettem el.

Hintalo-kocsmaturista

Egy másik, Budapest témájú hobbiszintű blogomra szántam az írásokat és ez az ötlet izzott fel a mostani blogom éltető szikrájává: bemutatni hangulatos kiskocsmákat, történelmi kocsmákat, designkocsmákat, tematikus kocsmákat, kortárs művészet értékű kocsmákat, különleges kocsmákat, kocsmák történetét, kocsmasztorikat, mindazt, amiért érdemes “emlékezni arra is, hogy hol ittad, nem csak, hogy mit ittál”, őszinte kocsmákat, kocsmákat, amik hagyományokat őriznek, kocsmákat, amik új hagyományokat építenek, de nem sablonokat, pláne nem olyanokat, amik csak épülnek sablonokra.

Sok minden belefér ebbe. Van, hogy van egy jó indulatú koncepció, de valahogy mégsem áll jól össze. Van, hogy nincs koncepció, de mégis összejön valami egyedi az esetleges elemekből vagy a törzsvendégek által kreált közösségi erőből.

Amit még nagyon érdekes megélni és átadni, az maga az út, a felfedezés meglepő ereje, hogy nem tudom, hova érkezem és ott mit találok. Az a sokféleség, amit az ember egy alapfogékonyságát, akár alapesendőségét kiszolgáló intézmény magára tud ölteni, mint közeg, mint megjelenés, mint esettanulmány és mint élmény. Érdekes meglátni, hogy viszonyulnak kocsmák környékekhez, városokhoz, és hogy viszonyulnak városok és környékek a kocsmákhoz. Érdekes meglátni, milyen jelenségek születnek a kocsmák falain belül és milyen jelenségeket szült, formált, hagyott el, gondolt újra a világ a kocsmák falain kívül a falakon belüli világról.

A felfedezés esetlegességével, vándoréletmódjával készülök beszámolni. Nagyon gyorsan szigorú szabályt állítottam magamnak: tilos szándékosan Google-t és turista-alkalmazásokat használnom a következő helyszín megtalálásához. Csak ajánlások és felfigyelés alapján megyek tovább. A szóbeszéd és a saját figyelmem vezet az utamon.

Szólj hozzá!