Kocsmaturista 2.0 Címlap
Kocsmaturista Call - Mobil Fejléc
Kocsmaturista - Munálkodás Szerbából, az Ezüst-tó partjáról

Ki a Kocsmaturista?

Ulu vagyok. Tudom, gyakori név. De talán minden más érdekesebb. Kezdetnek bekeretezem magamat a három legidevágóbb szóval:

Kocsmatúrázás — Utazás — Írás

25 éves koromig antialkoholista voltam, majd ezt hátrahagytam. A harmincas éveim elejéig jóformán nem utaztam, majd beszippantott a felfedezhetnék. 20 éves koromtól írtam: számítógépes játékteszteket, filmekről vagy közéleti magazinba, online színes magazinba, vagy csak magamnak, másoknak. Egy nap pedig jött a www.kocsmaturista.hu!

Minden, amiről innentől írok, a koronavírus előtti világban volt igaz. Hogy mi marad belőle, és mi lesz a koronavírus után világban, az majd kiderül.

A Kocsmaturista, mint DIGITÁLIS NOMÁD LIGHT

A “digitális nomád” fogalma terjed a világban: helyszíntől függetlenül, főleg számítógépről dolgozó emberek, akik közben jó eséllyel felfedezik a világot.

Nos, én szabadúszó vállalkozóként részben dolgozom helyszíntől függetlenül, főleg számítógépen és telefonon. A képregényes digitális nomád párhuzamokkal szemben nem járok Dél-Kelet Ázsiába, még sosem dolgoztam függőágyból és ritkán dolgozom tengerpartról, bár szeretek vízpartról dolgozni, mint itt a szerbiai Ezüst-tó partjáról.

Ez a barcelonai kikötői pad már közelebbről kapcsolódik a tengerhez.

Gyakran dolgozom kocsmákból, 

kávézókból, étkezdékből, 

szállásról (ez leginkább hostelt jelent), 

járművekről (buszról, vonatról, akár kompról), 

egyéb szervízpontokról 

vagy számomra is meglepő köztes helyszínekről. Fontos a konnektor és a stabil internet. És az, hogy mindig fejben legyen, hogy én vagyok a felelős a fellépő zavaró tényezők kizárásáért, elhárításáért vagy kikerüléséért. 

Mivel több magyar városhoz is rendszeresen kötődtem, általában túl sokáig, túl messzire nem mentem. Gyakrabban cirkálok Magyarországon és egy-két országos körzetében (szomszédaink + Németország, Csehország, Lengyelország, Olaszország) bóklászva és felfedezve. Alkalmanként távolabbi európai országokat is felkeresek (eddig: Anglia, Dánia, Hollandia, Belgium, Franciaország, Spanyolország és (Észak)-Macedónia). 

Az vezérírásaim ezekről a helyszínekről és kocsmaéletükről mesélnek.

Aktualitás: 2020 márciusban eljöttem egy hosszabb bécsi szakmai kiküldetésre. A koronavírus idejét, úgy néz ki, itt élem át.

A Kocsmaturista, mint HÁTIZSÁKOS TURISTA

Mondanám, hogy egyetlen hátizsákkal utazom, hogy beleilljek a népszerű keretbe, de van még egy könnyű textilszatyrom is. Pataky Peti séf mamás szatyornak nevezte el. Azóta én is így hívom. 

Íme mamás szatyor, ahogy a Dunát nézni Dunabogdányban:

Főleg a futó cuccomat szállítom benne, mert másik kedvenc városfelfedező üzemmódom a futás. A hátizsákom a gardróbom, a fürdőszobám, és az irodám. Ki lett ez találva.

Nem élek most állandó lakcímen, de hasznos és szeretem, ha van egy-két főbázisom. 

Ez az életforma nem volt cél, de egy szívesen meghozott kompromisszum önmagammal a kalandért. És attól még, hogy nem volt cél, nagyon érdekes, és annyira megszerettem, hogy magamtól nem is akartam visszavonulni belőle. (De most Bécs van meg koronavírus.)

A Kocsmaturista, mint HOSTELTURISTA

Ahogy egyre hagytam el a helyhez kötöttséget, az airbnb-s lakás egyik szobájában lakás után kipróbáltam a következő fázist, 2017-ben kipattant kíváncsiságom tárgyát. 2019 november elején megszületett a másik énem, a Hostelturista. 

A hostelek érdekes emberi gyűjtőpontok. Helybe jön a világ. Rengeteg tanulságos, meglepő, inspiráló történettel lehet találkozni. Felfedezőként könnyű olyan emberekkel szóba állni, akikkel nem a nulláról indultok, hanem  elsőre jobban értitek egymást, mint régi félismerősökkel. 

Aktualitás: a Hostelturista üzemmód 2020 tavaszán szüneten van a hosszabb bécsi kiküldetés és a koronavírus okán.

A Kocsmaturista, mint MINIMALISTA

A tárgyak és én:

A minimalizus lehetne újabb (akár elcsépelt) divatszó, amiben mégis gyorsan ismertem magamra is valós tartalommal. Most minél kevesebb tárgy életmódjával élek. Hasznos ha könnyebb a táska és tárolni is egyszerűbb a kevesebbet. Az élmények a tárgyak felett” hierarchia az aktív felfedező élethez magától is kialakul, és követeli a fejlesztést és az élet átszabását. 
 
Tárgyai ajándékokat csak akkor vásárlok, ha kifejezetten kérnek rá vagy ha valaki durván eszembe jut valamiről. Önmagam számára már leszoktam az önköltséges tárgyi emlék halmozásáról. Kivétel, hogy néha veszek új kalapot. Fogyóeszköz! 🙂

Hogyan utazom?

Az utazásban sem a luxust vagy a kényelmet keresem, hanem a felfedezést.
 
A távolsági utazásaimat eleve jutányos buszvonalak, kedvezményes vonatjegyek, telekocsi járatok kombinációjával bonyolítom. Van, hogy megszólítok sofőröket és fuvart kérek. Néha spontán segítők visznek egyik településről a másikra.
 
Legszívesebben éjszaka utazom, ami egyszerre jelenti akár 7-11 órás út megtételét és szállást is aznap éjszakára.
 

A nappali hosszú utazás konnektor mellett pedig ugye irodaidőt jelent számomra.

Mire költök, min spórolok? (Étkezés, Ital, Kávé)

 
A témám mentén viszonylag drágább sörre, drágább kocsmára többször keveset módján rendszeresen költök, mert ez nekem kiemelten érdekes és ez a küldetésem. Cserébe nem szokásom étterembe járni, főtéren kávézni, így ezeken is spórolok. Ha helyiek ajánlására néha mégis eszek egy-egy drágább fogást, azt másnap kompenzálom.
  
Többségében bolti, kifőzdés, büfés kaját eszem, és viszek magammal kávét vagy hostel kávét / automatás kávét / kisbolti kávét iszom. Alkoholmentes napokon munka mellé pár hetente egyszer megkóstolok egy-két új hullámos specialty kávét.
 
Kocsmákban 2 dl / 3 dl sört vagy hosszú lépést (1 dl bor – 2 dl szóda) fogyasztok. Nagyon ritkán és jellemzően maximum egyszer kóstolok meg drágább long drinkeket / koktélokat arra specializálódott kocsmákban vagy nemzeti ital égisze alatt. Drága rövid italokat szinte sosem vásárolok, legfeljebb pár havonta egyszer 2 cl helyhez kötöttet kóstolok. 
 

Mire költök, min spórolok? (Belépők, városi tömegközlekedés)

 
Első városlátogatás alkalmával kerülöm a belépős programokat, néhány nagy erős kivétellel. 
 
Tömegközlekedés helyett pedig inkább sétálok oda-vissza, szállás, kocsmák, egyéb célpontok, távolsági jármű megállók között. Szükség esetén 6,5 kilométerre eső célpontokat simán gyaloglást szavazok.

Kocsmaturista, a TUDATOS ALKOHOLFOGYASZTÓ (vagy legalább szeretne)

Kezdjük a büszkétlenség fallal!

25 éves koromig antialkoholista voltam. Az első korszakom a vodkanarancsé volt. 26 évesen szerettem meg a sört, véletlenül. 27 évesen tudtam először meginni a bort, abból is az alsó polcosat. 28 évesen pótoltam az akkori nagyjából öt évvel fiatalabb baráti körömmel a parkban üvegből ivós, dobozos sörös, alsó polcos félédes boros kimaradt tini korszakot. Volt minden, Becherovka, Jäger, Hubertus. Ma már részben elképzelhetetlen fogyasztási szokások. 

