A Tik-Tak bárlámpái: az előző vezetés mellett lekerültek a pult feletti retró márkalámpák és igaz, hogy stílusazonosan olyan szép lámpákra cserélték őket, amik még a kocsmalámpa-fetisiszta Hollandiának is dicsőségére válnának, de nekem azért hiányoznak azok is. Bár ennyi baj legyen…
Vannak számomra is kiemelten kedves retrókocsma-félék Budapesten (lejjebb cikkajánlóban van a gyűjteményük), de a Tik-Tak egyedi utat bejárt példányként sajátosan különleges.
A személyes történetem a Böszörményi úttal és a Tik-Takkal:
A budai, „hegyvidéki’ Böszörményi út szerelem volt első látásra. Pont annyira egyedi, mint maga a Tik-Tak. Szuper jól passzolnak. Amikor először jártam a 12. kerületnek ezen a hegyre még épphogy felszaladó aranyközép-utcájában, azt mondtam, hogy itt akarok lakni. Jó pár év múlva ez gyakorlatilag teljesült. Igaz, hogy pár házzal odébb egy mellékutcában találtam meg az új, akkor már alkalmi fővárosi bázisomat.
A Tik-Tak szintén szerelemként, beteljesületlen futó románcként nyitott nálam. Pannival az első 12. kerületi kocsmatúrán pont „takra” zárásra érkeztünk és már csak egy kegyelemitalt kaphattunk és secperc alatt menni kellett ebből az akkor először látott mágneses közegből. Pár év múlva egy vasárnap délután tudatosan térem vissza egy igazit randizni a Tikivel.
A Böszörményi út mellé költözve extra boldog voltam, hogy ilyen közel lakhatok majd a Tik-Takhoz. Többször vitt oda az utam, de nem éltem a lehetőséggel annyiszor, mint szerettem volna. „Otthonról” nem jártam át dolgozni, és rendre túl későn értem haza. Így még mindig van mit kompenzálni a vissza-visszatéréssel.
A Borsodi Sörgyár rekorderei?: Gergőtől hallottam, hogy a Borsodi területi képviselője szerint Budapesten a Tik-Tak adja el a legtöbb Borsodi terméket!
Szent András sörök magyarul: Gergő egyedileg műfordította a Szent András sörök neveit angolra. Rendkívüli jó gesztus a külföldiek felé.. Én is mindig szeretem tudni, hogy mit jelent például egy cseh sörnév. Nem lövöm le a poént, de bónuszpályán ezzel is lehet ismerkedni.
Fantasztikus! Mikor először jártam ott már akkor megfogott a hangulat, a melegség pedig hideg tél volt. Jókedvűén villamosoztam haza az est után. Majd egy fotó kiállításra kaptam meghívást, no ott aztán csak tátott szájjal és szemmel néztem a történéseket egymás után. Szeretve fogadtak,kínáltak és vezettek be az igazi Budai borozó füst nélküli és mégis kicsit szürkés emeletére,életébe. A meghívottakat köszöntötték,kínálták mindenféle különlegességekkel (étellel,itallal) és ezután a képek megtekintése és hosszú-hosszú beszélgetések, anekdoták,történetek, sorba egymás után. Na és az új ismeretségek, barátságok kialakulása, melynek soha nem akart vége lenni. Sajnos már alig értem el a villamosomat,de nagyon jól éreztem magam. Ha újra Budapesten járok, biztosan , hogy nem hagyom ki . Köszönhetem ezt Tihanyi Károly barátomnak aki egyben a fotókat készítette és kiállította. Nagykanizsáról: Cser Gyuri
Nagyon köszönöm ezt a hozzászólást! Öröm volt olvasni. Méltó kiegészítése a cikk anekdota-világának. Örülök, hogy (messze) nem vagyok egyedül a Tik-Tak-KatTanással 🙂 Üdvözlettel: „Zalaegerszegről”: Ulu, a Kocsmaturista