Az 5. Kocsmaturista születésnap ünneplés mellett belső dilemmába, majd személyi forradalomba fordult. Visszatekintés, előretekintés, hálaadás, felismerés és változtatás. Ezt is hozza a Kocsmaturista 5. születésnapja!
(A cikk helyszíne a zip’s BEER & Tapas a Kocsmaturista szakmai partnere, de ez is kiderül a cikkből.)
Öt éve ilyenkor és most!
2016. július 31., Budapest – egy vasárnap délután versenyt dolgoztam az idővel, hogy még júliusban, a születés-hónapomban debütálhassak életem projektjével, a Kocsmaturistával. Egy szűz honlapon megnyílt egy új világ kapuja. Egy küldetés nyilvánossá lett! És az addigi és azontúli kocsmai és városi felfedezések egy helyre kerülhettek. Azóta a honlapon és a közösségi média felületeimen összesen négyszámjegyű kocsmáról és háromszámjegyű városról írtam.
2021. július 31., Miskolc, zip’s BEER & Tapas.
„Azt mondod, hogy öt éves?” – kérdezte Zoli – Van is annyi gyertya a fiókban! A szülinapi tortám egy zip’s sörlepény lett. Norbi hívott meg rá a ‘Tapasban. Nem ismertem öt éve Norbit, Zolit és a ‘Tapast. Közvetve a Kocsmaturistának köszönhetem mindezt is. Miskolc egy félregondolt város volt, amitől inkább tartottam, de ahova azóta boldogan vagyok visszajáró. Norbi, Zoli, (+++Erika) és még többen, egy baráti-kollegiális csapat, amivel együttműködve megvalósult álomszerű munkát végzek évek óta, távirányítós vállalkozóként, kreatív szövegelőként. Digitálisan, helyszíntől függetlenül munkálkodva, ahogyan akartam. Túl vagyunk sok közös történeten és alkotáson és talán még többnek előtte. Köszönöm!
Hálás vagyok a profilbavágó pofátlan jó tortáért az elkövető Csécsei Lacinak is, amit Pedro nyári sörsorával öblítettem, majd egy-két feladat-etap után továbbmentem Miskolcon a következő kocsmát felfedezni. Ez az, ami pont úgy maradt, mint öt éve. Csak akkor 410 kocsmaféle meglátogatásnál tartottam, most 2350-nél. De ez csak egy része a folyamatnak. A Rubik-kockámnak minden oldalán sokat forgott a minta.
Az utóbbi egy év
Az utóbbi évben minden előző évinél több fejlődés és újdonság történt. Elkezdtem képszerkesztő és szövegtördelő kollégával dolgozni (köszi Ákos), megtapasztalhattam, hogy milyen írókollégával dolgozni (köszi „Kocsmográfus” Levi – várlak vissza szeptemberben), informatikus fejlesztővel (köszi Tomikám, Total Studio) és egy új pozitív WordPressz karbantartóval és fejlesztővel (köszi Gyula, a Kalandlistától!)
Elkészült az első Kocsmaturista póló (köszi Jani, zip’s Design Studio) és még sok újdonság vár a küszöbön is.
Azt szeretném, hogy a következő öt év még sokkal több jóságot hozzon, de csak ügyesen, okosan. Nem mindegy, milyen áron. Erről szól a következő bekezdés!
Öt? Mennyi az annyi?
Az ötnek hivatalból mágikusabb számnak kellene lennie, mint az előző négynek. Az egy kezemen lévő ujjak is arra kérnek, örüljek ennek még jobban, de őszintén? Belülről nem megy! Nehezebben örülök elvont mérföldköveknek, mint annak, amikor tényleg sikerül megvalósítani vagy elérni valami. Annak kitörően örültem, amikor pár napja meglett a „Van Nálatok terasz!!! rovat 20.000 egyedi olvasója. De az évforduló az „csak” időmúlás. Számünneplés helyett nekem inkább számadás magam felé.
Azt az utat járom, amelyiket akartam? A saját küldetésemet teljesítem? Az üzenetem lényegét adom a világnak? Ott tartok, ahogy ilyenkor szerettem volna? Azt az életet élem, amelyikért ezt az utat választottam?
Most kicsit pont fordított a helyzet, mint korábbi szülinapokon. 2 éve azt fájlaltam, hogy még mindig nem készült el az új tudat szerinti 2.0-s honlap, amit építeni szeretnék. Egy éve még azért ráztam a fejemet, hogy milyen lassan megy az új honlappal az építkezés. A jelenben ezzel a vetülettel elégedett vagyok. Egészen sok új típusú cikket sikerült megírni és elindítani a neten, és jó látni közönségüket gyarapodni a maguk tempójában. Persze nem a fejemben ideális cikkmennyiség született meg. De beláttam, ha az ideális gyakorlatban nem optimális. Ez segíti kiengedni a görcsöt. A lehetőségeket és az eredményeket a valódi természetük szerint értékelni és így számolni velük előre is.
