Így kezdtem végül ténylegesen az azóta több, mint 420 kocsmát számláló kocsmatúrámat. A túrámat Budapesten egy októberi napon kezdtem meg, 7-én. Két tételt nyugtáztam ennek a napnak a derekán. 1.: fájt a torkom. 2.: újra hiányoztam önmagamnak. Két hete jöttem meg életem első egyedüli utazásából, Nápoly környékéről, amit nagyon élveztem. Azóta csak emberek között voltam. … Olvass tovább
Kocsmatúra blogger leszek majd egyszer, majd ha öreg leszek, majd ha ráérek, majd talán – nem volt határidő kitűzve, de mikor elkezdett magától megtörténni, nem kellett határidő, mert nem volt többé határ. Később vettem észre, hogy elkezdtem, mint ahogy elkezdtem. A tudatalattim új szövetséget kötött a világgal az opatijai Maxi bar és a hévízi Borpatika … Olvass tovább
80 kocsma felett jártam már a túrámon, amikor azon gondolkodtam, hogy jól ismerem a szempontokat, amiktől valakinek jó lehet egy kocsma, sőt azokat is, amitől a többségnek lehet jó. Ekkor újra átfutott az agyamon, hogy talán mégis csak kellene csillagozni, átlagolni és sorrendezni. Talán profibb lenne, mint szubjektíven csak beleérezni, hogy mi a jó, melyik … Olvass tovább
Hiszem szentül és szentségtelenül, hogy ahogy a férfi és a nő között, úgy a vendég és a kocsma között is van kémia. A legtöbb megkérdezett használta a “hangulat” szót, amikor arra került a sor, hogy miért is szeretnek kocsmába járni és mi alapján szeretik a kedvenc kocsmájukat. Mindenki más hangulatra fogékony. Nekem sok hangulatra kell … Olvass tovább
Hogy mit jelent, hogy jóval inkább a kocsmákról írok és nem az alkoholról? Ezt Márai már megfogalmazta a kávézókról. Íme: “A jövevény nemcsak feketézni óhajt itt, hanem élete egy szakaszát is hajlandó eltölteni a boltívek alatt. Nem kávézni járnak ide az emberek, hanem élni.” – Ezt nem kortyolom szájba. Annak idéztem, aki elsőre érzi és … Olvass tovább
Hiszen az egy kocsma! – ebben a visszatérő mondatban ismertem meg ezt a szót, gyerekkoromban, az édesanyámtól, megvetéssel a szemében és elhatárolódó undorral a hangjában. Ez lett hát a kiinduló jelentésárnyalat. Ez a frázis Zalaegerszegen azokra a helyekre vonatkozott, amiket ma leginkább késdobálóknakhívnánk. Az első kocsma, amire emlékszem már rég nincs meg. A vasútállomás közelében … Olvass tovább