Az hamar kiderült, hogy nem bírom a röviditalt. 4 után elalszom helyben és nem sokra emlékszem. Már nem is próbálkozom. Csak kóstolgatok. „Ha iszok, akkor nem iszok.” Jobban hasonlít a szervezetem alkohol feldolgozó képessége egy ázsiai kislányéhoz, mint egy európai férfiéhoz. Nem jól bírom az alkoholt és kocsmaturista vagyok – ez az epikus, heroikus ellenmondás a történetemben.

Cserébe a kocsmaturizmusom során a saját elégedettségemig fokoztam a tudatos alkoholfogyasztást. Nem mondom, hogy soha nem hibázok, de már elég ritkán. Csomó szabályom van a beosztást, a mértéktartást, a szinten tartást, a hidratálást és a kompenzálást illetően is.

Egyéb sajátos szemszögeim

Kocsmaturista, mint Földszinten Utazó

A Földszinten küldetéseket 2019. év végén neveztem el, de már korábban is űztem ezt az ipart. Hosszabb felfedező útjaim, ahol sok órára, akár egy-két (?több?) napra eső városok között az utat szó szerint földszinten utazom végig – buszon, kompon, vonaton, autóban, stb., de repülő nélkül.

Nem az a lényeg, hogy minél gyorsabban megérkezzek, hanem hogy az átszálló, megpihenő „tranzitvárosokat” is tudatosan választom ki és azokról is első benyomást vagy új élményt szerezzek.

Nem mondom, hogy sosem fogok repülni, de kis távon csak akkor, ha nagyon muszáj. Jobban szeretek földszinten utazni, és külön jó, hogy a környezetvédelem is erre szavaz. Bár mondhatnám, hogy a tudatosságom volt előbb, mint a hozzáállásom, de felvállalom, hogy nem. Viszont így nem is dolgozom azon, hogy a repüléssel jobban megbarátkozzak!

Kocsmaturista, mint sorozat-kisváros-turista

Amikor elkezdtem sorra felfedezni városok kocsmaéletét, gondoltam, hogy majd a kerek körképhez megyek kisvárosokba is. Azt azonban csak útközben tudtam meg, hogy a nagyobb kisvárosokat és a kisebb középvárosokat versenyképesen megszeretem a nagyvárosokkal.

Küldetés lett a küldetésben kisebb vagy alul-emlegetett városokra is ráirányítani a figyelmet. Más élmény, de szuper pozitív!

Kocsmaturista, mint FŐLEG-VEGÁN

2019. októberben egyik napról a másikra, rákészülés nélkül váltottam főleg vegán étrendre (95% +). Intenzív, érdekes kiegészítő szemszöge lett a városfelfedezéseimnek, hogy hol milyen vegán ételeket és lehetőségeket találok. Amikor belevágtam ebbe az új emberkísérletbe magammal, azt gondoltam, hogy kínszenvedés lesz. Ehelyett döbbenetesen változatos élményvilágot és új hajtóerőt találtam. Ez tartozik legkevésbé eredeti témámhoz. Ám ahol érdemes, a városi posztok végéhez pár sorban vegán szemszögből is szívesen hozzáírom a magamét. 

Senkit ne tévesszen meg, hogy 2019 október előtti posztjaimban még simán hússal lát. Nem tagadom le azt az időszakot. Másnapra reggelre is lehet ekkorát fordulni, de én is onnét jöttem. Csak magamnak döntöttem, nem térítek. Az országos kocsmakaja kultúránál ugyanúgy beszámolok az állati eredetűekről is. 

A többi #FőlegVegán aspektusról egyszer majd egy külön posztban…

Kocsmaturista, az Örök Változó

Amikor több, mint négy év után megírtam végre ezt a bemutatkozó oldalt, sok mindent leírtam, amit az elején engem is meglepett volna olvasni a jövőből. Bár mindet szívesen fogadtam volna. Felfedezés közben állandó a változásom – ez az egy borítékolhatónak tűnik.

MegosztásShare on Facebook
Facebook

Szólj hozzá!

Figyelem, az oldal alkoholt tartalmaz!!!

Ugye elmúltál 18 éves?