Most más a helyzet, de…
Valami mégis félrement
Ma kétségtelen, hogy azt a honlapot szerkesztem, amelyikre készültem. Ez diadal az előző évekhez képest, és az is, hogy elfogadtam ennek tempóját. Az is remek, hogy már a következő fejlesztéseken dolgozom a háttérben, ráadásul párhuzamosan kettőn és még több apróbbságon. Az főleg #nagyszerűérzés, hogy mennyi olyan újdonságot csináltam és éltem át pont a legkorlátozottabb évben, amit korábban nem, és mennyi mindenért lehetek szakadatlanul hálás. Panasznak nincs helye, de felismerésnek igen: irányváltás helyett arányváltásra van szükségem.
Az utóbbi időben nagyon elcsúsztam abba a végletbe, hogy a választott projektek kiszolgáló személyzete lettem, és azt vontam meg magamtól, amiért eredetileg erre az életformára voksoltam egyszer. A saját élményű utazást és felfedezést. Két hónap máskor talán nem sok, de ha fenyeget a nyár vége és híresztelés szinten akár egy következő járványhullám is, akkor ez több, mint átgondolandó! Még idejében felfedeztem magamon az elvonás rossz jeleit és bőven időben megelőzhetek egy esetleges kiégést. Semmiképp sem térnék le a választott projektek útjáról, még csak nem is szünetelném őket. Imádom őket és hiszek bennünk, de nem lehetek a saját taposólovam. Nem nyomhatom el a saját nem célszerű, nem időszerű igényeimet teljesen. Bevallom, szükségem van arra, hogy totálisan új környezetből dolgozzak. Nem csak azért, mert írni fogok róla. Ez a természetem, és nem is bánom: nem elég, ha csak a kocsmák az újak, városból is igényem van az újra! Kibírnám még egy-két hónapig enélkül? Simán! Az, hogy a világ kibírja-e, az a nagyobb kérdés. Ebben a globálisan új időszakban többen megtanultunk, csak rövid távon kalkulálhatunk biztosan, és a lelki feltöltődései adagjainkból is akár hónapokig kell élni egyhuzamban. Ha a világ viszonylag szabad időszakait féloldalasan töltjük, utána kockázatos, hogy nincs idő korrigálni.
Nem várhatom el magamtól, hogy minden új helyről mindenek felett CSAK írni akarjak. Meg kell békélnem azzal, hogy tartok simán kasztingoló első köröket, amikor csak beszívom a teret, élvezem az új közeget, és élem a történetet. A valóság még kevésbé egyenletes, mint volt. Nem kereshetem én sem a szélőségben egyensúlyt. A szélőségek között lesz az egyensúly, de ennek megnyeréséhez mindkét szélsőséghez okosan és ügyesen kell tudni alkalmazkodni.
Most meg kell engednem magamnak, hogy KISEBB IDŐRE főleg önmagam kedvére is tegyek, és ne bloggerrobotként tervgazdálkodjak csak. Sose tudnék megelégedni azzal az állapottal, hogy csak magamnak gyűjtök élményeket és nem leszek krónikás és értékközvetítő. Hogy ne hagyjak nyomot azokról a dolgokról, amik nyomot hagynak bennem. De az ellenkezőjével sem szabad megbékélnem. Elkezdtem pedig, de aztán rám szóltak a jelek és időben hallgatok rájuk!
Nem változok, nem változtatok, haladok tovább a kitűzött úton, a projektjeimmel, de megadom az egyénnek, ami az egyéné. És ha az ötödik szülinapi tanulság most először személyes és nem szakmai, azt is tárt karokkal fogadom, és alkalmazom.
Kapcsolódó cikkek
A zip’s BEER & Tapas sörlepény mögött álló partnerem a zip’s egyéb egységeinek olvasmányai:
zip’s plázs – Mályi: reform tóstrand és szaunapark craft sörrel
FIGYELEM: A zip’s plázs – Mályi a 2022 végén az itt leírt formájában, két emlékezetes, sokszínű év után bezárt. A szellemi utódja a 2023-as nyári
Sörgyár és a sörgyár-gyár – Zip’s és ZIP – Miskolc
Izgalmas és mozgalmas nyolc órás üzem- és sörétterem-látogatásban volt részünk fotós barátommal, Borzával a miskolci ZIP Technologies sörfőző berendezéseket gyártó cég és a Zip’s Brewhouse
Itt pedig együtt látható az összes már megénekelt kocsma és meglátogatott város:
